Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

19.fejezet - Szabadság

[a zenét a rész második feléhez ajánlom meghallgatni🤭]

-Ünnepség? Legyen hát ünnepség. -húztam ravasz vigyorra számat.
______________________

Visszasiettem a Sully maruihoz, szólni az esti ünnepségről. Gyorsan tettem meg az utam.

-Este ünnepség lesz. -meséltem a hírt. -És mégegyszer köszönöm! -néztem Vitrayara.

-Ott leszünk! -ugrándozott vidáman Tuk, amire elmosolyodtam.

-Most megyek, hagylak titeket készülődni. -ezzel sarkon fordultam és maruim felé vettem az irányt, hogy én is elegánsabba öltözhessek.

A marui üres volt mikor odaértem. Odasétáltam a ruháimhoz és kiválasztottam egy fekete hínárból készített felsőt, mellé fehér fonálból szőtt laza, de elegáns rövid poncsót. Az ágyékkötőm választása is egy fekete darabra esett, ami felé egy kagylógyöngyökből fűzött szintén rövid, szoknyát vettem. Ezelőtt sosem hordtam még ezt a szoknyát, de kifejezetten tetszett pláne ezzel az összeállítással. Kezdett sötétedni. Lassan Tsireya és Aonung is megérkeztek.

-Gratulálok, Tsireya! -erőltettem mosolyt arcomra. Bizonyára tudta mihez gratulálok neki. Bár én mindig is tudtam, ő nem volt benne biztos melyikünk lesz majd a hivatalos tsakarem.

-Köszönöm! -mosolygott vissza rám, csak az ő mosolya őszinte volt. -Gyönyörű vagy! -kerekedtek ki a szemei.

-Köszönöm! -váltott őszintébbre arckifejezésem. Tényleg jól estek szavai. -Kíváncsi leszek te mit találsz, biztos elbújhatok majd mögötted. -nevettem el magam.

-Ugyan! De most sietnem kell, annyi dolgom van még. -csodálkozott rá az idő rohamos múlására.

Gondoltam már odamegyek hamarabb, hogy esetleg segítsek a falubelieknek, ha még nem készültek el mindennel. Nem volt hiába az igyekezetem, beigazolódott a megérzésem. Segítettem gyümölcsöket és italokat pakolni. A díszítéssel időben elkészültek, így nem maradt hátra sok minden. Közreműködésem egyik pozitívuma volt,hogy így tudtam gyümölcs bort is csempészni a leendő ülőhelyünkre.

-Szia Aneya! -rohant hozzám vidáman Tuk.

-Sziasztok! -köszöntem jó kedvűen a Sully gyerekekre és Vitrayara. Elkezdtek özönleni a falubeliek és hamarosan a kis családom is megérkezett.

Mindenki helyet foglalt, majd anyám beszédébe kezdett. Első körben elmondta, hogy miért gyűltünk össze. Ezután Eywanak adtunk hálát az újszülött miatt. Közösen énekeltünk pár köszönetet kifejező dalt, és következhetett a lakoma. Rengeteg féle hal és egyébb finomság illatozott előttünk. Amint lehetett mindenki lecsapott rájuk, és jóízűen falatoztunk.

Mikor mindenki jóllakott kezdődhetett a mulatság. Rengetegen felpattantak és táncolni kezdtek a zenére, mi pedig inni kezdtünk.

-Gyümölcs bort? -kínáltam a többieket, akik csak serényen bólogattak. A poharak megtöltése után következhetett a koccintás.

-Eywara és ránk! -emelte magasba poharát Vitraya.

-Eywara és ránk! -ismételtük vidáman szavait, majd mindenki lehúzta a finom ízű italt. Sokat beszélgettünk és ittunk is még párat. Jó volt a hangulat, jobb mint gondoltam, hogy lesz. Rengeteget nevettünk egymás poénjain és csipkelődésein. Vitraya hirtelen felkapta a fejét, és Kirire nézett.

-Na mutassuk meg, hogyan táncol egy omatikaya. -pattant fel ülőhelyzetéből magával rántva Kirit, aki egy másodpercig sem ellenkezett. (Vitraya táncának leírása)

Nem sokkal később Neteyam is csatlakozott hozzájuk. Szép lassan a többiek is beszivárogtak hozzájuk a "tánctérre", így Lo'akkal ketten maradtunk ülve. Mosolyogva néztem a vidám táncukat. Lo'ak felállt és felém nyújtotta a kezét.