My best friend's Brother | Jude Bellingham

41.rész

Mivel Jude éhes volt ezért kértünk elvitelre egy pizzát és elmentünk a parkba beszélgetni egyet. Egy picurkát megsértődött,mert azt hitte,hogy nem szeretnék vele randizni menni,de aztán megnyugtattam,hogy erről szó sincs.
A park legeldugottabb részére ültünk le,én török ülésben ültem Jude-dal szemben,ő pedig a dobozzal az ölében lovagló ülésben volt.
-Na -nyitotta fel a pizzás dobozt és neki látott enni. Mosolyogva néztem rá,annyira jó ízűen evett.
-Apa beadta a rendőrségre a dossziém. Úgyhogy neki kell fognom megtanulni a kresszt -meséltem.
-Uuu,az nem nehéz -harapott egy újabbat az ételből.-Egyél.
-Most nem kívánom az olajas kaját -vontam vállat.
-De akkor miért nem mondtad,hogy vegyek valami mást?-értetlenkedett.
-Majd otthon eszek. Úgysem vagyok éhes.-legyintettem.
-Ettél ma valamit?-vonta fel a szemöldökét.
-Jude. Hagyjuk kérlek már ezt. 3 hete ezt hallgatom,tőled,anyától,apától,Jack-től,Jobe-tól és az összes létező rokonomtól akivel eddig beszéltem. Majd eszek,ha úgy érzem -forgattam a szemem.
-De én csak...-kezdte.
-Tudom -bólintottam.-De nem kell aggódnod,mert amíg még nem haltam éhen nincs baj,igaz?
-Ez nem vicces -rázta meg a fejét.-Nem szeretném ezt kérdezni,de megleszel nélkülem?
-Meg. De ha nem jön közbe semmi,akkor megyek én is Jobie-kkal hozzátok -bólintottam.
-Az nagyon jó lenne. Két hetet kibírsz?-vizslatott.
-Aham. Simán. Addig csak nem száradok ki a világból -ironizáltam.
-Lala!-szólt rám.
-Jól van,jól van! Csak vicceltem -tettem fel a kezem védekezőn.
-Szerintem elviszlek magammal,vagy nem tudom. Nem akarlak itt hagyni -harapott bele egy új szeletbe.
-Én sem szeretném,hogy elmenj. De ez van -vontam meg a vállam.
-Tudod...rohadtul szoktál hiányozni az ágyamból esténként.
-Te is nekem,hihetetlenül.
-De veled legalább ott van Jobe. Mellettem pedig csak a párnáim. Hiszed vagy sem,egy fárasztó edzés után másra sem vágyom,csak arra,hogy átölelhesselek.
-Én elhiszem,és nem is kételkedem benne.
-Anya sok olyan képet mutatott mostanában,amin a kanapén,vagy az ágyamon fekszem és egy párnát ölelve alszom. Észre sem veszem,hogy éppen egy random párnát ölelgetek,mert ösztönből jön már.
-Most rosszul érzem magam e miatt...
-Miért? Nem kell.
-Azért,mert az öcséddel alszom,amíg nem vagy itthon. Te meg párnákkal...
-De nem kell,hogy rosszul érezd magad ez miatt. Néha mondjuk le tudnám ütni miatta de nem gáz. Ha neked ez segít akkor,aludj vele nyugodtan amíg nem vagyok itthon.
-Hiába alszok vele,akkor sem olyan,mint amikor te fekszel mellettem.
-Tudom kicsi,tudom.
-Olyan rossz,hogy a hónapfordulónkon nem leszel itthon.
-Majd amikor jössz,megünnepeljük,jó?
-Azt a napot szerintem egyedül fogom tölteni. Nem szeretnék akkor Jobie-val lenni. Olyan fura lenne,nem?
-Ja,egy kicsit.

Miután kilelkiztük magunkat,elmentünk haza hozzánk. Amíg én tanultam,meg házit írtam Jude az ágyon szétterülve olvasgatta a könyveket,amiket leszedett a polcomról.
-Lala?-kérdezte.
-Hm?-hümmögtem.
-Ez a Colleen Hoover, durva könyveket ír?-forgatja a kezében a "It ends with us" című művét.
-Hát,nem mondanám,hogy durva,de különböző témákat dolgoz fel -magyaráztam.
-És ez mit dolgoz fel?-fordult át a hátáról a hasára.
-Kapcsolaton belüli bántalmazást -préseltem össze az ajkaim.
-Oh. Hogy bírod?-pislogott nagyokat.
-Hááát,mivel egy kicsit én is részese vagyok ennek a dolognak,simán ment -fordultam vissza a füzetemhez.
-Mi? Miért vagy a részese? Anyukádék miatt?-ráncolta a szemöldökét.
-Aha -bólintottam. Felállt az ágyról és hátulról átölelt,majd belepuszilt a nyakamba.
-Annyira szeretlek -puszilgatott.
-Én is szeretlek téged nagyooon -vezettem az ujjaimat a fürtjeibe.
Nagyon gyorsan összepakoltam a tanulni valóm és behajítottam a táskámba a füzeteim és Jude-ra vetettem magam. Szorosan átölelte a derekam és végig nyúlt velem az ágyon,közben pedig a nyakamat vagy az arcomat puszilgatta.

Reggel sikeresen elkéstem a suliból,ezért ma kihagytam ezt a napot és Jobie mehetett egyedül. Mi pedig az indulásig lustálkodtunk,meg kihasználtuk egymás közelségét. Csináltam rántottát és azt megettük a szobámba sorozatozás közben,aztán tovább folytattuk a fekvést. Olyan 1 fele felöltöztem és elindultunk Jobie után,hogy mehessünk a reptérre.

A kocsinak dőlve beszélgettünk,amikor a lányok,Jobe és az öcsém meg a barátai megérkeztek hozzánk,viszont Jude a tömeg mögött meglátott valakit és elsietett.
-Egy pillanat -mondta rám sem nézve,majd elment.
-Sziasztok -köszöntem a lányoknak és megöleltem mindegyikőjüket.
-Szia Lala,miért nem voltál ma?-ölelt meg Jobie.
-Elaludtam,meg hát Jude-dal még kihasználtuk az időt -vontam meg a vállam.
-Ugh,csajszi...-fordult felém Maddie.-Ne nézz rájuk.
-Kire?-fordultam meg. Jude meg egy szőke lány ölelkeztek. Jude keze a derekán,a lány pedig lábujjhegyen állt és szorosan ölelte a barátomat.
-Jobe -szóltam a legjobb barátomhoz,le sem véve a szememet róluk.-Ki ez a liba?
-Daisy -felelte.
-Aha -bólintottam,majd Jack-re kaptam a fejem,mert megbökte a vállam.
-Megyünk a srácokkal mekizni -mosolygott.
-Oké -legyintettem.-Siess haza.
-Jó!-forgatta a szemét,majd elment.
-Szóval Daisy...-húztam össze résnyire a szemem,majd felindulásból elindultam feléjük.
-Na-na-na!-kapott utánam Jobe.-Nyugi.
-Pff! Most meg ide hozza -forgattam meg a szemem.
-Kicsi!-lépett hozzám mosolyogva Jude a csajjal az oldalán.-Ő itt Daisy. Az egyik volt osztálytársam,naagyon jóban voltunk. Kb úgy mint most te meg Jobie. Daisy,ő meg a barátnőm Layla.
-Nagyon örvendek,Layla -nyújtotta a kezét 32 fogas mosollyal az arcán.
-Én is,Daisy -vicsorogtam rá.
-Azt kell,hogy mondjam,csinos hölgyet választottál magadnak!-bólintott elismerően a szőkeség,Jude felé.-De persze nem szebb nálam!-tette hozzá,miközben játékosan megbökte a barátom könyökét.
-Te is szép vagy,Daisy,de számomra ő a legszebb lány -nézett tágra nyílt szemekkel Jude.
-Khmmm,oké,csajszi hétvégén megyünk wellness-ezni a többiekkel,Jobe is jön -csapta össze a tenyerét Maddie.
-Ott leszek -bólintottam határozottan.
-Okés,na mi mentünk! Majd írj -intett a legjobb barátnőm,majd elsiettek,mi meg ott maradtunk négyen.
-Na jóóóó....Jude nemsokára indul a géped...el kéne indulni -köszörülte meg a torkát Jobe.
-Na ja -bólintottam,majd kinyitottam a kocsi ajtaját,beültem és mérgesen bevágtam.
Végig néztem ahogy Jude mosolyogva megölelgeti a szőkeséget és elköszön tőle,majd az öccsével együtt beültek.

-Jól vagy szerelmem?-tette a kezét a combomra Jude,de lelöktem.
-Soha jobban -vágtam rá mérgesen.
-Most mérges vagy amiatt,hogy bemutattalak egy régi barátnak?-kérdezte.
-Nem vagyok mérges -ráztam a fejem.
-Édes,engem nem tudsz átverni -nevetett fel hihetetlenül.