Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

13.fejezet - az idegen

Odaértünk a maruihoz, ahol a lány feküdt eszméletlenül.
_____________________

Rotxo elmesélte mi történt. A szellemfánál voltak kettesben. Ezek szerint köztük is lenne valami? Hozzákapcsolódtak a fához, az elején minden remekül ment egészen addig, amíg Kiri el nem kezdett rángatózni és fulladozni a víz alatt. Rotxo egyből lekapcsolódott és a lányhoz úszott,hogy segítsen neki. Leválasztotta Kiri kuruját a fáról. Ekkor egy pillanatra minden elsötétült. Pandora biolumineszcens fénye megszűnt létezni pár másodpercre. A fiút most hidegen hagyta ez a jelenség. Átkarolta Kirit, majd felúszott vele a víz felszínére. Felfektette egy ilura, és megpróbálta szájon át lélegeztetni. Az ájulást nem tudta megszüntetni viszont legalább levegőt már vett Kiri. Hazasiettek, Rotxo szólt mindenkinek, és akkor itt is vagyunk. Aggódva álltuk körül az eszméletlen lányt. Senki nem tudta mi történhetett, mi válthatta ki ezt.

Jake idegesen sétált ki a maruiból, félrelökve engem meg Lo'akot. Szépen lassan kezdett feljönni a nap. Pár perccel később Jake visszajött.

-Szóltam Normnak és Maxnek, pár óra múlva itt lesznek. -ölelte át feleségét Jake. Neytiri arcán legördül egy könnycsepp.

Pár óra múlva valóban megérkezett egy helikopter. Jake odament,hogy üdvözölje régi barátait. Mi pedig figyeltünk,hogy a klán többi tagja ne menjen túl közel.

Behordták a műszereket a maruiba. Lepakoltak, majd vizsgálni kezdték Kirit.

-Nincs bevérzés, sem törés. Nem áll fent hipoxia. Az agya rendben van. -állapította meg, mint kiderült Max.

-Ennek ellenére rohamok közötti aktivitást látunk a prefrontális területen. -mondta Norm.

-Az biztos,hogy rohama volt. A mérgezést kizárhatjuk. -folytatta Max.

-Akkor mi lehet? -kérdezte aggódva Jake. Közben anyám is megérkezett. Kezében egy kosarat cipelt.

-Látom rám itt nincs szükség! -hőbörgött Neytirinek anyám, majd sarkon fordulva elkezdett kisétálni a lakhelyről.

-Ne, te vagy a tsahìk! -kapott utána Neytiri,ezzel maradásra késztetve őt.

-Ezeket vigyétek innen! -gondolta meg magát.

-Kifelé! Nem segítetek! -kiabált a tudósoknak Neytiri.

-Gyertek hagyjuk! Hadd csinálja! -segített a szedelődzködésben Jake.

-De már elkezdtem. Várjunk ki kell szedjem az infúziót. -igyekezett Norm.

Anya nekiállt magához téríteni Kirit. Lo'ak megfogta a vállamat.

-Gyere, menjünk ki. -indult el,de egy pillanatra sem vette le a kezét rólam. Láttam szemeiben a félelmet,hiába próbálta leplezni. Leértünk a vízhez. Lehuppantunk a homokba.

-Szeretnél beszélni róla? -tettem fel a kérdést finoman. Lo'ak nagyot sóhajtott.

-Bár sokat veszekszünk apró dolgokon, attól még szeretem Kirit és nem akarom elveszíteni... -válaszolt nehezen Lo'ak. Éreztem,hogy ezt nem könnyű neki bevallani, és az érzelmeit kifejezni. Ismerem ezt, én is ilyen vagyok. Mindig magamban tartom inkább, mint hogy bárki is megtudja. Rádöntöttem a fejem a vállára, kezeimmel pedig átkaroltam. Nem telt sok időbe mire felém fordulva viszonozta a gesztust. Sokáig így maradtunk, Lo'ak szorosan ölelt. Hosszú idő után ismét otthon éreztem magam, arra a kis időre újra boldog lehettem. Szívem szerint örömsírásba kezdtem volna, de sosem hagyom,hogy a szívem irányítson. Tudjuk mind ez egy évvel ezelőtt mihez vezetett. Nem akarok megint egyedül lenni, Lo'akkal akarok lenni!