Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

8.fejezet - Lehet csak el kell hinni

A maruiuk felé vezető úton sokat nevettünk, csipkelődtünk egymással.
_____________________________

Lo'ak gyorsan megragadta íját pár nyíllal együtt, amíg én pár pillantást vetettem a család új otthonára. Mondhatni szépen berendezkedtek. Volt kint pár omatikaya jelkép, amik különösképp elnyerték a tetszésemet. Mindig is szerettem volna többet megtudni vérszerinti klánomról, őseimről. Sajnos anyáék sosem meséltek.

-Bámészkodsz még vagy mehetünk? -szólt a fiú, miután észrevette, hogy egy ideje ugyan azt a tárgyat bámulom.

-Ne türelmetlenkedj! -néztem rá. Közelebb lépett hozzám és felemelte azt a bizonyos tárgyat.

-Ez édesanyám ikránlovas álarca. -felelte.

-Szép. Neked is van?

-Nincs... ki kell érdemelni, vagyis át kell esni az álomvadászaton. -hajtotta le a fejét.
-Általában utána készítenek ilyet. -Láttam rajta, hogy valamilyen kellemetlen emléket juttattam eszébe, így gondoltam gyorsan kirángatom belőle.

-Na gyere, különben sosem tanulok meg íjazni. -megfogtam a kezét és elkezdtem magam után rángatni. Beszaladtuk a szigeten lévő "erdőbe". Kis sétálás után találtunk is egy tökéletes helyet.

-Kezdjük az elején. -vágott bele mondandójába miközben felém nyújtotta a fegyvert.
Próbáltam felvenni egy alapálláshoz hasonlító pózt, ami egészen sikerült is.
-Egész jó csak ne emeld fel annyira a könyököd. -javította ki hibámat, majd segített a megfelelő helyre tenni említett testrészemet. Természetesen ezt a mutatványt még véletlenül sem elölről, hanem a hátam mögül hajtotta végig, aminek hatására igen csak közel kerültünk egymáshoz. Ezzel újfent előidézte a bennem kavargó érzéseket és a pulzusom növekedését. Igyekeztem koncentrálni. Szerencsére miután segített hátrébblépett egyet, ezzel csökkentve a bennem lévő feszültséget.
-Most célozz arra a pontra. -mutatott egy fának a törzsére, melyre nem sokkal ezelőtt felfestett egy pontot, hogy legyen mire lőni. Úgy is tettem,ahogy mondta. A fiú közben megkerült engem és közelebb hajolt,újra beférkőzve aurámba. Komolyan mondom nem hiszem el! Biztos szándékosan csinálja, hogy zavarba hozhasson. Rá is néztem, bár ez nem biztos, hogy jó ötlet volt. Összetalálkoztak sárga íriszeink, ami pár másodperc csöndet követelt. Elvesztünk egymás tekintetében... ismét. Mikor már féltem nehogy elragadjanak az érzéseim megszakítottam a pillanatot.

-Szóval lőhetek? -kérdeztem, miután hátrébb léptem egyet, így eltávolodtam a fiútól.

-kmm igen. -felelte kicsit megzavarodott hangon. Minden eddigi tudásomat összeszedve megfeszítettem a húrt, majd a tökéletes pillanatban elengedtem. Miután a nyíl célba ért hatalmas mosoly húzódott arcomon.
-Azta! -csodálkozott Lo'ak, az álla is leesett az 5 ujjú fiúnak. Reakciója annak tudható be, hogy a nyíl pontosan a felfestett kör kellős közepén landolt.

-Azt hittem ez nehezebb. -ápoltam egómat.

-Haha... még sosem láttam senkit,aki ilyen pontosan lőtt elsőre. -segített Lo'ak is, bár mindezt halkan tette.

-Tudom jó harcos lenne belőlem! -vigyorogtam elégedetten, amit egy kis csípőre tett kezű pózzal ékesítettem.

-Ezt egy szóval sem mondtam! -ellenkezett. Még lőttem párat, természetesen minddel pontosan középre találtam, egyet sem tévesztettem.

-Ha már ilyen hamar megtanultam íjazni mi lenne, ha megkeresnénk a többieket és megismerkednétek az ilukkal? -kérdeztem a fiút miközben felé fordultam.

-Unod a társaságom? -kérdezte miközben eljátszotta, hogy megbántódik és a kezét a szívére tette.

-Meglehet. -feleltem határozottan hitelesen játszva jelenetünket.