Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

3.fejezet - Különbözünk

Pár percig még forgolódtam, gondolkodtam apám szavain, de a fáradság hamar legyőzött, így álomba merültem.
___________________________

    Reggel Aonung csilingelő hangjára ébredtem, aki azt kiabálta kelljünk már fel, mert ránk várnak és már Rotxo is itt van. Gyorsan elkészültünk majd kifutottunk a partra, ahol találkoztunk a Sully gyerekekkel. Mellesleg még a nevüket sem tudjuk. Futva fejest ugrottunk a vízbe. Szokásosan szinkronban nővéremmel. Pár másodperccel később felbukkantunk a víz tetején, majd intettünk az újoncoknak, hogy tartsanak velünk. A válaszuk természetesen igen volt, így utánunk ugrottak. Lemerültünk a víz alá és úszni kezdtünk. Egy darabig követtek minket, aztán hírtelen felúsztak a felszínre. Mi, akik lent maradtunk értetlenül egymásra néztünk, és jelelni kezdtük: "Mi lehet a bajuk?".
Követtük őket és felúsztunk a víz felszínére. Elsőként értem fel így feltettem a kérdést:

-Mi történt? -érdeklődtem.

-Túl gyorsak vagytok, nem bírjuk! -panaszkodott a kislány, Reya is felért.

-Baj van? -kérdezősködött ő is.

-Nem vagyunk ehhez hozzászokva. -jelentette ki a vélhetően idősebbik fiú. Ekkora már Aonungék is felértek a víz tetejére.

-Vagy csak egyszerűen bénák vagytok. -vigyorgott gúnyosan testvérem miközben vállba lökte haverját. Erőteljes szúró szemekkel reagáltam le az előbbi kijelentést, amire visszavettek kicsit.

-Egyáltalán,hogy tudtok ilyen sokáig a víz alatt lenni? Azt hittem megfulladok! -hitetlenkedett a másik Sully ifjú.

-Van erre egy kifejlesztett légzési technika, amit könnyen elsajátíthattok. -feleltem kedvesen,mosolyogva.

-Ha gondoljátok kimehetünk a partra és megtanítjuk! -lelkendezett Tsireya.

-Az jó lenne,de hol van Kiri? -kérdezte a legidősebb, testvérei fele fordulva.

-Ott! -mutattunk a lányra többen is.

-Remek, akkor mehetünk is.

Kiúsztunk a partra és leültünk egy körben. Rotxoék megpróbáltak kibújni a feladat alól,de sikeresen megakadályoztam. Egy darabig még nyafogtak, aztán szerencsére elhallgattak. Gondoltam nem árt tudni a neveiket, ezért először kis ismerkedéssel kezdtük. Mivel láttam,hogy a bátyámék nem figyelnek,rájuk sóztam a kezdés lehetőségét.
-Szóval Aonung mi lenne ha kezdenéd a bemutatkozást. -mosolyogtam rá visszavágásként az előző beszólásáért.

-Aj, na jó. -morgott magában.
-Aonung vagyok 15 éves ha bárkit érdekel és rohadtul nincs kedvem itt lenni, de ez a hugicámat nem izgatja. -felelte unott hangon a szemeit forgatva.

-Vigyázz még a végén összeakadnak. -utaltam mozdulataira. Aonung bíztatta barátját, hogy ő következzen.

-Hagyjál már! -kiáltott fel,de ellenkezése kudarcba fulladt.
-Ömm... Rotxonak hívnak én is 15 vagyok és Aonung legjobb barátja. -mondta kissé szégyenlősen.

-Remek kezdtek belejönni! -bíztattam a társaságot.
-Oké én jövök. Aneya vagyok, mint láthatjátok származásomat tekintve nem ide valósi, de ez hosszú történet. Egyébként pár hónappal ezelőtt lettem 14, és átadom Reyának a szót.

-Tsireya vagyok,de hívhattok "Reyának" is. Egyidősek vagyunk Aneyával.

-Jöhetek? -kérdezte az egyik Sully fiú, amire bólintottunk egyet beleegyezés képpen.
-Szóval Lo'aknak hívnak, és én vagyok a kisebbik fiú a családban... ömm... ja igen 14 vagyok. Azt hiszem ennyi...

-Az öcsikém ritkán fogja be a száját, szóval ezt most becsüljétek meg! -nevetett fel a másik hímnemű egyed, aminek hatására mind nevetni kezdtünk.

-Tesó!

-Ja igen a bemutatkozás... Neteyam vagyok...

-A jó fiú. -vagott közbe Lo'ak. Neteyam nagy levegőt vett és folytatta.

-...az elsőszülött, tehát 15 éves. -nézett testvérére.

-Én Kiri, ő meg Tuk! Túlléphetnénk végre? -kérdezte kicsit flegmán az idősebb lány.

-I...igen, persze. -válaszoltam.

-Tehát az első lépés a víz útjához, hogy csendesítsétek le a szíveteket.

-Le kell lassítanotok a szívveréseteket. -segített ki nővérem.

-Vegyetek mély levegőt! Beszív... és kifúj! -magyaráztam.
Láttam,hogy Lo'aknak nem igazán megy a feladat, ezért melléültem és rátettem a mellkasára a bal kezem hasára pedig a jobbat.
-Innen lentről lélegezz. -utaltam a jobb kezemnél lévő részre. Lo'ak követte az utasításaimat, de a szíve így is hevesen vert.
-Lo'ak vadul kalapál a szíved! -jelentettem ki, amire Neteyam és Rotxo egymásra nézett. Kiri csak a szemét forgatta.

-Bocsi...

-Koncentrálj!

-Oké.

-Beszív és kifúj.
-Tisztítsd meg az elméd.

    A nehezebb részt az ilu lovaglást holnapra hagytuk, így ezután csak úszkáltunk kicsit. Este a Maruinkban még beszélgettünk aztán hamar elszenderedtünk. Az este folyamán egyszer felriadtam, olyan pánikroham szerűen. Már hozzászoktam, mert kiskorom óta küzdök vele, tehát le tudtam nyugtatni magam, ám visszaaludni nem volt olyan könnyű. Eszembe jutottak a mai nap történtek, és leginkább egy bizonyos pillanat. Nem tudtam a gondolatot kiűzni a fejemből, ismét átjárt az a bizonyos bizsergető érzés. Mi lehet ez? Miért pont ilyenkor jön elő? Talán valami súlyos betegség? Tanakodtam vagy egy órán keresztül,de nem született válasz. Gondoltam sétálok egyet. Halkan kilopóztam, nehogy felébresszem a testvéreimet. Lementem a partra és sétálgatni kezdtem.