slowly, I'm getting over you.

1

-Mik ezek a kombók? Fekete bors- narancs- fa; tengervíz- csoki? Menta- kókusz- banán- mogyoró? Kik találták ki ezeket az omegaverese-ket?! Ezekre az illatkombókra, ki tudná azt mondani, hogy kellemes?! Hallod?! Jin, basszus válaszolj!

 - jimin, bazdmeg! Állj le a wattpaddal!- üvöltött vissza Jin.

 - De nem megy! Tudod, hogy imádom kínozni magam vele!- kezdtem műhisztibe, amit a mi kis színészünk is észre vett.

 - És Suga tudja, miket is olvasol ott?- húzta fel a szemöldökét vigyorogva az anyánk.

 - Shh~ mutató ujjamat lassan még is szorosan nyomtam a szájára, miközben nagyra nyitott szemekkel másztam bele az arcába -Erről nem beszélünk! 

- Miről nem beszéltek?- jött be NamJoon, mire Jin kilökött az arcából. Ez fájt. 

- Semmiről, de ez mire volt jó?- keltem fel a földről és inkább felmentem a Hoseokkal közös szobánkba. Egy beteg vigyorra húztam a számat és elővettem a telefonom. Néhány fan egész jól meg tudja írni, hogy mi lenne, ha együtt lennénk Yoongival. De még mindig az omegaversek a kedvenceim. Nem tudom, kinek a beteg ötlete volt, hogy milyen lennék terhesen, de a fanartok is egész jók szoktak lenni. Bár élőben nem próbálnám ki, milyen. Különben sem rajongunk a gyerekekért, sem én sem Suga. De azért vicces játszani a gondolattal néha. Amúgy sem akarok megint meghízni. Elég volt egyszer lefogyni, többször nem akarok! 

- Chim, mit csinálsz?- kezdett el dörömbölni Tae az ajtón.

 - Olvasok! Mi kéne'?- üvöltöttem vissza.- Kookot keresem. Bújócskázunk, nem láttad?- üvöltött még mindig. Unottan néztem le az ágyam alá, ahol egy JK vigyorgott vissza rám.

 - Nem, szerintem a fürdőben lesz!- üvöltöttem ki még egyszer. Esküszöm nap végére nem lesz hangom. Jungkook csak mutatott egy új szivecskét, majd nesztelenül kimászott az ágyam alól, mire V berúgta az ajtót, mint fasza gyerek a motort. 

- Meg vagy köcsög!- mutatott az éppen szabadultra üvöltve - Te meg, hazudós köcsög- nézett most rám- kapd be Su- nem engedtem befejezni, rá vetettem magam. Nem igaz, hogy már ő is tudja!

- Be fogod a pofád!- morogtam, amikor leterítettem. - Elfelejted, hogy valaha is hallottál erről!- akkor komolyan fontolóra vettem, hogy addig ütöm, mind a kettőt, amíg mozognak, vagy egy kicsit tovább. - Te meg!- néztem Kookra - Felejtsd el, hogy megbíztam benned!- keltem fel V-ről és kizavartam a kisebbeket a szobámból. Nem kellett ez nekem.Könnyes szemekkel kerestem elő a fejhallgatómat és másztam be most én az ágy alá. Nem akartam így neki támadni egyiknek sem, de nem szeretem, ha valaki csak úgy világgá üvölti a titkaimat. Ez így elég dedósan hangzik, de akkor is haragszom. Talán negyed óráig- féli óráig dekkolhattam ott, a kedvenc szomorú zenéimet hallgatva, amikor valaki megragadta a bokámat és kihúzott a rejtekhelyemről.- A kurvaéletbe! Engedj vissza! - nyúltam vissza és könnyes szemekkel kezdtem el kaparni a parkettát.

 - Nem Jiminie!- a hangjára ledermedtem, majd még vadabban kezdtem küzdeni. Nem láthat így! -Csillapodj már!- elkapta a kezem, de arra nem számított arra, hogy ezért a talpammal számolhat. Gyomron rúgtam, majd kihasználtam a pillanatnyi sokkot és visszamásztam. Összehúztam magam a tőle legtávolabb eső sarokban. Most tényleg egyedül akarok lenni! Nélküle.

- Hagyj egyedül kérlek!- szipogtam.

 - Miért?- nem tudtam hova tenni, hány dologra kérdez rá egyszerre ezzel az egy szóval. - Nem tudom, miért gondoltam azt, hogy te majd pont velem akarsz beszélni a problémáidról, de ha gondolod meghallgatlak.- pár másodperc után kimásztam. Könnyes szemekkel néztem fel rá, mire széttárta a karjait. Lassan bújtam bele, mire hangos zokogásba kezdtem. Bár csak megtehetném ezt máskor is! - Elmondod?- kérdezte, amikor kicsit lenyugodtam.

 -Nem komoly..- hazudtam egy orbitálisat. Ha van egy kis esze már rájött, hogy hazudtam. - Csak szerelmi bánat, vagy valami hasonló..- motyogtam.

 -Ezért akadtál ki Kookékra?- simított végig a hátamon.

 - Kook elmondta Taenek, aki meg simán el is mondaná egy interjúban is!- nyüszítettem.

 - Ajjhh te!- szorított meg egy kicsit jobban.- Olyan kis lüke vagy néha!

 - Tudod, hogy ki a kicsi! Egy magasak vagyunk!- néztem komoran a szemébe. 

- Minie!- kezdte fenyegetően még is játékosan. 

- Az a te vezeték neved!- most tényleg olyan ez az egész, mint egy fanficion, ahogy enyhén birkózva fetrengünk a földön.