slowly, I'm getting over you.

10

Pár nap telt el, de azóta sem merek a szemébe nézni, sőt még a közelében sem terveztem tartózkodni. De sajnos ez elég nehéz. Szokta a társaságomat keresni, de én elmenekülök tőle. Nem bírnék vele beszélni ezek után.Unom, hogy vagy ilyen passzban van vagy olyanban.

-Jimin, gyere játssz velünk- mondja Kook és Taeval együtt térdelnek előttem és bociszemeznek

- jó, rendben játszom veletek, de mit?- kérdeztem. Erre egy érdekes mosoly kerekedik Kook arcára

- bújócskázzunk- hát mivel már rábólintottam ,játszok velük legközelebb több eszem lesz és először megkérdezem, mi a faszt is játszunk.

 - játszik még valaki rajtunk kívül? - kérdezem ártatlanul, de erre a válaszra nem számítottam. Mögülem egy mély hang megszólalt és a vállamra tette a kezét.

- Én is játszom veletek.- mondja az illető, akire ijedten hátra nézek és nem más volt, mint Yoongi. Ezt nem hiszem el!

-öööh...most jutott eszembe hogy van más dolgom, de ti játszatok nyugodtan.- mondom a földet nézve közben. Milyen gyáva vagyok, hogy most is megfutamodom..na mindegy.

- Nem mész sehová, már rábólintottál, és tudom hogy semmi dolgod szóval játszol!- mondja nekem Tae és Kook ingerülten. Hirtelen nem tudtam, mit válaszolni rá csak szégyellve magamat az arcomat a kezeimbe temettem.

 - jó oké játszom..- mondom, szinte hang nélkül de ezeknek túl jó a füle.

- Yeeey végre játszol velünk!- ölel meg örömében Tae.

- Nah, akkor én leszek a hunyó- mondja Kook és Taere néz aki, rámosolygott sunyin majd elkezdtek kuncogni. Kook már nagyban számolt, én meg kerestem egy rejtekhelyet, ami a szekrény lett végül. Mikor bebújtam a szekrénybe, valaki kinyitotta és mellém ült. Már nyitottam ki a számat, hogy közöljem vele hogy menjen máshova bújni, ez az én helyem mikor hirtelen a számra tette a kezét és utána realizáltam, hogy ki az. A kezeimet lefogta, hogy véletlenül se tudjam elvenni a kezét a számtól. Milyen erős! Egy kézzel úgy szorítja az ép kezemet is, hogy majd beszarok. Nem értem, mire jó ez az erős szorítás de nem inkább hagyom nincs kedvem szétszedni a szekrényt azért, hogy ki tudjak szabadulni kezei alól. Láttam nagyon néz engem közben valamin gondolkozik. De hogy min azt nem tudom néha kinyitotta beszédre a száját, egyből be is csukta. Már vagy tíz perce ülünk itt és semmi nem történt. Jungkook elfelejtett volna minket? Nagyon remélem nem és hamar megtalál végre mert nem akarok itt lenni ezzel az emberrel. Megnyaltam a kezét hátha elengedi de nem sőt csak egy huncut mosoly került az arcára. Erre megforgattam a szemem jelezvén, hogy bökje már ki mit akar erre semleges arckifejezésre váltott és kinyitotta a száját.

-Jimin.... én....én....- hallgatott el újból majd pár perc múlva folytatta.- Jimin én.....sajnálom...- mondta. Én csak kérdőn néztem rá, hogy minek kér most bocsánatot, ha már napok óta nem is beszélgetünk.Majd folytatta azt a rettentő fontos mondandóját. -Jimin én sajnálom hogy ilyen bunkó voltam veled...sajnálom hogy szekáltalak miután véletlen elmondtad hogy kedvelsz....és úgy minden másért is bocsánatot kérek- mondta a szemében könnyek gyülekeztek, amiket próbált vissza fojtani. Én csak ültem, mert ezzel most sokra ment el mert most nem tudok neki megbocsájtani még nem. Próbáltam beszélni, de a keze az még mindig a szám előtt volt, így nem nagyon lehetett érteni. Miután leesett neki, hogy elkélne vennie a kacsóját hogy értse mit mondok, úgy lerántotta mintha ott se lett volna. Azután újra mondtam.

- Nekem ehhez idő kell, még nem tudok megbocsájtani neked...- mondom neki lehangoltan és felsóhajtok egyet.- Jungkook elfelejtette hogy létezünk amúgy?- kérdeztem a mellettem ülőtől akinek egy huncut mosoly terült el az arcán a kérdésem után.

- Megkértem, hogy hagyjon minket békén hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat.Én találtam ki ezt az egész játékot, hogy tudjak veled beszélni kettesben- mondta kedvesen erre megdobbant a szívem. Nem értem miért csinálja ezt, most miért érez késztetést arra, hogy kedves legyen és figyelmes?

- Elengednéd a kezem? Már nagyon fáj a szorításod.- mondom neki nyöszörögve. De nem vette el a kezét csak enyhített a szorításon és az egyik ujjával simogatta az ép csuklóm.

 - Nem engedem el mert nem akarom hogy megszökj!- mondja teljes nyugalommal és a kezeimet nézi.

 - Miért szöknék meg?- kérdezem halkan, szinte magamtól.

 - Azért, mert mostanában folyton kerülsz engem. Ha nem foglak le most is elszöktél volna valószínűleg.- Zavarba jöttem mert igaza van. Ha nem fog le akkor mihelyst meglátom elfutottam volna.

- De...én...neeem..is..- hazudtam a képébe erre mérgesen nézett rám.

- Jimin legalább ne hazudj! Nem hinném, hogy ha egy légtérbe keveredünk akkor neked pont akkor lesz dolgod és elmész. Mondd el őszintén miért kerülsz engem?!- lefagytam. Nem tudtam, mit mondjak hirtelen ezért inkább elsütöttem a szemem. Éreztem, hogy akaratlanul is elkezdett a fejem vörösödni. Pont most kell nekem is elpirulnom a francba is. Miközben magam káromkodtam éreztem, hogy egy kéz csúszik fel és erősen megfogja az állam, majd felhúzza azt. Farkas szemet néztem vele. Nagyon ijesztő senkinek nem ajánlom ezt a szörnyű érzést.