Luke szemszöge:
„Másnap reggel fél 8 felé botorkáltam lefelé a lépcsőn. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy medve, aki éppen most ébredt fel téli álmából. Kipihent voltam, úgy aludtam egész éjszaka, mint a bunda. Félig nyitott szemmel ültem le a konyhapulthoz és vettem el a szokásos helyéről a gabonapelyhet.
Ho ho…Itt valakinek nagyon korán van még – ült le mellém apu.
Dehogy apuka, én mindig ilyenkor szoktam kelni – legyintettem, majd pedig a tejért nyúltam, hogy a gabonapelyhemre önthessem.
Az lehet, de a tej helyett a narancslevet öntöd a müzlistáladba.
Egek – kaptam észbe és letettem a flakont.
Úgy nézel ki, mint aki embert ölt egész éjjel – nevetett apu a mellettem lévő széken.
Immár nagyra nyílt szemekkel fordítottam el fejemet és egyenesen rá néztem. Komoran néztünk egymással farkasszemet.
’…..Friss híreink következnek:
Tegnap este brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg az olasz milliárdos üzletembert, Marcus Garciat. A következő hang- illetve képsorok zavarhatják egyes nézőink nyugalmát; valamint 18 éven aluliaknak nem ajánlott.
Itt ebben a szobában találták meg Marcus Garcia véres holttestét. Valószínűleg gyilkosság történt, de a nyomozói vizsgálat eredményeire még várni kell…..’
Vesztettél – kuncogta apu, majd hozzám hasonlóan ő is a tévé irányába fordult.
’…A helyszínre érkező rendőrség azonnal kizárta az önkezűséget a test helyzetéből kifolyólag. Garcia úr halála hajnali 1 és 2 óra között következett be. A nyomozók a fulladást tartják a halált kiváltó oknak, azonban a túlzott vérveszteségből adódóan az elvérzés sem kizárt. Az áldozat kezeit összekötözték, fejére pedig egy nagyobb zacskót húztak; ereit függőleges irányba mind a kezén, mind pedig a lábán felvágták. A vérben úszó holttestet a szobalány vette észre a reggeli takarításnál.
A rendőrség kihallgatta a szálloda alkalmazottjait, de kevés információ hiányában a lakossághoz fordul segítségért. A személyleírások alapján feltehetőleg egy fiatal lányt keresnek, sötétbarna vagy fekete hajjal. Aki tud az ügyben megfelelő információval szolgálni, az hívja a 00-1-202-576-85-94-es telefonszámot. Segítsék a rendőrség munkáját.’
Még jó, hogy szőke hajad van – fordult vissza hozzám apu, majd a székről lecsúszva eltűnt a házban.”
-Na jó, én ezt nem olvasom tovább – dobtam le magam mellé azt a rohadt könyvet. Te egy beteg ember vagy, komolyan mondom. Hogy tudsz ilyen nyugodtan ott üldögélni azon a rohadt széken, miközben megöltél már egy tucat embert? – ordítottam rá, és úgy látszik hatással voltam rá, mert most rám nézett. De úgy látszik ennyi is. Már öt perce csak bámuljuk egymást, egy szót sem szólt.
-Szerintem te vagy az ör-dög – szótagoltam.
Tekintete ugyanolyan volt, mint ezelőtt bármikor, de azt a rohadt kést még mindig nem tette le a kezéből. Ugyanúgy forgatta, mint az elején.
~Mindannyian magunkban hordozzuk a mennyet és a poklot – szólalt meg legnagyobb meglepetésemre.
-Szerintem te csak az utóbbit….
Erre sem mondott semmit. Ki gondolta volna.. Az előbb is hogy meglepődtem, hogy kibökött egy mondatot, de az is milyen mondat volt már édes Istenem…Most meg mit bámul? – tettem fel magamban a kérdést. Oldalra fordította fejét, és egy bizonyos pontot figyelt. Fejemet oldalra fordítgatva próbáltam bemérni azt a pontot, ahová bámult. Összeszűkült szemmel néztem oldalra, a falat, az ablakot, az ágyat, ami csak abba az irányba volt. Újra ránéztem.
’ Minden egyes betűt!’ – villantak át szavai agyamon.
A naplót nézi…..Óvatosan felemeltem a magam mellé levágott naplót. Az aktuális részhez lapoztam, majd ránéztem. Már más biztos pontot nézett, egy következő áldozatot….Engem.
