Reggel szokásunkhoz hűen Reyával felpattantunk iluink hátára és elmentünk felderíteni a terepet plusz anyunknak kellett egy tengeri növény, amiből gyógykenőcsöt csinál. Múltkor pár halász megsérült a nyíltvízen.
2 óra alatt meg is szereztünk mindent. Visszafele láttuk, hogy valamik vagy inkább valakik repülnek felénk, így gyorsítani kezdtünk. Mikor visszaértünk már leszálltak. Egy erdei na'vi család volt az ikránokkal, akik mostanra látszólag nagyon elfáradtak. Aonung és Rotxo elkezdte piszkálni őket, amiért máshogy néznek ki, ezért leszálltunk az ilukról és rajuk szóltunk.
- Miért kell mindig taplónak lenned Aonung? - vontam kérdőre tettét. Miközben Reya Rotxo kezére csapott, amiért az idegenek "furcsa" farkára mutogatott. [Nem félreérteni:)] Felnéztünk és illendően köszöntöttük az újonnan érkezőket.
- Oel ngati kameie. - (látlak téged)- mondtam a két szülőnek, akik viszonozták a gesztust. Utánam Tsireya következett, amíg én a többiek felé néztem.
- Szia! - hallottam egy kedves fiú hangot, majd zavaromban rámosolyogtam és csupán mutogatva köszöntöttem, meg persze fülig érő mosollyal. Igyekeztem kerülni a szemkontaktust, így rápillantottam nővéremre, aki hasonló gondba keveredett a másik idegen ifjúval.
Miután apánk látványos jelenetet rendezett érkezésével, az idősebb férfi beszélni kezdett.
- Oel ngati kameie Tonowari. -kezdett bele.
- Látlak téged Jake Sully. -válaszolt apánk.
- Látlak téged Tonowari. -köszönt a nő is
- Látlak téged Neytiri.
- Miért jöttetek hozzánk Jake Sully?
- Uturut kérünk. -folytatta.
- Uturut? - jelent meg anyám.
- Oel ngati kameie Ronal. - hallottam az idegen nőt, amire anyám csak bólintott egyet. Mindig is ő volt a szigorúbb szülő...
- Menedéket a családomnak.
- Mi Metkayinák vagyunk, a korall népe ti meg Omatikayák, vagyis erdeiek, itt semmire sem fogtok menni. -taglalta apám.
- Majd tanulunk tőletek!
Anyánk nekiindult közelebbről megvizsgálni az idegeneket.
- A karjuk vékony! A farkuk gyenge! Lassúak lesztek a vízben. - magyarázta anyám, amire csak szúrós szemmel néztem rá tekintve, hogy én is itt vagyok. Ki más lenne ékes példája annak, hogy igenis bármi lehetséges.
- Ezek a gyerekek nem is igazi na'vik! - mutatta fel az idősebbik lány kezeit.
- Igenis azok vagyunk! -háborodott fel
- Ezek démonvérűek! -példálózott most a szimpatikus fiú kezével, aki nagyon megalázónak érezte a jelenetet, de hisz nem csoda.
- Nézzétek! Nézzétek! -szólalt fel a családfő
- Én égemberből lettem na'vi, szóval meg lehet változni! Alkalmazkodunk, rendben? -próbálta menteni a helyzetet Jake Sully.
- A férjem volt Toruk Makto! -szólt Neytiri
- Győzelemre vitte a klánokat az ég emberek ellen! -fejezte be, majd apánkra nézett.
- Ez neked győzelem? -kezdett bele a harcba anyám.
- Hogy idegeneknél bujkáltok? Úgy tűnik, hogy Eywa elfordult tőled... kiválasztott. -erre Neytiri csak ráfújtatott anyámra, amit ő kérdés nélkül viszonzott.
- Bocsássatok meg a páromnak. -magyarázkodott Toruk Makto.
- Ne kérj bocsánatot! -förmedt rá a nő
- Sokat repültünk és kimerültünk. -fejezte be mentegetőzését, aminek párja nem örült.
- Toruk Makto dicső hadvezér a na'vik mind ismerik a történetét, de mi a Metkayinák nem háborúzunk. Nem hagyhatjuk, hogy idehozzátok a háborútokat.
- Már nem harcolok! Érted? Csak meg akarom védeni a családomat.
- Uturut kérünk tőletek! -nézett szüleink szemébe Neytiri.
- Most el kell mennünk? - kérdezte az aranyos kislány az apukájától.
- Csssss, nem lesz baj! -nyugtatta.
Sikerült meggyőzniük az Olo'eyktánt, így a Tsahìk is beleegyezett.
- Toruk Makto és családja itt marad velünk! Tekintsetek rájuk testvéreinkként! -jelentette be Tonowari
- De nem ismerik a tengert, olyanok lesznek, mint a csecsemők, akik még csak világra jöttek. Tanítsátok őket, hogy ne éljenek örökké szégyenben, amiért mihasznák!
- Álljunk meg egy pillanatra, hisz... -méltatlankodtam.
- Csend legyen! -kiabált rám tiszteletlenségemért.
- Igen uram. -hajtottam le a fejem,amit a fülem is követett.
Sullyék megköszönték,amiért maradhatnak. Majd feladatot kaptunk.
- A fiam Aonung és a lányaim Tsireya és Aneya majd eligazítja a gyerekeket.
- De apa miért? -háborodott fel a fiú.
- Ez a döntésem!
- Gyertek megmutatjuk nektek a falunkat. -próbálta oldani a hangulatot Reya.
Megmutattunk nekik minden fontos dolgot, majd új lakóhelyükhöz vezettük őket.
Gondoltuk, hogy most lesz valami családi megbeszélés vagy hasonló szóval inkább leléptünk. A nap hátralévő része szokásosan telt, segítettünk a helyieknek. Megetettük az ilukat és anyával elkészítettük a gyógy főzetet. Ezt követően leápoltuk a sérülteket,majd elmentünk Reyával a titkos helyünkre, hogy beszélgethessünk.
ESTÁS LEYENDO
Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/
Fanfic"Nem tudtam a gondolatot kiűzni a fejemből, ismét átjárt az a bizonyos bizsergető érzés. Mi lehet ez? Miért pont ilyenkor jön elő? Talán valami súlyos betegség? Tanakodtam vagy egy órán keresztül,de nem született válasz. " „Miután a 2 lány megmutatt...
