slowly, I'm getting over you.

15

- Jimin, é-én sajnálom! N-nem tudtam, hogy e-erre készül!- dadogta zokogva Hoseok. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Hobit sírni látni a legszomorúbb dolog a világon. Bárkit pillanatok alatt megtörne. - Bocsáss meg! Kérlek Jimin! - nézett le rám nagy könyörgő szemekkel. Ez nem ér! Neki ott vannak a gyilkoló könnyei, nekem milyen fegyverem van?

- Megpróbálok.- mormogtam szárazon és befeküdtem az ágyamba. Fáradt vagyok! Az egyik párnámat magamhoz ölelve aludtam el pillanatok alatt. Mennyivel kényelmesebb, mint a gyakorlóterem padlója!

Arra keltem, hogy valaki befekszik mellém és átkarol. Amint megcsapott az illata és felismertem, ki az elhúzódtam a falig.

- Mit akarsz tőlem, már megint?- néztem rá fáradtan. - Túl jó volt a múltkori és megint buzulni akarsz?- morogtam neki.

- Ha már így önként felajánlottad magad!- vigyorgott rám öntelten. Már készítettem a talpam, hogy lerúgom magam fölül, amikor megadóan felemelte a kezeit. - Csak be tartom, amit múltkor ígértem. Valakinek mindig figyelnie kell rád, emlékszel?- szúrósan néztem rá. Nem múlt el az utálat, amit iránta éreztem.

- Nem érdekel, de mássz ki az ágyamból és ne érj hozzám!- fordítottam neki hátat.

- Tudod, hogy nekem te nem szabsz határokat!- karolta át a derekam. Az emlékek hatásár el kezdtem remegni és sírni. Mondtam neki, hogy ne érjen hozzám!

- Engedjh elh!- könyörögtem el-el csukló hangon

- Chim!- jött közelebb hozzám- Vegyél mély levegőt, oké? Segítek lenyugodni!- a karjai szorosabban öleltek át, próbálva elnyomni a remegésem.

- Hagyj végre békén! Le akadhatsz rólam! Tovább léptem!- vágtam hozzá a szívemet nyomó random gondolatokat. - Suga, már nem érzek irántad semmit! Engedj el! Félek..- az utolsó szó kivételével, mindent üvöltöttem.

- Chim..- a hangja gyengébb volt, mint amit eddig hallottam tőle. Lassan elengedett és hátrébb húzódott tőlem. Lassan a szívverésem is visszalassult a légzésemmel együtt. Csak a könnyeim árulkodtak arról, hogy rohamom volt. - Sajnálom, Jimin.- nehezen tudtam kivenni azt, amit mond.

- És attól jobb lesz? A sajnálatoddal meg nem történté teheted azt, amit nagyon is megtettél? Hogy ellenem használtad azokat az embereket, akik az én barátaim is? Yoongi, szerinted ettől most jobb lett a fizikai vagy a mentális állapotom?- Lassan és ridegen intéztem felé a szavaimat. Fel kéne fognia, hogy amit tett az igen is, komoly dolog.

- Igazad van.. én sem tudom mi ütött belém, amikor megtettem. Csak meg akartam tenni. Tényleg sajnálok mindent. Azt is, hogy csak azért bunkóztam veled, hogy elfelejts.- mondta lehajtott fejjel. Azért volt egy utolsó tahó, mert segíteni akart továbbjutni. Egyszerre akarom megölelni és izomból felrúgni! Hogy lehet valaki ennyire gyökér? - Nem kérem, hogy bocsáss meg!- tette hozzá gyorsan, mielőtt bármit is mondhattam volna.

- Az nem is menne. Legalább is most, biztosan nem.- ráztam meg a fejem. Lassan néztem végig magamon. Külsőleg és belsőleg is egy roncs vagyok. A karomon gipsz, a másikon halványuló hegek, a szemeim alatt karikák és nem mellesleg pár kilót is fogytam valószínűleg azóta, amióta utoljára itthon aludtam. Egy ilyen ember, mint amilyen én is vagyok nekem sem kellene! A világ egyik legcsúnyább seggfejévé nőttem ki magam. Egy élő kudarc lettem.

- Kérlek picim, ne sírj!- hallottam meg ismét Sugat. Picim?! Lassan egy halvány mozdulattal próbálta meg kisöpörni a szemembe lógó hajamat. - Hagyd kérlek abba! Neked sem tesz jót!- húzott lassan magához, amikor észlelte, hogy nem ellenállok. A fejemet a mellkasának döntöttem, miközben ő a hajamat simogatta. Most megint rendes! Amikor érezte, hogy már nem sírok és nincs a külsőkön kívül nagyobb bajom, óvatosan átkarolt.- Mondd el, min húztad fel ennyire magad!- suttogta mély hangon a fülembe. Nemlegesen ráztam meg a fejem. Nem kell neki is tudnia! Lassan nyúlt az állam alá és finoman megemelte a fejemet. A szánk között csak pár milliméter volt. - Kérlek, Chimmy! Segíteni akarok.- suttogta kettőnk közé. Lemondóan bólintottam egyet és elvettem a fejem a mancsából.

- Csak tudod..megértem, hogy a jelenlegi kinézetemmel, mi is a probléma..- mondtam el halkan.

- Van a kinézeteddel probléma?- mért végig az idősebb.

- Nem is kevés! Olyan vagyok, mint egy élőhalott és valamiért belül is hasonlóan érzem magam. Az egyik kezemen gipsz van, a másikon hegek. - mutattam be magam az előttem ülőnek.

- Igazából, amiket most felsoroltál, azok az én hibámból vannak. A kezedet én törtem el, a hegeid azért vannak, mert bántottalak és a cuki kis karikák a szemed alatt is valószínűleg az én művem.- sóhajtott egyet. - Én tettelek tönkre téged Chimmy!