I don't care {YoonGi fanfic.} (befejezett)

5. rész

A roller egy hatalmas vas kapu előtt állt meg ami mögött egy óriási vándor vidámpark állt, teli s tele emberekkel, gyerekekkel. Violet ráncolva szemöldökeit nézett a férfire, nem volt biztos abban, hogy most csak viccel ezzel a dologgal vagy tényleg, valójában egy vidámparkba hozta el. De úgy tűnt komoly a dolog, főleg miután a roller bizony lezárásra került és a kulcsot mélyen zsebébe rejtette. Mosolyogva nézte a külföldi srác hátát ahogy távolodik tőle, pillanatnyi zavarában eldönteni sem tudta legyen-e olyan őrült és menjen-e utána. A férfi megtorpant miután észrevette, hogy a lány bizony nem követi. Hátra fordult.

- Na, nem jössz? -biccentett a bejárat felé.

- Vidámpark? Ez most komoly? -sétált oda hozzá.

- Persze, mért ne? Amúgy is amilyen morcos vagy folyton rádfér egy kis vidámság.

- Nem is vagyok morcos. -tette karba kezeit.

- Aha hát persze. Na gyere!

Megragadta kezét és meg sem álltak a jegyárusig ahol kifizetve a belépőt azonnal a hullámvasút felé vették az irányt. Amíg a sorban álltak Violet telefonja csörögni kezdett. Azt hitte főnöke az, esetleg Mary akar már most faggatózni milyen a délután, de amint a kijelzőre és a gitár képre pillantott azonnal rájött, hogy a hívófél bizony nem barátnője ahogy főnökasszonya sem. Egy visszafolytott sóhajjal tette vissza táskájába a készüléket és próbált tudomást sem venni az egészről. Ám egy pillanatra egészen megfeledkezett a mellette álló fiúról ki kérdőn fürkészte az arcát, igyekezett megfejteni vajon mi ez a hirtelen jött rossz kedv.

- Gyere, mi következünk.

Megragadta a lány karját és előre engedte a piros színű kocsiba amibe miután beszállt a férfi is követte. Miközben magukra húzta a vasrudat, ami megakadályozza, hogy kiessenek az ülésből, végignézett a srácon s nem tudta eldönteni vajon mért nem hozta szóba a fel nem vett telefonhívást. De végülis hálás volt neki, semmi kedve nem lett volna egy hosszú, unalmas és fájdalmas mesélésbe ki az a Josh és miért nem veszi fel soha a telefont. Na nem mintha el is mondta volna neki, de jobb megkímélni magát a felesleges és kínos szituációktól.
Miután mindenki beszállt a járműbe a gépkezelő srác intett kollégájának, hogy utoljára ellenőrizze le a biztonsági zárakat, minden rendben van-e. Hiszen nem akarnak olyan jelenetet mint az egyik legsikeresebb horror filmben, a Végső állomás 3-ban. Az ő kocsijuknál kezdte hiszen ők ültek legelől. A fekete hajú fiú egészet Violet oldaláig hajolt át, hogy ellenőrizze jól be lett-e rántva a korlát. Ránézett a lányra és mosolya után rákacsintott, majd mintha mi sem történt volna ment tovább a többi kocsit is átnézni. Violet furcsálta a dolgot és a fiú merészségét amiért úgy állt le vele flörtölni, hogy közben mellette ott ül egy másik srác. De tisztában van azzal, hogy a férfiak többségét egyáltalán nem érdekli ha egy lánynak van párja akkor is kitartóan flörtölnek és kikezdenek velük, ha kedvük tartja. Az már részlet kérdés, hogy YoonGi igazából nem a párja, sőt még barátnak sem nevezné.

Kb két perccel később az idősebbnek látszó, fekete bőrű, flörtölős kedvében lévő férfi is elhagyta a pályát, zöld utat adva a menetre. Mindenki felkiáltott, hogy induljanak és magasba tartották kezeiket, jelt adva izgatottságukról.
YoonGi kicsit fészkelődött a bőr ülésben, rászorított a vasrúdra, úgy látszott nagyon várja már, hogy elinduljanak végre. A gépkezelő fiú megnyomta a nagy zöld gombot és a szerelvény elindult. Először lassan mentek, felfelé, az A alkú emelkedőn. Mielőtt a tetejéhez értek volna YoonGi Violetre nézett, rá mosolygott majd megragadva kezét a magasba emelte azt.

- Élj egy kicsit Vi, hidd el jó lesz.

Mielőtt bármit is reagálhatott volna a jármű átbillent egyensúlyán és azonnal száguldozni kezdtek. A hátuknál ülő kalandra vágyó fiatalok sikítoztak, ordítoztak, roppanttul tetszett nekik az a vad száguldás. Violet elmosolyodott. Vállat rántva hányt fittyet a dologra és egy „kit érdekel” gondolattal ő is sikítozni kezdett. Ha már tényleg egy vidámparkban van mért is ne szórakozhatna. Mire végetért a kör úgy érezte nem volt elég ennyi, menni akar megint. YoonGi nem ellenezte, sőt talán ő is annyira örült a dolognak mint a lány, ha nem jobban. Egy újabb férfi ment oda hozzájuk, hogy kitessékelje őket az ülésről, ám Violet ezt nem hagyta. A zsebéből előhalászott pénzt az idősödő férfi kezeibe nyomta. Aki kérdőn tekintett a lányra, nem értette mi akar ez lenni. Talán le akarja fizetni?