My best friend's Brother | Jude Bellingham

40.rész

-Jack,ülj be -biccentettem az ajtó felé,én meg beültem Jude mellé.-Szia -hajoltam oda egy puszira.
-Szia kicsi lány -fogta meg az arcom és egy csókot nyomott a számra.
-Cső Lala -tartotta a tenyerét Jobe amibe belecsaptam.
-Hali -mosolyogtam rá fáradtan,majd vissza fordultam a szerelmemhez.
-Hogy aludtál?-tette a kezét a combomra.
-Sehogy -vontam meg a vállam.
-Mi? Mi az,hogy sehogy?-kérdezte meglepődve.
-Nem tudtam aludni. Egész éjjel olvastam-sóhajtottam.
-De hát már aludtál amikor elmentem. Felkeltettelek?-értetlenkedett.
-Nem aludtam. Csak majdnem,de ahogy elmentél vitted magaddal az álmosságom is,szóval inkább elütöttem valami hasznossal az időt -hadartam.
-Ma éjjel veled alszom,jó? Holnap délután megy a gépünk -simogatta a combom.
-Mhm -bólintottam.
-Lala?-csúszott előre Jobe.
-Hm?-néztem hátra.
-Szerinted egy sétához mi a legalkalmasabb ruha,hogy ne tűnjünk alulöltözöttnek?-érdeklődött.
-Hát én mindenképp farmert vennék fel valamilyen pulcsival,vagy vékony kabáttal. Időjárástól függ,hogy melyik a kettő közül. Miért?-vontam fel a szemöldököm.
-Köszi! Majd elmesélem -dőlt vissza és újra bele merült a telefonjába.

Jude leparkolt a suli előtt,Jobe és az öcsém kiszállt én meg a barátom felé hajoltam és egy hosszú csókot nyomtam a szájára.
-Legyen szép napod szerelmem. Suli után jövök értetek és elviszlek még egy utolsót randizni. Mit szólsz?-mosolygott rám.
-Köszönöm,és inkább magaddal vigyél,ne randizni. De hová megyünk?-haraptam be az ajkam.
-Majd meglátod szívem,menj mindjárt csengetnek. Szeretlek -adott még egy utolsó puszit a számra.
-Én is téged -mosolyogtam rá fáradtan,majd kiszálltam a kocsiból és elindultunk Jobie-val órára.
Szokásosan egész órán valamin viháncoltunk,aztán egyszer csak elhallgatott.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Öhm. Elmondom még mielőtt nem lesz késő...-sóhajtotta gondterhelten.-Nos. 3 napja beszélgetünk Grace-vel és ma elhívtam randizni.
-Tessék?-kerekedett el a szemem.
-Most haragszol?-préselte össze az ajkait.
-Nem dehogy. Hisz Grace a barátnőm! De...nem gondolod,hogy korai?-vontam fel az egyik szemöldököm.
-Elnézést,Mrs.Mount!-szólt rám a matektanár,mire lesápadtam.-Fáradjon ki a táblához,és oldja meg ezt a feladatot!
Ijedten Jobe-ra néztem,hogy hátha tudja,hogyan kéne megoldani ezt a matek cuccot.
-Rám ne nézz! Focizok!-tette fel a kezét.
-Sejtettem,Mrs.Mount! Nem tudja! Ne is jöjjön ki inkább,hanem figyeljen!-mutatott rám a markerrel.-És ne udvaroljon Bellingham úrfinak!
Rákvörös fejjel hajoltam le a padra és Jobe-ra néztem.
-Igen,Lala! Ne udvarolj -fintorgott a legjobb barátom.
-Kapd be -motyogtam.
-Na de amúgy,nem érzem korainak. Megbántam,hogy visszautasítottam szegényt...-húzta el a száját.
-Jó választás -simítottam meg a karját,aztán leesett.
-Mi az?-vizslatott.
-Hogy...hogy fogod így helyettesíteni Jude-ot? Hárman fogunk aludni vagy mi?-motyogtam zavartan.
-Lala,ez csak egy randi. Még nem szeretem. És amúgy is tudja,hogy mi a helyzet és teljesen megérti. Ne stresszelj már kérlek. Így is kivannak az idegeid,nem hiányzik nekik a stressz -nyugtatott.
-De biztos?-kérdeztem.
-Biztos -karolta át a vállam,majd nyomott a fejemre egy puszit.
-Jude ma elvisz egy utolsó randira. Megint nem szeretnék vissza esni oda ahol akkor voltam amikor haza jött -rágtam a szám.
-Nem fogsz. Mostmár nem fog váratlanul érni és amúgy is csak az első alkalom volt nehéz. A második már könnyen fog menni,ne aggódj. Meg amúgy is. Itt leszek veled -simogatta a vállam.
-Köszönöm -hajtottam a fejem a vállára.

Átsétáltam emelt bioszra,majd levágtam magam a helyemre. Már a tanárnő bent volt amikor megjelent az ajtóban,Grace barátnőm.
-Gyorsan,ülj le -hessegtette a tanárnő. Grace lehajtott fejjel sietett hátra mellém,mivel csak mellettem volt üres hely.
-Hali -mosolyogtam rá.
-Ugh,csajszi...-nézett meglepődve.
-Mi az?-kérdeztem furán.
-Kicsit sápadtnak nézel ki...minden oké?-fürkészett.
-Öhm...-nyúltam a hajamhoz.
-Igaz is,Jobe elmondta,hogy nem vagy jól. Nagyon sajnálom. Megértem -simította meg a vállam.
-Én...én tényleg nem akarom,hogy én legyek köztetek a...nem is tudom. Akadály?-haraptam be az ajkam.
-Nem,dehogy is -tiltakozott egyből.
-Csak tudod,Jobe-ra most hatalmas szükségem van. Jude holnap délután megy vissza megint Dortmund-ba és nem szeretnék vissza esni oda ahonnan most kezdek kimászni -magyarázkodtam.
-Figyelj. Kurva irigy vagyok,hogy vele alszol,de teljesen megértem,hogy mi a helyzet. Elmondta és azt is megemlítette,hogy amíg nem leszel jobban,vagyis nem leszel újra a régi önmagad,addig veled fog lenni többet -jegyzetelt a füzetébe.
-Szörnyen érzem magam ez miatt,hogy te szerelmes vagy belé,én meg vele alszom...-motyogtam.
-Amíg nem fekszel le vele,addig nincs baj.-mosolygott.
-Pf,eszem ágában sincs vele lefeküdni. Már megvan ahhoz az emberem -ráztam a fejemet.
-Tényleg...-jutott eszébe.-Ti már feküdtetek le Jude-dal?
-Aham. Egyszer -bólintottam elvörösödve.
-Csak? Hát én azt hittem,hogy majdnem minden este szoktatok -csodálkozott.
-Neem... mivel,hogy nincs itthon és én sem vagyok olyan állapotban,nem csináltuk már egy jó ideje. De kicsit olyan érzésem van,hogy én ezen a téren nem igen vagyok megfelelő neki -húztam el a szám bizonytalanul.
-Miből gondolod ezt?
-Hát...sokszor láttam rajta,hogy legszívesebben lerúgná magáról az alsóját és... na tudod.
-Oh jézus!
-Én meg nem mindig voltam vevő rá,hogy csináljuk.
-Ez normális,Lala ne aggódj. A fiúk ilyenek. Mindig csak a szex.
-Hát úgy látszik,az én szerelmemnek az agyába max. 3 dolog fér el. A családja, a foci és nagyon kis mértékben a szex is.
-Azért remélem,hogy a családba te is beletartozol...
-Na azt én is.
-Én csak azt mondom,hogy amíg lehet használd ki az alkalmat. Ki tudja mit hoz még a jövő...
-Ne mondd ezt. Nem szeretném,hogy a jövőben külön folytassuk útjainkat! De valószínű,hogy ez lesz. Én nyáron költözök Spanyolországba,ő meg...focizik.
-Micsodaaa? Nem is mondtad!
-Tanfolyamra megyek. Kozmetika.
-De hát ez szuper!
-Tudom,csak kicsit messze van,és haza jönni se lesz olyan könnyű.
-Remélem,hogy megoldjátok. Olyan kis cukik vagytok együtt!
-Köszi...

Biosz után végre mehettünk haza. Jude jött értünk,lerakta Jack-et otthon,Jobe-ot pedig az akadémiánál,aztán elindultunk a kis randinkra.
-Na,milyen volt a suliban?-simogatta a combom.
-Unalmas -vontam meg a vállam.
-Semmi érdekes nem történt?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Nem -ráztam a fejem.
-Éhes vagy?-kérdezte.
-Kicsit -piszkáltam az ujjaim.
-Mit együnk? Éttermezzünk,vaaaagy vegyünk mekit?-rágcsálta az ajkát.
-Nekem mindegy,válasz te -dünnyögtem.
-Mi a baj?-nézett rám.
-Semmi -préseltem össze az ajkaim.
-Nem szeretnél menni?-szomorodott el.
-Dee! Dee,szeretnék menni! Nincs semmi baj.-fogtam meg a kezét.
-De akkor mi a baj?-kérdezte elszontyolodva.
-Nincs baj,szívem -mosolyogtam rá.
-Oké...-vonta meg a vállát,majd elvette a kezét és a kormányra tette.
Gratulálok Layla, ezt is elbasztad.