slowly, I'm getting over you.

9

Miután megettem azt, amit Jin elém rakott, szorosan megöleltem, ahogyan azt magamnak is megígértem.

- Ezt most mire fel?- ölelt vissza lassan.

- Nem tudom..- ráztam meg a fejem- Csak sajnálok mindent és szeretlek!- rántottam vállat és szorosabban bújtam hozzá.

- Nézlek titeket és rendesen szeretet hiányos leszek.- jött egy mély hang a konyhaajtóból. Őt most nem akarom megölelni! Vagy is inkább..nem tudom.. biztos jólesne.

- Gyere te is!- tárta felé Jin az egyik kezét. SeokJin, ha most idejön a túlvilágig foglak kísérteni, de lehet, hogy még utána is! Suga végül megindult felénk és átölelt minket. Próbáltam nem hozzábújni és inkább Jint basztatni.

- Nekem már nem is mondasz semmit?- kérdezte, miközben Jin ,,észrevétlenül" bújt ki közülünk. Áruló!

- Nincs mit mondanom, Yoongi.- rántottam vállat ismét - Már tudsz mindent.- szabadulni akartam az öleléséből, de eltolni sem akartam magamtól. Inkább csak csendben tűrtem és próbáltam tovább enyhíteni a szorításomat.

- De te nem.- csak ennyit mondott, amiért szívem szerint felpofoznám. Egyre gyakrabban jön elő belőle az a bizonyos köcsög. Nem vehette észre, de a karjaim már a testem mellett voltak és vártam a szabadulásom pillanatát.

- Ha nem mondod el, akkor leszel oly' cuki és elengedsz? Dolgom lenne.- kezdtem feszengeni. Hetero sráctól ez egy kicsit buzis!

- Majd.- azzal még jobban rám szorított és kicsit még forgolódott is - Olyan kis pici vagy!- suttogta alig hallhatóan, de én ettől idegesebb lettem csak.

- Meg a nagy-büdös-kékkupakos-lóbrokit! Nem vagyok kicsi! Amúgy is egy magasak vagyunk!- mordultam rá, mire ő csak felnevetett. Kinevet. Nem ajánlom, hogy ezt túl sokszor próbálgassa!

- Olyan kis cuki vagy!- Az egész mondat elment a fülem mellett. Csak a kis maradt meg és a vagy.

- Menj a francba!- azzal ellöktem magamtól és felmentem. Ha engem lekicsiz, akkor rá kéne hogy jöjjön, ön magát is kicsinek hívja! Rohadtul egy magasak vagyunk! Most tényleg csak zenét akarok hallgatni, anélkül, hogy bárki megzavarna. Felkaptam az ágyamról a fülesem, majd kiléptem az erkélyre. Óvatosan átmásztam a korláton és kicsit feljebb mentem a tetőn. Egy vízszintesebb résznél leültem törökülésbe, felvettem a fejhallgatómat és a zenét bömböltetve belőle néztem le az emberekre. Nem szívesen nézek le rájuk, hiszen a nagy részük keményebben dolgozik, mint én kevesebb pénzért. Kicsit fáztam a téli hidegben, de valahogy még is jólesett. Érezni, ahogy átfagyok és látni a saját leheletem. Hova jutottam már megint? Itt ülök a saját tetőnkön és a fejemben az I hate you, I love you megy. Régebben nagyon szerettem ezt a számot és most valahogy újra bekerült a spotfy lejátszási listámba. Nem ugrottam át, mert úgy éreztem, hogy valahol most tökéletesen leírja az érzéseimet Yoongi felé. Egyszerre utálom és szeretem. Közben pedig azt is utálom, hogy szeretem. Megráztam a fejem. Nem baj, ha vannak szomorú gondolataim. Talán még az se baj, ha önkínzó gondolatmeneteim is vannak. De az már lehet gázos, ha ezek rohadtul egy ház tetején jutnak az eszembe. Negyed órát dekkoltam ott összesen, mire újra elővettem a telefonomat, hogy átlépjek egy számon, amikor megakadt a szemem a messenger értesítőkön.

Jin hyung: Hol vagy? Ez nem vicces gyere elő!

Hobi Hyung: Kire haragszol, hogy nem jössz elő? Kérlek gyere!

De a szemem még így is más üzeneten akadt meg. Egyre jobban kezdem utálni a srácot!

Suga hyung: Komolyan megsértődtél azon, hogy le kicsiztelek? Ne legyél már egy óvodás gyerek szintjén és gyere elő! Mindenki itt aggódik érted!

Anyád az óvodás! Megnyitottam a közös csoportunkat és oda kezdtem el írni.

Én: Nincs semmi bajom, csak kijöttem a tetőre zenét hallgatni. Már megyek is vissza.

Azzal el is kezdtem lassan lejjebb ereszkedni az erkélyhez, aminek ismét átmásztam a korlátján és már be is mentem a szobánkba. Hoseoknak ez azonnal fel is tűnt. Elém termett és a vállára kapva kezdett el velem kirohanni a szobánkból, egészen le a nappaliba, miközben azt üvöltötte, hogy ,,megtaláltaaam!" Ott mindenki jól lebaszott, amiért nem válaszoltam semmire, majd azután azért is, mert a tetőn voltam. Akárcsak egy kisgyerekkel! Miután végeztünk a jó kis családi programunkkal oszlásnak indultunk. Csak én meg Yoongi maradtunk a szobában. Mit akarhat? Végig sem gondoltam, mire szorosan magához ölelt. Miért jó neki egyre nagyobb fájdalmat okozni? Ha csak simán egy tahó lenne tovább tudnék lépni idővel! Így nem igazán megy..