Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

17.fejezet - Jó is rossz is

Bár ellenkeztem, hamar elnyomott az álom.
_____________________

Másnap korán keltem,hogy hamarabb végezhessek a dolgommal. Gyorsan felöltöztem és a nyakamba akasztottam kedvenc nyakláncomat, majd megigazítottam vérszerinti szüleim egyetlen megmaradt hagyatékát, a bokaláncomat. Útnak is indultam, mikor Tukkal és a barátaival találkoztam. A kislány nagyot nőtt az elmúlt év alatt, és jól megtalálta a neki való közeget. Zi'on és Zaya, jól nevelt, okos gyerekek. Tuk sokat tanulhat tőlük az itteni életről.

-Sziasztok! -köszöntem rájuk mosolyogva.

-Szia, Aneya! -köszöntek vissza egyszerre.

-Micsoda összhangban vagytok. -kuncogtam.

-Még szép,hiszen legjobb barátok vagyunk! -húzták ki magukat Tuk szavaira.

-Ha megbocsátotok, most mennek kell. Jó mulatást. -siettem tovább.

Hamar végezni akartam teendőimmel,hogy szabad legyen a délutánom. Előszőr halat pucolni siettem, a halászok igen szép számban fogták a halakat. Nem unatkoztam. Két óra alatt kész is lettem vele. Tsireyaék csak most ébredeztek, én meg már a második feladatomra igyekeztem.

A következő megálló a klánom idősebb női tagjaihoz vezetett, akik éppen szétválogatták a gyógynövényeket, korallokat és egyébb nem régiben begyűjtött vízi élőlényt. Ezt általában anyám csinálja, de terhességére való tekintettel nekem kellett átvennem a helyét. Természetesen a csevegés részét nem hagyná ki, ezért végig követi a mozdulataimat.

-Mesélj, Aneya, hogy állsz a pár választással? -tette fel a kérdést az egyik anyám korabeli nő, Nan'ti. Kérdése meglepett, és lefagytam. Anyám viszont nem tétlenkedett.

-Még fiatal! -váltott komolyabb hangnemre.

-Elnézésedet kérem, ma'tsahìk*. -kért bocsánatot Nan'ti. (*tsahìkom)Anyám meg csak bólintott egyet,hogy nem haragszik. Ezek után még inkább gyorsítottam a tempómon, hamarabb szabadulni akartam. Kis időre rá már megint mást csináltam, ebéd előtt kész is lettem mindennel.

Komótosan sétálgattam alvóhelyem felé,ahol testvéreim készülődtek.

-Szia, Aneya! -köszönt rám mosolygósan Reya.

-Sziasztok! -viszonoztam a kedvességét, Aonungra lopva pillantottam,aki szokás szerint morcos volt. -Segítsek valamiben vagy boldogultok? -kérdeztem nővérem. -Én már megvagyok mára, voltam halatpucolni, segíteni anyánknak és tanítottam is már az idősebbeket ilu lovaglásra. -soroltam fel elvégzett teendőimet.

-Azta, gyors vagy! -kerekedtek ki Tsireya szemei. -Ezesetben már csak úszást kell oktassak, azt megoldom, de azért köszi. -mosolygott. Az úszást mindig ő tanítja, hiszen nekem máshogy kell boldogulnom, nincsen lapátszerű farkam vagy vastag kezem, ezeket csak ő tudja a kicsiknek jól elmagyarázni. Egy órácskára ledőltem pihenni. Mikor felkeltem kicsit rendet tettem a cuccaim között, már nagyon nagy volt a kupi. Egy két dolgot le is tisztítottam.

-Ennyire unatkozol? -hallottam meg magam mögül egy már jól ismert hangot.

-Néha ezt is kell, skxawng. -forgattam a szemeimet miközben fejemet igyekeztem felé fordítani. Arcomon halvány mosoly ült, amit igyekeztem takarni.

-Tudom,hogy utálod, szóval... -egy pillanatra elhallgatott. -...van egy jobb ajánlatom. -döntötte neki a hátát a marui falának. A lélegzetem is elállt, de nem tudtam mitől, vagyis csak sejtettem. Lo'ak ahogy ott állt, azzal a nézéssel.. Pillanatok alatt szinte vert a víz. Erőt véve magamon kicsit megráztam a fejem,hogy visszatérjek a valóságba.