I don't care {YoonGi fanfic.} (befejezett)

6. rész

Hétfő. Az emberek magas százaléka szerint a legutáltabb szó a közbeszédben. Ám legtöbben nem tudják, hogy nem maga a hétfőt utálják hanem a szó kellemetlen velejáróit. Mint például egy újabb hét kezdete ami tele van munkával, felelősséggel, kihívásokkal, nehézségekkel. A monotonitás és az állandó stressz az amit az emberek nem szeretnek vagy nem bírnak elviselni s, hogy mindezt ne kelljen beismerniük kibúvóként a rájuk nehezedő nyomást hétfőként könyvelik el az életükben. Pedig csupán annyit kellene tenniük, hogy némi színt és változást visznek életükbe, hogy ne legyen minden olyan szürke és gépies.

Violet fáradtan, pirosodó szemekkel áll a pékség előtt s idegesen kutat a táskájában ügyenesen megbúvó kulcs után. De mielőtt a meglelt tárgyat a zárba helyezhetné egy az üvegablakra ragasztott szórólap elvonja figyelmét. Közelebb lép, hogy tisztábban kivehető legyen a rányomtatott felirat.

*Kedves vásárlóink! Ezennel tudatjuk önökkel, hogy Július 5- és 17-e között az üzletünk rövidített nyitvatartással fog üzemelni.
Ugyanakkor mindennap friss és hiánytalan árukészlettel fogjuk várni önöket. Kérem térjenek be hozzánk mindennap.
Megértésüket köszönjük!*

Violet meglepett és nem hisz szemeinek. Mi ez az egész? Sietve nyitja ki a bejárati ajtót és egyenesen MeiLing irodájába megy, de főnöke még nincs ott. Furcsálta hiszen általában ő az első aki beér, mégha a lenti ajtót vissza is zárja. Mielőtt kimenne a szobából megakad tekintete az asztalon heverő mappán, ami túl színes és túl hívogató ahhoz, hogy csak úgy bármiféle belekukkantás nélkül otthagyja. Ezért hallgatva belsőkésztetésére az asztalhoz somfordál és kezébe veszi azt a neon pirosban pompázó mappát amiből egy fehér lap kandikál ki felül. Izgatott és kíváncsi egyszerre. Lehúzza a gumit a mappáról és kinyitva azt minden benne rejlő dokumentum szeme elé tárul. Első látásra semmi egetrengető nincs benne, csupán receptek, hozzávalók, elkészítési módok. Mielőtt teljesen lemondana a dologról megakad a szeme egy halvány sárga papíron amin az áll, „Nevezés”. Ujjai már szinte a papírt súrolják mikor egy hang megszólal az ajtóból.

- Nem mondták még neked, hogy tartsd tiszteletben mások magán dolgait? -a hangtól úgy megijed, hogy minden kezében lévő papírt az asztalra ejt.

- Oh MeiLing. A frászt hozod rám. -kap mellkasához- Bocs nem akartam szaglászni csak... Mi az a kiírás az ablakon és mégis mire akarsz te jelentkezni?

- Nem gondolod, hogy kicsit pofátlan vagy kislány?

Bár ő maga is tudja felesleges ez a kérdés de valahogy muszáj megszidnia alkalmazottját, hiszen hiába saját lányaként tekint rá azért még ő sem engedhet meg magának bármit.

- Ugyan már Mei, úgyis elmondod majd nekünk akkor nem mindegy mikor teszed meg?

- Jaj te lány. -homlokára tett kézzel ingatja fejét- Na jó, de most utoljára! -emelte fel mutató ujját- Lesz egy nagy verseny a jövőhónap végén Luisianaban és úgy döntöttem benevezek.

- Milyen verseny?

- Cukrász verseny. Az ország több tájáról is mennek majd oda emberek, mind-mind remek cukrászok és pékek. Egy kedves régi ismerősöm megemlített engem az egyik zsűritag számára aki kicsit utánnam vagyis a pékség után nézett. Aztán elküldte a nevezési lapot és én úgy döntöttem indulok a versenyen.

- Oh. De hiszen ez remek! Nagyszerű lehetőség számodra és a pékség számára is. Nagyobb hírnevet szerezhetsz nem csak a városban de az országban is. Megnyithatod az üzletláncot amiről mindig is álmodtál. -sorolta fel lelkesen érveit, amik az indulás mellett szóltak.