Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

5.fejezet - Másszemmel

Ahol a történetben vastagbetűvel írok valamit, ahhoz a rész alján tartozik egy kis magyarázat, hogy érhető legyen:)
~~~~~~~~~~~~~~

~Érkezés napja~ {Lo'ak szemszöge}
_________________________

Már nem is tudom hanyadik napja repülünk, de már nagyon elegem van Tuk nyafogásából. Az indulás óta azt hallgatjuk "Mikor érünk már oda?". Éreztem, hogy az ikránom is tudna már hosszasabban pihenni, mi sem voltunk másképpen. Meglepő módon Tuk ezredik idegesítő megszólalása után elkezdett kirajzolódni előttünk egy sziget, aminek láttán szüleink összenéztek, majd bólintottak egyet és elkezdtek mosolyogni. Neteyamra néztem és láttam, hogy még ő sem érti szüleink mit látnak ezen a szigeten, amikor ugyan olyan mint a többi,amin megálltunk. "Megérkeztünk volna?" futott végig a gondolat agyamon. Neteyam arcán csak egy mosoly keletkezett, mintha hallotta volna gondolatom. Elkezdtünk ereszkedni hátasainkkal. A szárazfölhöz közelebb érve láttuk, hogy itt van élet. Egy számunkra ismeretlen na'vi klán mindennapjait zavarjuk meg éppen. Meg téve egy kört a levegőben le is szálltunk. Megdicsértük hűséges társainkat, akik ilyen messzire repítettek minket, aztán beljebb sétáltunk leszállóhelyünkről.

    A zöldes árnyalatú na'vik furcsálló tekintettel figyeltek minket, miközben körénk gyűltek. Apám csak feltett kézzel sétált tovább, így jelezte, hogy békések a szándékaink. Megjelent előttünk két fiú. Kinézetre velünk egy korúak. Az egyiknek a haja kontyba volt fogva a másiké rövidebbre volt vágva. Színük határozottan elütött miénktől, világosabb bőrrel rendelkeztek és vastagabb karral. A farkuk széles lapátszerű volt azt hiszem. Sosem láttam lapátot... na mindegy. Illedelmesen köszöntünk nekik,ahogy szüleink tanították, de semmi választ nem kaptunk rá, amit nem igazán értettünk. A két fiú alaposan végigmért minket.

-Nézzétek! Ez meg mi?
-Nekik ilyen a farkuk? -nevettek rajtunk, amit mérhetetlenül megalázónak éreztem.
A pillanatot 2 lány érkezte zavarta meg, amire bátyámmal irányukba fordítottuk fejünket. Éppen leszálltak a vízben úszó fura hátasaikról. A vízből kifele jövet összekaptak tekinteteink. Neteyamnak megakadt a szeme a hullámos hajú lányon,aki hasonlított zaklatóinkhoz. Nekem a másikra tapadt rá tekintetem. Semmi hasonlóság nem volt közte és a többiek között. Nagyon más volt, különbözött, közülünk azonban egy volt. Ugyanis bőre kék volt, szeme sárga, pont mint nekem vagy a családomnak. Egyszóval Omatikaya a lány, de vajon hogyan került ide? A tömeg mely körénk gyűlt, csak zöldszínű barmokból állt. Egyedül volt, persze nem úgy. A lányok bámulását az szakította meg, hogy rászóltak "társaikra", ne piszkáljanak bennünket. Meglepően hatásosnak bizonyult.

    Hosszas kérlelés és számos megaláztatás után megengedték, hogy maradjunk. Aminek meghálálását apánk tulajdonképpen ránk erőszakolta. Más esetben biztosan dühösek lennénk Neteyammal, azonban nem tudtam elterelni a gondolataimat, mint kiderült Aneyáról. Bátyámnak is kivételesen jó kedve volt, amit Tsireya "megismerésének" köszönhetett. Miután a 2 lány megmutatta a falut és az új lakóhelyünket, nevetgélve leléptek, amitől a szívem egy utolsó hatalmasat dobbant, majd kicsit visszavett az ütemből. Kissé elszontyolodtunk Neteyammal, amit Kiri észrevett és a szemét forgatta, úgyhogy válaszként kinyújtottam rá a nyelvem. Apa szúrós szemekkel nézett ránk, mert épp beszélni akart volna a fejünkkel, mi meg "tukosan" viselkedtünk. Apánk nekikezdett hegyibeszédének, aminek nagy részénél nem is figyeltem, mert elkalandoztam elmémben, de Neteyam megfogta a nyakam és az általunk létrehozott kis kör közepe felé rántotta, ezzel visszahozva engem a jelenbe.

-Nagyon fontos, hogy rendesen viselkedjetek! Komolyan! -kötötte lelkünkre apánk.
-Tanuljatok, és nincs lazsálás! -folytatta a boldogságunkat csírában elfojtó szabályokat.
-Ne keresd a bajt! Hallod? -nézett rám.

-Igen uram! -bólintottam.

-Haza akarok menni! -sírt Tuk, de anya hamar ölelésébe vonta, ezzel megnyugtatva húgomat.

    Miután megvolt a családi konzultáció Neteyammal lefutottunk a partra. Miközben szaladtunk lökdöstük és szívattuk egymást, amin nagyon jót szórakoztunk.  Leültünk egy fél fatörzsre, ami a víz közelében volt és néztük a fogyatkozást. Mindig is szépnek találtam mikor a nap már nem ad fényt, de a növények és egyéb élőlények bevilágítanak mindent. Szerintem este minden százszor szebb, mint napközben. Bátyám rám nézett, majd így szólt:

-Micsoda nap! -mosolygott.

-Ezt több féle képen is érthetjük. -feleltem kicsit szomorkásan.

-Most értsük pozitívan. -próbált jobb kedvre deríteni.

-Tsireyára gondolsz, nem? -egyeztem bele a "pozitív" beszélgetésbe, majd egy kis szemtelen vigyorra húztam a számat.
-Csak nem szerelmes lett az én dicső harcos bátyám? -gúnyolódtam rajta.
-Dehogynem! Még a vak is látja! -cukkoltam tovább.

-Igen babybro, ilyen játékot akarsz játszani? -kérdezte kaján vigyorral arcán.
-Ki is lett szerelmes? "Szia Aneya!" "Leszel a feleségem?" "Meghalok érted!"
"Másra nem is vágyom csak rád!" -figurázott ki Neteyam.

-Hé,hé,hé tesó! -szóltam rá.
-Nem is vagyok ilyen! Amúgy meg sose jönnék össze Aneyával! -jelentettem ki, bár jó, hogy nem ellenőrizte a pulzusomat, mert az nem erről árulkodott.

-Mégis mi a fenéért nem? -kérdezte értetlenül, nem hisz nekem.

-Majd csak figyeld meg! Nem lesz itt semmi románc részemről elég lesz mindenkinek rajtad nevetni. Én egy igazi magányos Toruk vagyok-fejeztem be büszkén.

-Legfeljebb egy fwampop lehetnél! -nevetett rajtam.

-Haha, nagyon vicces!

-Na gyere skxawng! -lökött oldalba Neteyam, majd felállt ülőhelyünkről.
-Késő van és holnap meg kell tanulnunk rengeteg új dolgot, hogy itt maradhassunk...

-És, hogy becsajozhass! -néztem fel rá, most az én arcomon ült az a kaján vigyor. Neteyam csak a szemét forgatta.

-Itt hagylak fwampop! -figyelmeztetett utoljára.

-Jól van, jól van megyek! Ja, és ne hívj így! -fintorodtam el.

Visszasétáltunk Maruinkba, ahol már szüleink és húgaink vacsorával vártak minket egy kis tábortűz körül. Apa csak "büszkén" biccentett egyet, hogy sikerült épen és időben visszaérnünk. Anya is megengedett magának egy kisebb mosolyt. Leültünk hozzájuk, és közösen megvacsoráztunk. Mikor mindenki jóllakott eloltottuk a tűzet, majd mindenki lefeküdt alvóhelyére.

~~~~~~~~~~~~~~~~

Magyarázat:

tukosan = úgy,mint Tuktirey, vagyis gyerekesen
Fwampop = más néven Tapirus, malacszerű apró állat, Pandorában a tökéletes zsákmánya a ragadozóknak

~~~~~~~~~~~~~~~~

Remélem elnyeri a tetszéseteke ez a kis történet. Igyekszem hamar folytatni, új részeket hozni. Próbálok még több olyan dolgot belerakni, amivel jobban megismerhetjük Pandorát és élővilágát. Elképzelhető, hogy teszek majd bele olyan szavakat, melyek na'vi nyelven vannak, mint például Lo'ak új beceneve... ezekhez mind fogok írni magyarázatot, ha az segít és élvezetessé teszi az olvasást<3 Addig is köszönöm, ha elolvastad, sokat jelent!🥰