Luke szemszöge:
-Heaven, ülj le – parancsol rám apám, és a konyhapultnál üresen álldogáló szék felé bólint fejével. Székem nyikorgó hangon üvölti, hogy teljes testsúlyom ránehezedett, majd az előttem széles karokkal támaszkodó apámra pillantottam. Két keze között két ismerős papírcetli: from Pretoria to Melbourne.
~Miért, apu?
Csak ennyit kérdeztem tőle, de tudtam rá a választ: biznisz.
- Élvezd ki az utolsó óráidat Pretoriában, Heaven.
2013.06.06. - 2014.05.06.:
„Istenem, végeztem veled. Te nem fogsz megmenteni engem önmagamtól. Mocskosnak éreztem magam, mert valóban az voltam. Egy kis vércsepp itt, egy kis vércsepp ott. Számtalan ruhám landolt az emésztőgödör alján, a tűzben, és kukákban, olyanok, amikből már lehetetlen volt kihozni a rostszálak közé száradt vérmaradványokat. Már nem fogok térdre ereszkedve könyörögni neked megváltásért, már nem fogom reménytelen, kiút nélküli pillanataimban a nevedet sóhajtozni, már nem fogom elöregedett, szent sugallatod irományának szamárfüles lapjait nyállal átitatott ujjammal bőszen lapozgatni, már nem fogom szívemre keresztbe tett kezemmel imáidat nyögdécselni elcsuklott hangomon, nem fogom, többé már nem. Azt olvastam valahol, hogy te, Isten, mindenkit okkal teremtesz a világra, és mivel minden ember a te teremtményed, minden ember tökéletes. De azt hiszem porszem került a gépezetbe. Nem hiszem, hogy te ilyen embernek teremtettél engem, vagy mégis? Nem, nem hinném. Nem hinném, hogy olyan tökéletes embert képzeltél el, aki agyonveri, megkínozza, puszta kézzel kibelezi embertársait, elvágja torkukat és végignézi, ahogy megfulladnak saját vérükben. Vagy te lehet azt szereted, ha fáj. De ez volt az utolsó. Hétvégén elköltözünk..Vége.Végeztem.
Itt.
Díszszegecsekkel díszített magassarkúmmal botladoztam a macskaköves úton.
~Nem vagyok részeg – nevettem fel bugyután az ismeretlen karjaiban, aki éppen megmentett egy arcra eséstől.
-Annyira. – válaszolta, és talpam ismét földet ért. Gabriel vagyok – nyújtotta felém kezét.
~Uuhh, pont, mint az arkangyal? - dörgöltem orra alá és ismét nevetni kezdtem.
-De a barátaim csak Gabenek hívnak. – folytatta.
~Akkor mi most barátok vagyunk? – szemtelenkedtem vele ismét.
-Mindenre van kérdésed, ugye? – mosolyogta, én meg jobban szemügyre vettem.
Barna bőrű, magas srác volt, ha jól emlékszem barna szemekkel, bár mivel sötét volt és a szeme többnyire csukva volt, nem figyeltem meg.
Hátam erősen nekicsapódott a kemény falnak, de mire felszisszentem volna, szám már foglalt volt. Erős nyelvével számba tört és az enyémet kereste; vad táncot jártak, s mikor az egyikük már visszaült volna helyére, a másik pörgetett rajta még egyet. Hirtelen az ágyra vetett és felém hajolt, úgy csókolt tovább. Nagy kezével lábszáramtól egészen a combom tövéig simogatott, majd latex nadrágom gombjával vacakolt. Sliccét lehúzta, és másodpercek alatt megszabadított kényelmetlen nadrágomtól. Gombos ingem gombjait egymás után bújtatta ki, míg végül fehérneműben feküdtem alatta. Hirtelen felugrott és a nadrágszíjával kezdett vacakolni, majd miután megszabadult az őt kordában tartó nadrágtól, az enyém mellé dobta le. Pólójánál megragadtam, és az ágyra húztam. Fordított helyzetben csípőjére ültem és a nyakát csókolgattam, míg ő melltartóm egy csatos pántját feszengette. Keserű parfümjének íze elkeveredett számban, fekete bőrét alsó-és felső fogsorom közé szorítottam, és erősen megszívtam. Éreztem, ahogy a keserű szájízem mellé egy édes elegy keveredik, és megtölti egész szájüregem. Imádom a vér ízét – tört be elmémbe a gondolat, és tovább nyalogattam felsértett sebét. Halk nyögdécselés hagyta el száját, miután 80C-s mellemet kezeibe fektettem és markolászni nem kezdte őket. Mint az állatok úgy estünk egymásnak: úgy szakadt szét pamut 'Don't Look Back' feliratos pólója, mint egy papír, de ez sem zavarta. Megint fordított a helyzetünkön. Két kezét fejem mellé támasztotta és nyakamat csókolgatta, egyre lejjebb és lejjebb haladt, turista volt első osztályon. Tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, ahogy két lábam nehezen engedi végighúzni rajtuk csipkés bugyimat, de végül a nyers erő győzedelmeskedik és, mint minden más, az is lekerült rólam. Testével két lábam közé furakodott és tovább csókolta nyállal bevont testem. Halk, majd egyre hangosabb nyögések hagyják el száját, pár másodperc múlva pedig már mindent beborít meleg nedve.
Késsel okozott sebéből ömlött a vér, mint a bőszen megnyitott csap. Feje eltorzult és az arcára fagyott. Mellkasába döfött késemmel lentebb haladtam, és meg sem álltam az ágyékcsigolyáig. Végigszenteltem testét hatalmas és éles késemmel, miközben vére beborította egész testemet. A hasi részhez érve belei kiborultak az őket tartó izomból és rám estek. Teste összeroskadt és rám zuhant. Tisztán hallottam halálhörgését, figyeltem, ahogy pupillái kitágultak, teste megmerevedett, légzése leállt, szíve dobogása abbamaradt. Fokozatosan kezdte elveszteni érzékszerveinek működését, de tudtam jól, hogy az ember utoljára a hallását veszti el, ezért még egyszer, utoljára, fülébe egy slágert suttogtam:
Baby I'm preying on you tonight
Bébi ma este lesben várok rád
Hunt you down eat you alive
Levadászlak és élve felfallak
Just like animals
Mint az állatok."
