slowly, I'm getting over you.

13

Nehezen hiszem el, hogy azok az emberek, akiket a barátaimnak hittem, közrejátszottak abban, hogy megerőszakoljanak. Vagy csak félre ismertem volna őket és valójában nem is szeretnek? Lehet, csak az én hülye fejemben létezett ez a barátság?

Fájdalmasan nyöszörögve fordultam a másik oldalamra, ahol ott feküdt az az ember, akit most mindennél jobban utáltam. Kihasználta, hogy alapból is gyengébb vagyok nála, plusz még a kezem is el van törve! Ki lehet ilyen gyökér? Haragomban lassan felemeltem az egyik lábam és minden fájdalmamat magamba fojtva rúgtam le magam mellől. Soha többé nem akarom látni!

- Naa! Jimini! Azt hittem, te is élvezted!- morgott fel a földről, mire szívem szerint hozzá vágtam volna egy téglát, csak úgy Kevinesen. Viszont tégla nem volt nálam, ezért az egyik párnámmal kezdtem el ütögetni a fejét. Ha magától nem hagyja el a szobát, majd én segítek neki! Az ajtóig menekült, amit mázlijára Hoseok már kinyitott. Fájdalmasan mentem vissza az ágyamig és vettem fel a tegnapi ruháimat. Tudtam, ha Hobi bejön rögtön beszélni akar velem, de most inkább passzolnám a kommunikációt mindenkivel. Kivételesen még a fejhallgatómat is bent hagytam és egy pólóban meg egy nadrágban másztam ki ismét a tetőre. A sötét decemberi reggel pont jót is fog tenni most. Éppen hogy csak leültem a tetőre hangos zokogás szakadt fel belőlem. Elárultak, kihasználtak és még meg is erőszakoltak! Még valami esetleg? Meggyilkolni nem akar valaki esetleg? Vagy az a feladat rám maradna? A hideg szél felszárította a könnyeimet és kicsit meg is nyugtatott. Ha mázlim van a sok hidegben dekkolástól talán sikerült összeszednem egy jó kis tüdőgyulladást vagy valami hasonlóan veszélyes dolgot. Hogy még biztosabb legyek a dolgomban a pólómat is levettem és lehajítottam az erkélyre. Nagyot sóhajtva dőltem hátra és kezdtem el nézegetni a decemberi napfelkelte színeit. Fekete, sötétkék és világos szürke. Csak ott fehér az ég, ahol éppen a nap van. Most még a reggel is depresszívebb, mint valaha! A hidegtől ugyan erősen remegtem és rohadtul fájt a bőröm, de akkor is így akartam maradni legalább negyed óráig, ha nem tovább. Miután az elmém is olyan fagyos lett, mint a testem, visszamásztam az erkélyre, felkaptam a földről a pólómat és be mentem.

- Te mit kerestél kint? És így?- kapta fel rám az ágyán fetrengő Hoseok a fejét. Egy gyilkos tekintet mellett felmutattam neki a középső ujjam és ott hagytam. Hülye kerítő! Most meg játszaná nekem a jófiút! Büdös köcsög! Hasonlóan, póló nélkül mentem ki a konyhába, hogy egyek valamit, de csak fél úton jutott eszembe, hogy én nem is vagyok éhes. Akkor meg minek egyek? Van jobb dolgom is! Visszamentem a szobánkba és magamra rángattam valami emberibb viseletet, majd elindultam a HYBE épülete felé. Nem laktunk tőle messze, épp ezért kocsit sem vittem magammal. A recepción bemutattam az igazolványomat, még akkor is ha a csajszi jól ismert és kértem magamnak egy üres termet, ahol nyugtom lehet egy kicsit. Meg is kaptam a kulcsot és elindultam a második emelet felé. Kinyitottam a termet és a sarokban lévő asztalkára leraktam a tollat és füzetet, amit hoztam magammal, majd gyorsan magamra zártam az ajtót, ha bárki a bandából úgy döntene, hogy utánam jön. A telefonomat rácsatlakoztattam a hangszórókra és amennyire a fájó testem engedte elgyakoroltam pár koreónkat, majd miután kifulladtam, a telefonomat repülőgép üzemmódba raktam és leültem az asztalhoz. Nem tudtam, hogy mit akarok kihozni ebből az egészből, csak az érzéstől akartam megszabadulni. Lassan írtam a sorokat. Nem akartam elkapkodni. Már csak a cím hiányzott, amikor valaki ököllel kezdte el verni az ajtót. Melyik debil állat az?!

- Jimin! Azt ajánlom, hogy kurva gyorsan nyisd ki!- hallottam meg Yoongit a túloldalról.

- Mert ha nem? Megint megerőszakolsz vagy mi?- üvöltöttem ki könnyes szemekkel. Nem akarok ránézni! - Dolgom van! Majd ha végeztem kinyitom és haza megyek, addig is le lehet rólam kopni!- a túloldalról nem kaptam választ, csak egy utolsó, lemondó ökölcsapást az ajtóra. A fejedet is így verném szét! Nem tudom elhinni, hogyan ismerhettem ennyire félre! Hisz eddig mindig kedves volt és aranyos. Soha nem bántott senkit sem. Sem a bandából, sem máshonnan. Mire újra oda jutottam, hogy felfogjam mit is csinálok, már felírtam a lap tetejére a dal címét Lie. Még passzol is. Nem hiszem, hogy én ma haza megyek innen. Pár napig itt maradok. Az igazgatót úgy is hidegen hagyja, hogy mennyi ideig veszünk igénybe egy termet vagy stúdiót! Csináltam még pár erősítő gyakorlatot, majd inkább csak eldőltem a földön. Nem akarok visszamenni!