Luke szemszöge:
-Asszem én itt végeztem – sóhajtottam nagyot és becsuktam a könyvet.
~Még nem végeztünk! – mordult rám, és szemei villámot szórtak.
-De elolvastam, minden egyes szót, ahogy kérted. – ráztam meg a fejem és elé vetettem a könyvet, azonban rosszul mértem fel a távot és a napló lecsúszott az ágyról, hátrahagyva több tucat polaroid képet.
Most már nem csak villámot szórtak szemei, hanem vörös vérben izzottak, mint a zsarát és egyenesen engem bámultak.
-Dilis egy nő – gondoltam magamban, de hisz ezt már eddig is tudtam, de most még jobban nyilvánvalóvá vált az egész. Alvó embereket fényképezni – forgattam meg szemeim, ahogy sorra szedtem egymás után a borítékból kiborult képeket. Ahogy egyre több és több kép került kezembe, észrevettem, hogy az egyik hátoldalán valami iromány féle díszeleg.
-Peter Case. - motyorásztam. Ugyanolyan idős ember volt, ahogy a többi képen is. Miért olyan különleges pont ez a férfi?
-Allison Hamilton. – állt egy másik képen. Egy idős nő volt rajta, szeme csukva, kórházi ágyon feküdt.
-Jake Morrison. – állt egy újabb képen. Ő talán egy picivel fiatalabb az előzőeknél. Van ennek egyáltalán valami értelme?
-Jane Norman – vettem el egy következőt, és ismét megnéztem a képet. Egy kislány volt rajta; tejfehér bőrrel és kórházi sapkával a fején.
-Cassie Moor. Harmincas éveiben járó nő. Ugyanolyan volt, mint az összes többi. Ennek semmi értelme.
Ismét ránéztem, de ahogy ránéztem tudtam, hogy itt valami nem stimmel.
-Miért fényképezel alvó embereket? – tört ki végül belőlem kíváncsiságom.
Komoran bámult rám. Az ajkába harapott, nyelve hegyével pedig benedvesítette kissé már cserepes ajkait.
~Ők nem alszanak – szólalt meg végül és az ágyon heverő maradék képre pillantott.
Én is így tettem. Minden képen kortól és nemtől függetlenül, ágyban fekvő emberek voltak; a képek hátoldalán pedig különböző nevek álltak: Mercedes Willis, Meredith Arc, Jessica Middle, Terry Catch, Thomas Quell. – kapkodtam őket sorban.
-Uramisten – suttogtam magam elé, és szinte éreztem, ahogy elsápadok. Itt már tényleg nincs menekvés, engem is meg fog ölni, ahogy ezt a sok embert. Ugyan én miért lennék különb, mint ők? Ugyanolyan hús-vér ember vagyok, ugyanolyan alkotóelemekből lettem és születtem; ugyanolyan feltételekkel létezem, és ugyanazokkal is pusztulok el, mint ők. Végem van.
-Elszaladok kocsival a boltba, Heaven.... – lépett be a szobába egy számomra ismeretlen férfi.
-Uram, kérem segítsen, meg akar ölni. – kaptam az alkalmon, és a lábai elé vetettem magamat.
-Uram, kérem segítsen, meg fog ölni – mondtam újra, és nadrágja alsó szárát kezdtem el húzkálni.
-Uram, kérem, segítsen – ismételtem megint folyamatosan rázva lába szárát.
-Hát itt meg mi folyik? – szólalt meg döbbent hangon.
Heavenre pillantottam. Még mindig a széken ült, dühös tekintettel, kezében a késsel.
-Ő még hogy lehet életben? – folytatta a férfi.
Ott, abban a pillanatban az ereimben megállt a vér, a szívem nem pumpálta tovább végtagjaimba fő testnedvemet, folyékony szövetemet; az agyam kihagyott, nem gondolkodott tovább, lefagyott, mint a Windows; próbáltam pár szót kipréseli remegő ajkaim között, de teljesen kiszáradt a szám; próbáltam mély lélegzetet venni, de mintha megfagytam volna legbelül; csúsztam volna odébb, de mintha lábához ragadtam volna, kezeimmel még mindig vékonyka lábait szorongattam: megbénítottak, megbénultam.
„A személyleírások alapján feltehetőleg egy fiatal lányt keresnek, sötétbarna vagy fekete hajjal.
Még jó, hogy szőke hajad van."
„Élvezd ki az utolsó óráidat Pretoriában, Heaven."
„Egy kicsit véres lett a köpenyed."
„Tudod, hogy el kellett onnan jönnünk, Heaven."
„Elköltözünk."
„Elköltözünk."
„Elköltözünk."
-Mindvégig tudta – villantak át agyamon a betűkből kirajzolódott mondatok. Ő is benne volt, tudta, és hagyta. Tudom, hogy már sokszor elmondtam, de most már nem csak érzem, hanem biztosra tudom: látom lelki szemeim előtt, hogy 2 méter mélyen, egy méter vastag földdel a fejem felett fekszem kipárnázott koporsómban éberen, több száz, ezer, millió évig azon gondolkodva, vajon meddig élhettem volna, ha nem kértem volna fel magát az ördögöt egy táncra?
