-Akkor kezdjük az elején, amit már te is tudsz. Ashton Irwinnak hívnak - kezdett bele a véget nem érő előadásába, ágyikóm középső szegletén.
Ez hosszú lesz – bújt elő belső énem gondosan elrejtett rejtekhelyéről, és a szintén képzeletbeli kanapéra helyezte habkönnyű testét. Fizikai testem is így tett.: hosszan elnyújtóztam az ágy jobb oldalán Ashton mellett; jobb kezemmel kitámasztottam fejemet és nagy lendülettel vetettem bele magam a meseestbe.
-Amióta az eszemet tudom itt éltünk, anyukámmal, a hugommal és az öcsémmel. Apám nincs velük, nem is ismertem. Amikor megszülettem, lelépett. Most, hogy idősebb lettem, igyekszem úgy gondoskodni róluk, mint ahogyan azt egy apuka tenné. El sem tudnám nélkülük képzelni az életemet. Ahogy a banda nélkül sem. Anyukám igyekezett mindent megadni nekünk, és ezért nagyon hálás vagyok. Ő az az ember ........................……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
Bla bla bla…Ashton…ez engem nem érdekel…Úgy bealudtam a mondandódba, mintha egy unalmas órán ülnék. Micsoda egy érzelgős alak, te jó ég…..
….Luke és én a suliban jó haverok lettünk és…
~Luke? – kaptam fel a tekintetem, mintha villám csapott volna le. Na! Ez az, ami érdekel. Az eredeti állapotánál kétszer nagyobbra nyitottam ki a füleimet, úgy hegyeztem őket, mint egy denevér, aki éppen bemérte a fenséges vacsoráját. Kérlek folytasd, mesélj még…
….és majdnem szétszakítottak minket, amikor Luke otthagyta a sulit…
Otthagyta? Mégis miért? A nagy Luke Hemmings?
-…Megbukott, és egyszerűen képtelen volt letenni a vizsgát. Emiatt mi is otthagytuk a sulit, amint letettük a vizsgáinkat, hogy utána a bandára tudjunk koncentrálni. A baj viszont az volt, hogy szerződést kötöttünk a kiadóval, amibe az is bele volt foglalva, hogy addig nem csinálnak velünk lemezt, amíg mindenkinek nincs meg a vizsgája…Lukenak ugyebár nincs meg..És kénytelen volt visszaülni a padba. Én pedig nem hagytam egyedül, mentem vele. És nem olyan sokkal később jöttél te. Most meg itt vagyunk – nevette el a mondat végét és rám nézett. Te olyan furcsa lány vagy, mondták már neked? – nézett rám sejtelmesen mosolyogva.
Mi a…?
~Hogy érted, hogy furcsa? – kérdeztem vissza…Nehogy már..
-Különleges..- javította ki magát, és törzsem mellett heverő kézfejemhez nyúlt. A különlegeset itt jó értelemben értem – simított végig előbb említett testrészemen, amibe beleborzongtam.
~Ashton… - ültem fel zavartan az ágyon és értetlenkedve néztem rá.
-Ne haragudj én..én..én csak azt hittem, hogy akár lehetne is köztünk valami….
