slowly, I'm getting over you.

8

A nap többi részében sem csináltam semmit. Ahogy hazaértünk faképnél hagytam mindenkit és ledőltem a szobámba. Iszonyatosan kiütött a fájdalomcsillapító, de legalább a karom nem fájt. Túl sok életkedvem nem volt ugyan, de legalább szar kedvem nincs most. Egy ideje már feküdtem, amikor Hoseok rontott be a közös szobánkba.

- Chim, jól vagy?- térdelt le a fejem elé, mint ha éppen haldokolnék.

- Ja, csak eltört a kezem.- rántottam vállat, mint ha ez csak egy olyan mindennapos dolog lenne.

- Ja, arról tudok. Mentálisan hogy vagy? Yoongi különösen rád szállt az elmúlt pár napban.- Szóval észre vette.

- Jaa! Majd, ha le áll a piszkálással, minden oké lesz.- motyogtam fáradtan. - Most ha úgy nézzük olyan, mint azok a bullingolós kis majmok, akik amint megtudnak rólad valamit, basztatnak vele.- ásítottam egy nagyot- És ha mázlid van idővel leakadnak rólad..- éreztem, hogy egyre nehezebbek a testrészeim, de nem akartam most egyedül lenni. - Hosi.. alszol velem?- nyújtottam felé az egyben lévő karomat. Ő csak szomorúan nézett végig a csíkjaimon, majd egy bólintás után bemászott mellém. - Köszi!

- Neked bármikor!- ölelt át óvatosan, hogy se a sebeimnek, se a kezemnek ne legyen baja. Szeretem ezt az érzést. Szeretve vagyok és én is szeretem Hoseokot. Meg az egész bandát. Mindenkit szeretek. A tagokat, a fanokat még az utálókat is. Ők világítottak rá, hogy mi is volt velem a baj.

Amikor felkeltem már megint egyedül voltam. Nyilván volt Hosinak is más dolga. Felkeltem és felfedező útra indultam, hátha van itthon valaki, akit hülyére ölelgethetek. Elsőnek Sugat találtam meg, de őt most inkább passzoltam. Nincs szükségem arra, hogy még jobban szét zúzzon és összetörjön. Akár szó szerint is. Elvonszoltam magam Taehyungék szobájához, ahol hála istennek ott volt drága haverom.

- Szia, Minie! Mizu?- kapta fel rám a fejét, amikor belöktem az ajtót. Válaszul csak megráztam a fejem és kinyújtottam a kezem, hogy öleljen meg. - Olyan vagy, mint egy kisgyerek!- nevetett fel- Még magasságra is.- vigyorgott tovább a saját hülye poénján, de legalább felkelt végre és megölelt. Szorosan bújtam hozzá és némán kértem, hogy most ne engedjen el.

- Köszi!- motyogtam még mindig a pulcsiját szorongatva.

- Semmiség. Ez már jó ideje kell neked.- azzal leült anélkül, hogy elengedne. Éreztem, hogy a fáradtság megint úrrá lesz rajtam, de a fájdalom csillapító hatása is elkezdett már kimenni belőlem.

- Lehet..- motyogtam és az egyik lábammal átöleltem a derekát, mivel az ölében voltam.

- Akarom tudni?- szólalt meg a már jól ismert mély hang. Most ne rontsd el!

- Suga kérlek, most hagyd!- szólalt meg V a vállam felet. - Szerintem most van elég baja nélküled is!- szavaira kicsit jobban hozzábújtam. Nem tudom, miért akarom, hogy valaki mindenáron megöleljen. Viszont rohadt jól esik, hogy még senki sem küldött el. A csendet csak Tae zavarta meg, amikor eldőlt az ágyán velem együtt.

Talán órák telhettek el így, amikor már csak Jungkookra eszméltem fel.

- Szerintem gyertek le enni. Suga szerint Jimin reggel evett utoljára és akkor sem sokat.- lassan pislogva tértem magamhoz és másztam le Taehyungról.

- Yoongi lent van?- kérdeztem rekedtes hangon. Nem tudom, hogy akarok-e vele találkozni. Mindenkinek jobb, ha nem.

- Azt hiszem nincs.- rázta meg a fejét Kook. - Utoljára azt mondta, ne zavarjam, mert alszik.- jutott hirtelen eszébe.

- Csúcs. Akkor megyek.- keltem fel és indultam ki felé.- Köszönök mindent!- mosolyogtam rájuk és kimentem. Lassan szenvedtem el magam a konyhába, ahol már Jin várt.

- Na, most már nincs ép kezed.- röhögött fel.

- Csak az egyik van eltörve!- néztem rá szúrósan és felmutattam a gipszemet. Majd lehet megkérem Jungkookot, hogy dekorálja ki. - Bár igaz, valamilyen szinten el van cseszve mind a kettő.- értettem egyet. Nem én akartam az lenni, aki elrontja az ő jókedvét.

- Ülj le és egyél! Többet nem éhezteted magad!- mordult rám. Igaz, ezt már a múltkor is rosszul viselte, amikor pár éve próbáltam lefogyni. Akkor is ő és JK húztak ki a gödörből. Nekik is lógok még egy-egy öleléssel.