Amint a maruiba értünk egyből keresgélni kezdtem a felszerelésem, hogy elláthassam a fiú sebeit.
______________________
-Ülj le. -intettem Lo'aknak, míg a cuccaim között matattam. Miután megtaláltam a szükséges kellékeket leültem mellé. Felmértem a helyzetet, mennyi sebe van és mivel kéne kezelni. A hasán pár zúzódás látszott, de az arcán csúnyábbak voltak a sérülései. Finoman állához nyúltam, hogy kicsit feljebb emelhessem a fejét, így jobban szemügyre vehettem a horzsolását az arccsontján. Ő csak aprót sziszegve engedelmeskedett. A vizsgálat közben a fejemet párszor kicsit megráztam, nem volt fényes a helyzet, de lehetett volna rosszabb is. Végül a szemöldökére pillantottam, ahonnan kevéske vér csordogált.
-Legközelebb jobban védd az arcodat. -állapítottam meg, amire csak szemét forgatta. Neki is láttam az ellátáshoz. Kezemet óvatosan a hasi zúzódására helyeztem. Egy pillanatra eltöprengtem, majd egyből bevillant mit kell tennem. Gyorsan készítettem fekete nadálytő borogatást, majd Lo'ak kezébe nyomtam, hogy tartsa ott. -Jól elbántál Aonunggal.. -kezdtem bele a beszélgetésbe, de mielőtt befejezhettem volna közbeszólt.
-Megérdemelte! Nem beszélhet így a családomról és nem mellesleg veled is tiszteletlen volt. -hangjában még lehetett hallani az elfojtott dühe maradványait.
-Csoda is lenne, ha egyszer nem így viselkedne. -nevettem fel fanyarúan. -Bár megmondom őszintén ekkora balhéra én sem számítottam. -folytattam most az arcélén lévő horzsolás gyógyításával.
-Amiket mondott.. -kereste a szavakat. -Felkavarja az egész életünket. -emelte rám a tekintetét. "Basszus, Aneya, a terv! Kövesd a tervet!" Kiabálták a hangok a fejemben.
-Igen... -feleltem röviden egy torokmegköszörülés közepette, majd fejét ismét kicsit elfordítottam, hogy folytathassam a feladatomat. -Nem is tudom honnan szedte rólunk is.. -próbáltam megfogalmazni a gondolataimat.
-A kis mocsok kémkedett utánunk. -nevetett fel ezúttal ő.
-Jó, de az csak egy csók volt. -ráztam a fejem.
-Egy jó hosszú csók! -játszadozott Lo'ak.
-Egy részeg csók. -vontam meg a vállamat, amire Lo'ak is biccentett egyet.
-Félig meddig. -magyarázta. -Egy..- vágtam közbe most én.
-Baráti csók. -tértem át a szemöldökénél tátongó felrepedt részre.
-Au! -mordult fel, mikor a sebhez értem.
-Azért ennyire nem fájhat! -mondtam neki.
-Pedig ez most kívül belül szar volt. -válaszolta.
-Mondtam, hogy legközelebb vigyázz az arcodra, bár ettől legalább kicsit férfinak tűnsz. -kuncogtam.
-Haha, nagyon vicces. -forgatta meg a szemeit. -Szóval, akkor.. -kezdett volna ismét bele mondandójába.
-Maradunk barátok. -mondtam ki, amit gondoltam, bár kimondva sokkal rosszabb volt, mint mikor még csak gondolatként cikázott a fejemben.
-Csak barátok. -emelte ki a lényeget.
-Csak barátok. -ismételtem. Ezután Lo'ak csak szótlanul tűrte, amíg én a sérüléseivel babráltam, majd belépett Tsireya Neteyam társaságában.
-Kész is vagy. -töröltem meg utoljára a szemöldöke körüli területet, amit körömvirágkrémmel kentem be.
-Irayo*! Most megyek. -állt fel a földről. (*Köszönöm!) Kicsit meglepetten bólintottam egyet, majd Lo'ak el is tűnt. Szokatlan volt tőle ez a viselkedés. Remélem nem bántottam meg. Tsireyaékra néztem, akik szintén a sebek leápolásával voltak elfoglalva. Neteyam kicsit kevesebb serülést szerzett, mint Lo'ak, de a szája csúnyán fel volt törve akárcsak az ökle. A kicsöpögött vér már rászáradt a seb köré.
YOU ARE READING
Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/
Fanfiction"Nem tudtam a gondolatot kiűzni a fejemből, ismét átjárt az a bizonyos bizsergető érzés. Mi lehet ez? Miért pont ilyenkor jön elő? Talán valami súlyos betegség? Tanakodtam vagy egy órán keresztül,de nem született válasz. " „Miután a 2 lány megmutatt...
