I don't care {YoonGi fanfic.} (befejezett)

15. rész

A zavaros gondolatok másnap sem hagytak nyugtot Violet számára, sőt talán mégtöbb kérdőjel lett fejében az éjszaka legyártott összeesküvéselméletei miatt. Folyton a bátyjával lezajlott telefonbeszélgetés járt a fejében. Bár már régen beszéltek egymással de a múltból sem emlékszik olyan esetre amikor Josh ennyire riadt és gyanúsító lett volna. Valami nem stimmel. De még sajnos fogalma sincs arról, hogy mi lehet az.

&&&

- Föld hívja Violetet. Hallasz kislány?

Egy a szeme előtt lengetőző kéz rántja vissza a valóságba agyát lekötő gondolataiból. Pislog párat mire realizálódik benne, hogy főnöke áll vele szemben. Meglepődik, hiszen fel sem tűnt neki, hogy odament. Egyáltalán mióta állhat ott?

- Igen Mei? Bocs nem figyeltem. -rázza meg fejét.

- Azt vettem észre. Mi köti le annyira a figyelmed, hogy azt se hallottad mikor ordítottam neked a konyhából? -mosolygott rá sejtelmesen.

- Semmi, nem fontos. Miért szóltál?

- Csak azt akartam, hogy hátra gyere, meg szerettem volna köszönni neked.

- Mégis mit? -pillantott rá kíváncsian.

- Hát a tippedet. Igazad volt, a recept amit a zsűri kért tőlem tényleg a palacsinta volt.

- Komolyan? Na ne! -tapsolta meg magát- Ez nagyszerű. Ugye akkor túl jutottál ezen a selejtezőn vagy hogy kell mondani?

- Igen túl, hála neked. -simított rá vállára- Épp ezért szeretnék mondani valamit.

- Hallgatlak.

- A zsűri mikor itt járt ma reggel felajánlotta, hogy vihetek magammal egy kísérő segédet Louisianaba a második fordulóra, és én szeretném ha az a személy te lennél. -Violet szemei elkerekedtek az ajánlat miatt. Sosem gondolta volna, hogy főnöke valaha is megbízza bármilyen komoly feladattal.

- Tényleg? Én? Hű... -arcán megbújó mosolya mindent elárult mire gondol éppen- Ez kedves tőled Mei. De biztos vagy abban, hogy engem akarsz vinni?

- Persze kislány. Senkivel sem mennék szívesebben. És most, hogy már nem vagy olyan elviselhetetlen talán még élvezni is fogjuk a dolgot.

- Ha-ha, nagyon vicces vagy.

- Tudom. Na, akkor mit szólsz? Velem tartasz?

- Igen. Nagyon szívesen. De mi lesz a bolttal? Mary nem fogja bírni egyedül.

- Nem is kell. A családom majd besegít. Ők is ebből élnek szóval igazán kibírják itt egy hétig.

- És mikor indulunk?

- Hát az az igazság, hogy már holnap.

- Holnap? -pislogott döbbenten- Uh.

- Tudom, engem is váratlanul ért de mindent elintéztem. Mit gondolsz be tudsz addig pakolni néhány holmit?

- Persze nem lesz gond.

- Remek. Akkor hatra elmegyek érted és aztán indulhatunk is.

- Olyan korán? Ahj.

- Muszáj ha időben oda akarunk érni. És ne nyafogj inkább örülj annak, hogy velem tarthatsz.

&&&

A munkaidő lejárta után MeiLing családja már a boltban volt, hogy átvegyék kinek mi lesz a dolga amíg ő távol van. Főnöknek persze Maryt tette meg, rutinja és évekre visszanyúló tapasztalata miatt. Persze lánya és fia nem örült a dolognak, hogy egy egyszerű kis alkalmazott fog parancsolgatni nekik de nem volt mit tenniük, azt kellett csinálniuk amit anyjuk meghagyott nekik.