slowly, I'm getting over you.

18 JK/1

Jungkook

Gyakran rosszul esik Tae-t együtt látni Jiminnel. Tudom, hogy Chimmy semmit sem akar tőle, de Taehyungban egyre kevésbé vagyok biztos. Amikor múltkor ölelgette és elfeküdt vele az ágyon, akkor már sok volt. Soha sem bántanám Jimint, de akkor tényleg le tudtam volna tépni V-ről. Most sem éreztem magam a legjobban, amikor úgy beszélt Sugahoz, mintha Mochinak a titkos hódolója lenne. Egy fájdalmas grimasszal néztem végig rajtuk, majd inkább eltűntem előlük, mielőtt feltűnt volna bárkinek is, hogy éppen nem valami faszságon jár az eszem. Tipikusan én vagyok a csapat bohóca, akit senki sem vesz komolyan. Bárcsak mondhatnám azt, hogy azért van ez, mert én vagyok a legfiatalabb, de valószínűleg nem. Akkor sem lenne másképp, ha idősebb lennék Jin hyung-nál. Lassan osontam be a szobánkba. Nem csak Jimin hyungnak szabad elbújni a többiek elől! A két kutya azonnal felkapta a fejét a bejöttömre. Most legalább nem ,,izélés" közben kaptam el őket. Ahogy leültem az ágyamra Bam az ölembe hajtotta a fejét, mint ha csak érezné, hogy rosszkedvem van. Megsimogattam és elvesztem a lehangolt tekintetében. Elmosolyodtam és rámutattam az egyik játékára, hogy hozza ide hozzám. Tette is amit kértem és lelkesen földhöz is vágta a plüssét a lábam előtt. Éppen birkóztunk a játékért, amikor kinyílt a szoba ajtó és Tae lépett be rajta. Bam is érezte, hogy vége lett a játéknak, ezért inkább csak megfogta a plüssét és a helyére vitte.

- De lehangolt lettél Jungkookie! - jegyezte meg.- Ugye nem Jiminék miatt?- Mint ha csak attól félt volna, hogy ugyanazt fogom végig csinálni, amit hyungom. Nem vagyok olyan mélyen és olyan bátor sem, hogy végig merjem azokat csinálni!

- Nem. Örülök, hogy végre összejöttek és Chim hyung is végre jobban van.- mondtam el őszintén.

- Akkor mi a baj, Kookie? Látom, hogy valami nem oké és nekem bármit elmondhatsz!- ült le elém a földre.

- Inkább csak irigykedek..- vallom be- találtak valakit, akit szerethetnek és szeretve is vannak egymás által. És ez szép meg jó, de..- kicsit elakadtam, mert nem tudtam, kimondjam-e - de én is szeretve akarok lenni! - durcáztam be, mint egy gyerek. Gratulálok, Jeon! Eddig sem vett komolyan és már soha nem is fog! Gondolat menetemre rá is cáfolt, amikor halkan felnevetett.

- De hát szeretve vagy!- borzolta össze a hajam. Egy pillanatra kaptam csak fel a fejem reménnyel telve, de azt a következővel el is vette. - Itthon mindenki szeret és még a világon is majd nem mindenki a rajongód!- tette kezét a vállamra.

- Nem így értettem, Hyung! Ők szerelmesek egymásba. Én is akarok valakit, aki szerelmes belém!- szenvedtem tovább.

- Sokan vallják, hogy szerelmesek beléd.

- De ők nem is ismernek és én sem őket! - fakadtam ki egyre jobban.- és nagy többségben lányok..- egészítettem ki halkan.

- Akkor mit szeretnél? Ki szeressen téged úgy, ahogy hyung-ék egymást?- Te! Csendben ráztam meg a fejem, mint ha csak nem tudnám rá a választ. - Te buta kis nyuszi!- ölelt végül magához. - Miért nem elég, ha én szeretlek, hm?

- Elég lenne, ha úgy szeretnél engem, ahogyan én gondolom..- motyogtam halkan, viszont csak olyan száz százalék, hogy hallotta, mit is mondtam.

- Nem akarod, hogy szerelmes legyek beléd!- jelentette ki egyszerűen miközben kicsit jobban megszorított.- Abból csak az lenne, hogy versenyeznénk, kinek fáj éppen jobban, ez a hülye érzés. Épp ezért ne is akarj szerelmes lenni, Kookie! Egy nagyon köcsög érzés.

- Tudom, hogy az..- a hangom még mindig nem volt túl hangos, de tudtam, így is tisztán hall mindent. - De már az vagyok..- hajtottam le a fejem. Nem tetszett, hogy ilyen nyomorult érzésnek írta körbe a szerelmet. Olyan volt, mint ha megtört volna vagy olyat szeretne, akit nem kaphat meg. Ki lehet az? Hirtelen éreztem át azt a fájdalmat, amiről Tae is beszélt az előbb.

- Csak ne vágyj olyanra, akit nem kaphatsz meg! Ne haragudj, de ennél szebbet nem nagyon tudnék most kívánni neked.- azzal inkább elengedett és az ágyához ment. Befeküdt és Yeontan-t maga mellé fektetve húzódott összébb.

- Alhatok veletek kivételesen?- néztem rá kölyök kutya szemekkel.

- Kivételesen? Kook! Minden második éjszaka velünk alszol!- mosolyodott el és kinyújtotta felém a karját jelezve, hogy mehetek. Enyhe mosollyal feküdtem be Taehyung mellé és bújtam hozzá a lehető legközelebb.

- Jó éjt!- motyogtam még félálomban a mellkasába.