Hosszú idő után ismét sikerült boldogan álomba ringatnom magam.
______________________
Reggel meglepő módon frissen keltem. Jó érzés volt. Kiszálltam az ágyamból, ezt egy hatalmas nyújtózkodás követte. Felvettem egy lila korallból készült felsőt, és egy hozzá illő ágyékkötőt. Elégedetten pillantottam egyik kedvenc szettemre. Kisétáltam alvóhelyünkről, majd elindultam szüleim lakhelye felé.
Már majdnem odaértem mikor Tsireya futott velem szemben.
-Jaj,de jó,hogy itt vagy! -lihegte. -Anyáék már keresnek, családi megbeszélés van. -kapkodott a levegő után mondandója közben.
-Uh, azokat mennyire szeretem. -ment el a kedvem az élettől is. -Menjünk... -kezdtem el gyorsítani tempómon.
A maruiban már szüleink vártak ránk. Mostanában nem volt túl gyakran ilyen, ezért furcsálltam. Szokásos módon leguggoltunk a földre a testvéreimmel. Anyám már nem volt képes guggolni,ahhoz túl nagy volt a hasa a baba miatt, így ő nehézkesen foglalt helyet a földön, apánk segítségével. Miután mindenki elhelyezkedett el is kezdte apánk a mondandóját.
-Bizonyára tudjátok,hogy nem sokára megérkezik a kistestvéretek. Ez nagy kihívást jelenthet mindannyiunknak, amiben szeretnénk, ha segítőkészek, partnerek lennétek. -nézett nyomatékosan szemünkbe. Előre leszögezném a gyerekmegőrzés nem az erősségem, remélem ezt Tsireyara bízzák inkább. Mi csak engedelmesen bólogattunk.
-Tsireya, lányom, te vagy a tsakarem. Így gyakran kérem majd a segítségedet. -nővéremnek felcsillantak a szemei, ő imád babázni, ez neki való lesz. Még elmondtak pár ehhez hasonló hasznos infót, aminél már kikapcsolt az agyam, és nem is figyeltem.
Miután mindent megbeszéltünk apánk segített anyánknak feltápászkodni. Mi is felállhattunk. Már majdnem indultunk volna, mikor Vitraya megérkezett közénk.
-Apa, anya! Megjött Vitraya. -jeleztem a marui végében kotorászó szüleimnek. Mondatomat Vitraya döbbent arckifejezése kísérte. -Nem vérszerinti szüleim. -magyaráztam könnyeden egy kis gúnnyal elrejtve hangomban. -Gyere! -intettem a lefagyott lánynak,hogy beljebb léphet.
Miután Vitraya belépett testvéreimre pillantottam. Tsireyan láttam,hogy még mindig nincsen túl a dolgon, de próbálta leplezni, Aonung meg nem is igyekezet takarni a megvetését, csak úgy szikrázott a szemeiből mindaz, még a köszönést sem viszonozta. Karba tett kézzel méregette Vitrayat, majd próbált eliszkolni Reya társaságában, de apánk közbelépett.
-Itt maradtok! -jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Tsireya összerezzent, én meg már hozzászoktam akárcsak Aonung. -Ne legyetek tiszteletlenek!
-Oel ngati kameie, Ronal kop Tonowari*! -köszönt szüleinknek is illedelmesen a lány. (*Látlak téged, Ronal és Tomowari!)
-Üdvözöllek Vitraya te Tskaha Eywa'ite. -viszonozta apánk a gesztust,de anyánk ehelyett nekilátott az omatikaya lány elemzésének.
-Mi jogon hivatod magad Eywa lányának? -kezdett bele megaláztató szövegébe anyánk.
-Csecsemő korom óta így híva a klánom, nem én kértem rá őket. -válaszolt határozottan, hangjában egy kis élt véltem felfedezni, aminek hatására elmosolyodtam, de hamar kapcsolva kezemet a szám elé kaptam, nehogy lebukjak, és tiszteletlenséggel vádoljanak.
-Miért érdemelted ki ezt a megszólítást? -folytatta anyánk, miközben Vitrayat pásztázta, aki idegesen csapkodott farkával.
-Nem ismerem a szüleimet, és a klán talált rám a kidöntött Otthonfánk tövében. Gyenge voltam, és majdnem meghaltam, de a tsahìkunk Eywa segítségét kérte. Mindenek anyja megkegyelmezett nekem, és életben tartott, innen ered a nevem. -mesélte el neve eredetét.
YOU ARE READING
Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/
Fanfiction"Nem tudtam a gondolatot kiűzni a fejemből, ismét átjárt az a bizonyos bizsergető érzés. Mi lehet ez? Miért pont ilyenkor jön elő? Talán valami súlyos betegség? Tanakodtam vagy egy órán keresztül,de nem született válasz. " „Miután a 2 lány megmutatt...
