slowly, I'm getting over you.

6

Amíg Yoongi egy gerincfeszítéssel a földön tartott, addig Namjoon lefogta a vágott kezem, hogy Jin lekezelhesse. Mindannyian idegesek voltunk, de még is máshogyan. Ameddig bennem a gyilkos feszültség tombolt, ők inkább csak mérgesek voltak és talán aggódtak is egy kicsit.

Miután Jin lekezelt, a többiek lettek olyan kegyesek és elengedtek végre. Nam és Jin kimentek, de Yoongi maradt és amint becsukódott az ajtó visszanyomott a földre.

- Még egy vágás és tényleg megbánsz mindent!- morogta fenyegetően- Ellenőrizni fogom!

- Meg a faszomat!- vergődtem ki a szorításából és gyilkos tekintettel néztem vele szembe. A fanok gyakran tévednek, amikor rólam írnak. Nem vagyok egy gyámoltalan kiskutya! Ha kell igen is kiállok és küzdök!

- Ne tegyél próbára, Jimin!- ragadta meg a pólóm nyakát, amit nem tudom, mikor raktak vissza rám.

- Mert? Nekem már mindegy, tudod jól!- azzal kitéptem magam a kezéből és átmentem inkább Jungkookék szobájába. Halkan bekopogtam és miután beengedett leültem az ő szőnyegükre.

- Néha tényleg olyan vagy, mint egy kiskutya!- jegyezte meg, mire kapott tőlem egy gyilkos pillantást. - Hogy-hogy itt vagy?- kérdezte egy sóhajtás után a maknae. Őt is sokan tévesen írják le. Nem feltétlenül egy kisgyerek és nem is egy szex gép. Csak egy sima, átlagos kis Jungkook. Aranyos, kedves, játékos és néha egy picit gyerekes.

- Szabadulni akartam.- rántottam vállat. Haragudtam, most igazából majd nem mindenkire, de nem tudtam hogyan levezetni. Maradt a csendben létezés, meg a fojtott agresszió.

- Suga nem fogja annyiban hagyni, ugye tudod?- húzta végig a kezét a kötésemen.

- Bárcsak megtenné. Most valahogy másabb, mint amikor megismertem.. Sokkal tahóbb. Pár napja még kifejezetten aranyos is volt, erre egy igazi, hamisítatlan gyökér lett.

- Igaz, de ettől függetlenül fontos vagy neki és nekünk is!- ölelt át.

- Köszi!- paskoltam meg egyhangúan a kezét, ami a mellkasomat karolta át. Talán most már visszamehetek a szobámba. Lassan elköszöntem Kooktól és Yeontantól is, aki Tae-nek az ágyán fetrengett. Amint benyitottam, már fordultam is sarkon. Mi a faszt akar még itt?!

- Gyere csak vissza, Emo-manó!- szólt utánam az az ember, akit egyszerre akarok lesmárolni és szarrá verni.

- Anyád az emo-manó, hogy lépjek a szádba!- fordultam vissza és leültem az ágyamra.

- Ne feszítsd túl a húrt!- mordult rám újra és leült mellém, mire én arrébb is húzódtam. Ez a Yoongi nekem nem kell! - Mostantól valaki mindig figyelni fog rád Minie! És ha rossz kisfiú vagy, megkapsz engem vagy Tae-t éjjeli őrnek!- vigyorgott rám démonian. Szóval vagy a büdös köcsög vagy az energiabomba, aki simán felkelt azzal hajnali háromkor, hogy fogócskázni akar.

- Na meg a vaddisznó, szőrös, rücskös faszát! Arra fogtok ti figyelni, nem rám!- pattantam fel. Ha kell el is költözök innen, ha attól lesz egy kis nyugtom. Előkaptam egy sportáskát, hogy elkezdjek összepakolni, de drága hyungom nem így gondolta. Lefogta a kezem és kitépte belőle a táskát. Na most lett elegem! Könnyes és feltehetőleg vörös szemekkel lendítettem felé az öklömet. Hárította az ütést, majd megpróbált ismét a földhöz szorítani, de most én sem hagytam magam. Megpróbáltam kibillenteni az egyensúlyából és kihúzni alóla a lábát, de sajnos erre is rájött idő előtt. Végül, hogy leállítson felkapott a vállára, mint egy zsák krumplit. Én meg igazából csak erre vágytam. Teli erőből gyomron térdeltem és már rohantam is volna ki a szobából, ha nem veti rám magát. A hirtelen súlytól összeestem és nyöszörögve terültem el a padlón. A karom az reccsent egy nagyobbat, de az akkor sem őt sem pedig engem, nem hozott különösebben lázba. Csak fájt.

-Ez nem volt jó ötlet!- morogta, amikor felült a hátamon. Maradék erőmet is összeszedve, próbáltam meg lelökni magamról, de nem ment. Gyenge vagyok! Legalább is Yoongitól gyengébb.. kifulladva terültem el alatta és vártam a sorsomra. Végül csak egy kicsit felemelkedett rólam, majd megfordított és visszaült rám, amiért a gyomrom nem feltétlenül volt hálás. - Örülj, hogy nem kötlek ki, mint egy kutyát!- dünnyögte majd végignézett rajtam. - Mikor ettél utoljára?

- Reggel..- hazudtam. Naná, milyen lebaszást kapnék, ha megtudná, hogy utoljára nagyjából két vagy három napja ettem?

- Jó, de ha majd én hazudok, akkor te is hidd nekem el, oké?- azzal lemászott rólam és én is, amint felkeltem a földről elkapta a tarkómat és a konyha felé kezdett tolni. Igazából magamtól mozdulni alig bírtam. Rohadtul fájt a jobb kezem, ami azért is gáz mert a balt vágtam meg.