11

103 9 3
                                    

- Na mi az, csak nem félsz kicsi?- mondta gúnyos hangnemmel és mikor meg akartam szólalni közbeszólt.- Annyival megtisztelnél hogy válaszolsz a kérdésemre?- nem tudtam mit mondani, egyszerűen elnémultam. Próbáltam valamit kinyögni, hogy ne tűnjek teljesen semmirekellőnek, de nem jártam sikerrel.

- öööh....- ennyit sikerült kinyögnöm. De béna vagyok!

- Öööhhh? Igen, folytasd.- Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- öööh.....én...- sokra nem megy velem. Most ha kínoznának se tudnék többet mondani.

- Jimin, nem érünk rá egész nap! Csak mondd el, miért kerülsz engem ez ennyire nehéz?- mondta mérgesen. Erre már kibírtam nyögni egy tömör választ.

- Igen!- mondtam kicsit hangosabban enyhén remegő hanggal, amit remélem nem vett ki a hangomból. Próbáltam nem a szemébe nézni de nem sikerült mindig oda fordult ahova a szememet vittem. Gúnyos mosollyal nézett rám. Én meg annyira szégyelltem magam, hogy éreztem a könnyeket a szemembe és lassan folytak bégig az arcomon.

 - Most meg miért sírsz?! Nem is bántottalak!- mordult fel Yoongi amitől a könnyeim csak jobban záporoztak. Elhúztam a fejem, hogy ne lássa ahogy sírok de, vissza húzta és nézett rám tovább. Hihetetlen hogy nem bír lekopni rólam most! Rájött a szeretet hiány, vagy mi van? Úgy érzi kedvesnek kéne lennie, ha már eddig paraszt volt? Nem tudom és ez zavar a legjobban. Próbáltam megint elvenni az állam a kezéből de nem jött össze, sőt ezzel azt értem el, hogy jobban megszorította. Nagyon fáj! Elkezdtem a fájdalomtól nyöszörögni, de nem hatotta meg sőt egy diadalmas mosollyal az arcán közelebb húzott magához. - Fáj? Ha nem szeretnéd hogy tovább fájjon akkor válaszolj a kérdésemre és elengedlek.- mondta és a másik kezével letörölte a könnyeket az arcomról. De romantikus.. Még a végén a heteróból meleg lesz. Nem vettem észre de egy gúnyos mosoly lett az arcomon és halkan kuncogtam. - Most meg min nevetsz enniyre?- kérdezte szinte sértődötten.

 - Mi közöd hozzá?- mondtam flegmán, ami látszik nem nagyon tetszett neki.

 - Na végre ki tudtad nyitni a szád, akkor most válaszolj a kérdésemre!- mondta ingerülten. De mikor már válaszra nyitottam volna a szám, valaki kinyitotta a szekrényt. Nagyon örültem akkor Hobinak, megmentett!

- Gyertek kész a vacsora!- mondta mosolyogva. - Rendben máris megyünk- mondta Yoongi enyhén mérgesen és kimászott a szekrényből. Oda fordult hozzám és csak ennyit mondott:- Ezt még nem fejeztük be Jimin.- a hangjában egy leheletnyi gyilkolási kényszer volt, amitől egy kicsit megijedtem.

- Rendben várom már a következő fordulót!- mondtam gúnyosan, hogy elrejtsem a félelmem. Egy gúnyos mosollyal díjazta hozzászólásom, majd kiment. Én is nem sokkal utána hagytam el a szobát és mentem le vacsorázni. Mikor kook meglátott egy nagyot nyelt és próbált hátrálni. - Csak nem elfelejtetted hogy én is játszom?- tettem fel neki a kérdést gúnyosan.

 - Hát ... tudod én....ami azt illeti....izé....- vakarta a tarkóját annyira zavarban volt. Mit várt, hogy majd elsiklok emellett? Hogy majd megölelem és közlöm vele, hogy oh köszönöm szépen Jungkook miattad egy csodálatos beszélgetést folytattam Yoongival? Néha meg tud őríteni ez a gyerek!

- Ne vitázzatok, hanem egyetek!- szólalt meg Jin és összeráncolta homlokát.

- Rendben- mondtuk egyszerre Kookkal, aki a válasz végén bocsánat kérően nézett rám. Csak bólintottam egyet és ettünk. Jó volt a vacsora, most kivételesen tényleg addig ettem, amíg jól nem laktam. Bementem a szobámba és nem kicsit ijedtem meg, amikor láttam valakit az ágyamban feküdni. Ezt nem hiszem el! Miért van már megint itt? Hogy szakadna rá a plafon! Miért nem tud egy percre sem békén hagyni? Ameddig magamban dühöngtem addig valaki megfogta a karom és berántott az ágyba. Észre se vettem, hogy ilyen közel jöttem. Yoongi megfogott és maga alá tepert, majd ráült a derekamra és lefogta a kezeimet a sajátjával. Hihetetlen milyen erős, meg sem tudom mozdítani a kezem!

 - Mondtam, hogy még folytatjuk a játszmát!- mondta önelégült vigyorral az arcán. - Na akkor végre elmondod miért kerülsz?- Megint nem bírtam megszólalni, csak elvörösödtem.

slowly, I'm getting over you.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora