Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

6.fejezet - Másik sárga íriszeken keresztül

Mikor mindenki jóllakott eloltottuk a tűzet, majd mindenki lefeküdt alvóhelyére.
_________________________________

Már majdnem elnyomott az álom, mikor egy hangra lettem figyelmes. Kikeltem a függőágyamból és közeledni kezdtem felé. Egy apróbb szikla mögé bújtam, ami a parton állt, közel, ahhoz amiért ide jöttem. Tonowari volt az két leányával. Ideges volt, Tsireyát elküldte aludni. A másik lánnyal odébb sétált. Tudtam, hogy nem kéne követnem őket, de mindig is hajtott a kíváncsiság, most is túlnőtte a józan eszem. Utánuk lopakodtam. Aneya hasonló leszidást kapott, mint mi egy szokásos napon körülbelül háromszor, de ettől függetlenül sajnáltam. Úgy érzem sok mindenben hasonlítunk. Amint véget ért a beszélgetés, és mindketten nyugovóra tértek én is igyekeztem azt tenni.

Az éjszaka többi része nyugalmasan telt, rég nem aludtam ilyen jót. Végre olyat álmodtam, amitől nem riadok fel. Általában éjjelente újra és újra átélem azt a napot, mikor Neteyam majdnem meghalt miattam. Sose tudnám megbocsátani magamnak, ha valóban megtörténne... Hosszú idő után tudtam pihentetőt csicsikálni, amiből drága tesókám zavart meg azzal, hogy kilökött függőágyamból. Akkorát puffantam a földön, hogy valószínüleg azon a csillagon is hallották, ahonnan apám jött.

-Au! -kiáltottam fel rekedt hangon. Úgy bevágtam a fejem valami kemény dologba, hogy legszívesebben megvertem volna Neteyamot, de sajnos még nem keltem fel annyira. Éppen csak a szememet kezdtem el nyitogatni.
-Biztosan megverlek Neteyam! -fenyegettem.

-Majd sort kerítünk rá, most gyere! Már várnak ránk. -felsegített a földről és kezét a fejem tetejére téve elmosolyodott.

-Ne bámulj! Inkább menjünk, ha már így sürgettél. -javasoltam, majd elsétáltam mellette. Húgaink is csatlakoztak, így közösen mentünk előző nap megbeszélt helyünkre. Aonung és Rotxo már ott volt, de a két lányt sehol sem láttuk, és láthatóan a fiúk kissé idegesek voltak. Aonung közelebb lépett hozzánk, barátja követte mozdulatát.

-Várjatok itt, mindjárt jövünk. -mondta a fiú,aztán elfutottak. Egymásra néztünk testvéreimmel, majd ezt követően megvontam a vállam jelezve, hogy fogalmam sincs mi történik pont, mint nekik. Pár perc elteltével hallottuk lépteiket Aonungéknak, akik mostmár nem ketten, hanem négyen voltak. Szívem újra heves iramot kezdett diktálni Aneya láttán. Igyekeztem minél hamarabb levenni a szemem róla és lelassítani pulzusomat, így lehajtottam a fejem. Neteyam természetesen végignézte az egészet még jó, hogy mindig adok neki okot, hogy piszkálhasson. A 2 lány beugrott a vízbe. Felérve a felszínre intettek nekünk, hogy tartsunk velük. Így is tettünk, utánuk ugrottunk. Hihetetlen látvány tárult elénk. A víz tisztasága miatt mindent láttunk, ami idelent történik. Rengeteg apró hal úszkált körülöttünk. A növényvilága szinte ugyan olyan gazdag volt, mint a szárazföldnek. Úszni kezdtünk "tanítóink" után, de nem bírtuk olyan sokáig a víz alatt. Neteyam mutatta, hogy elfogyott a levegője, ezért felúsztunk a víz tetejére. Nem sokára a többiek is csatlakoztak. Elsőként Aneya ért fel.

-Mi történt? -kérdezte, én pedig elvesztem gyönyörű sárga szemeiben.

-Túl gyorsak vagytok, nem bírjuk! -nyavalygott Tuk, miközben Tsireya is felért.

-Baj van? -furcsállta feljövetelünk Tsireya is.

-Nem vagyunk ehhez hozzászokva. -magyarázta Neteyam a lányra nézve. Ekkorra már Aonung és a másik ngrr is csatlakozott hozzánk.

-Vagy csak egyszerűen bénák vagytok. -vigyorgott gúnyosan a kontyos halpofa, amiért legszívesebben bevertem volna neki egyet, de Aneya megelőzött, és majdnem megölte a fiút nézésével.

-Egyáltalán, hogy tudtok ilyen sokáig a víz alatt lenni? Azt hittem megfulladok! -hitetlenkedtem, ami nem segített jelenlegi helyzetemen.

-Van erre egy kifejlesztett légzési technika, amit könnyen elsajátíthattok. -váltott kedvesre az előbb gyilkos szemekkel néző lány.