slowly, I'm getting over you.

3

Hajnali pár óra lehet. Hoseok már elég régóta alszik. Csendben sétáltam ki a szobánkból és meg sem álltam a kamránkig. Mindig van itthon egy kis dugi pia. Fogtam három random üveget, mert csak annyit bírtam el, és vissza mentem a szobába. Kimásztam az erkélyre még egy pokróccal és onnan bámultam a csillagokat. Lehet nem kéne ez éhgyomorra, de nincs kedvem enni. Az is lehet, hogy túl nagy ár ez egy viszonzatlan szerelemért, de most az sem érdekel. Észre sem vettem, mikor nyitottam ki az első üveget és kezdtem el inni, mint ha csak víz lenne. Olyan volt egy kicsit, mint ha zuhannék még a csillagok is megnyúltak. Tetszett ez az érzés. Nem kellett sok idő, hogy visszatérjen a folytonos őrlődés, ezért miután kijátszottam magam az üres üveggel, kinyitottam a következőt. Már abból is fogyott el bőven, amikor kinyitódott az erkélyajtó. Csak morogtam egy ,,menny vissza"-t és ittam tovább. A hányinger egyre erősebb lett, de még lent maradt hála az égieknek. Nincs kedvem lehányni innen! Lehet elég morbid vicc lenne. Hirtelen rohadt jó ötletnek találtam, hogy leokádjak az utcára, ezért megpróbáltam hátra nyomni a nyelvem, de az az akárki, aki nem ment vissza aludni, elkapta a kezem.

- Mit csinálsz? Ne legyél hülye!- elrántottam a kezem és megpróbáltam kitalálni, hogy ki van előttem. A hangja ismerős volt és az alakja is, de nem tudtam beazonosítani. Végül megrántottam a vállam.

- Lehet holnapra ezt is megbánom, dee.. MENNY A FASZBA!- röhögtem fel és újra meghúztam az üveget. Miért is kezdtem én ezt el?

- Jimin, állj le!- szólt rám akárki.

- Majd ha elmondod, ki vagy!- röhögtem fel, majd eldőltem ülőhelyzetemből- az anyájádat!

- Nem ismersz fel?- nem láttam az arcát, de így is jót röhögtem rajta. - Nam vagyok..

- Oh.. akkor te még nem tudod..- komorodtam el, de hirtelen csuklottam egyet és lefejeltem a követ- énekes nádiposzáta!

- Jól vagy?- jött közelebb ezek szerint Nam- Bazd meg, ez vérzik!- azzal megpróbált volna felszenvedni a földről, de inkább hanyatt vágtam magam, mint a macskák. Négy végtag és egy erős fogsor. Nem jó ötlet, ilyenkor megsimogatni őket. - Jimin! Ez nem vicces, gyere!- ahogy megindult felém, az egyik lábammal felé rúgtam. Namot még sosem rúgtam meg, de rögtön hátrált pár lépést.

- Neked még lehet nem mondta el senki.. bááár lehet Jin pletyizett egy picit..- kezdtem idétlen mesélésbe, még mindig a hátamon fekve és a már üres üveget ölelgetve. - Tudtad, hogy szeretem Sugat?- kérdeztem majd hogy nem üvöltve suttogva.

- Chim, be vagy baszva, gyere be!- szólt rám, de akkor a részeges kis buksimban ütközött valami.

- Namjoon soha sem hívja magát Namnak! És nem is szokott Chimnek hívni!- háborodtam fel és akkor az illetőnek kurva nagy mázlija volt, hogy csak foltokat látok belőle. Egyre dühösebbnek éreztem magam. Alapjáraton soha nem bánatanék csak úgy senkit, de most Akárkinek már nagyon érett a maflás. - Jól van izéke!- szólítottam meg ismét a megnémult bandatagunkat. - Én bemegyek, kihányom magam és mire visszajövök, te nem vagy itt, okés?- fogtam rá a mutatóujjam, azzal felpattantam, vittem az utolsó üveg piámat és bementem. Akkor valahogy nem tűnt fel, hogy Akárkivel egy magasak vagyunk. Bementem, kiadtam a mosdóba azt a liter vodkát, amit bevittem és egy gyors mosakodás után mentem is vissza.

Amikor visszaértem, Akárki a becsukott erkélyajtónak támaszkodva ült. - Engedj ki, ha jót akarsz!- morogtam rá.

- Ha jó fiú leszel és ideadod a piádat!- vágott vissza mély hangon.

- Ne akarj verekedni!- az utolsó vodkát az ágyamba dobtam és megindultam Akárki felé.

- Az előbb még azt mondtad szeretsz, erre most megvernél?

- Én Sugat szeretem nem téged.. ó..- Amikor felfogtam a szavait még mérgesebb lettem. - FASZOMAT!- kezdtem üvölteni, leszarva, hogy Hoseok ott alszik mellettem.

- Jimin, nyugodj le!- jött volna közelebb, de nem engedtem. Elhátráltam az ajtóig, majd azt bevágva magam után rohantam a fürdőbe és zártam azt magamra. Kihányattam magamból minden maradékot, ami még a szervezetemben volt, majd elővettem egy eldobható borotvát és azt kezdtem el szétszerelni. Ha akármelyikük ezt megtudja nekem végem! Végig gondoltam, hogy hol tudnám, akárcsak kicsit is megvágni magam úgy, hogy ők azt ne vegyék észre.