Ne nézz így rám? /Lo'ak ff/

4.fejezet - A múlt vagy a jövő?

Lementem a partra és sétálgatni kezdtem.
_____________________________

Próbáltam elterelni a gondolataimat. Általában ilyenkor felkeresem a lélektestvéremet,Naratat,de a Tulkunok még nem tértek haza útjukról,ezért magamban kellett elmélkednem. Pedig annyi mindent tudnék neki mondani! Az elmúlt 2 nap igen kalandos volt és még egy tucat hasonló áll előttem, ha csak nem üt be a szar. Elmesélhetném neki, hogy egy új család érkezett hozzánk és ráadásul Omatikáyák. Érzem, hogy ez nem véletlen és Eywa biztos tudja mit csinál. Plussz ott van az a fiú, Lo'ak. Eszembe jutott az is,hogy elpanaszkodhatnám mennyire megszidott apám a múltkor tök jogtalanul. Annyira elmélyültem, észre se vettem a felém közeledő alakot,csak a hangját hallottam.
-Szia! -köszönt rám egy ismerős hang.

-Sz...szia Lo'ak, te mit keresel itt?

-Apám hangosan horkol és képtelenség tőle aludni. -panaszkodott.
-És te?

-Nem tudtam aludni, gyötörtek a gondolataim. -feleltem.

-Milyen gondolatok?

-Csak a szokásos...

-Apáddal kapcsolatos? -vágott közbe.

-Mi?

-Elképzelhető, hogy múltkor elcsíptem egy kis részletet a beszélgetésetekből... -magyarázta.

-Te leskelődtél utánam? -akadtam ki.

-Tessék, nem dehogy! Csak... pont arra jártam és hallottam.

-Egész pontosan mennyit? -kérdezősködtem.

-Hát ömm... nem sokat... -motyogott.

-Mennyit? -kérdeztem vissza.

-Az egészet.

-Csúcs! Hát ez remek! -nevettem fel nyomoromban.

-A...akarsz beszélni róla?

-NEM! -kiabáltam rá,amire csak befogta a számat és elkezdett hátrafelé vezetni egészen addig,amíg a hátam neki nem ütközött valaminek. Erősen ellenkezve próbáltam kiabálni,de nem tudtam és csitítani kezdett.

-Cssss! -mutatott rá egy járőröző na'vira,aki bizonyára meghallotta rikácsolásom. Bólintottam,jelezve,hogy megértettem, ezért leszedte a kezét a számról.

-Az elhangzottak után gondolom Tonowari nem örülne, ha látná,hogy ilyenkor itt csavarogsz. -Az a baj,igaza van. Biztosan megint meg lennék szidva, ha rám találna apa.
-Igazából meg is köszönheted. -mosolygott rám gúnyosan. A fejemben olyan gondolatok keringtek,amiket úgy véltem jobb kiűzni, mert veszélyesek lehetnek.

-Na persze,még mit nem? -hitetlenkedtem.

-Nem muszáj csak jól esne... -nézett a szemembe,ami meglehetősen zavarba hozott.

-K...kösz. -mondtam ki nehezen,bár nem azért,mert hálátlan volnék. Ennek hallatán csak széles mosoly húzódott arcára, majd biccentett egyet.
-Khmm. -próbáltam jelezni,hogy elmúlt a "veszély",amit észrevéve kilépett megsértett személyes teremből.

Az égre nézve láttam,hogy elkezdett világosodni. Gyorsan le kéne lépne,nehogy meglássanak.

-Mennem kell! -jelentettem ki.

-Akkor szia!

-Szia Lo'ak! -futottam el.

~Két nappal ezelőtt, az érkezés napján~ {Neytiri szemszöge}

Hosszas repülés után végre megérkeztünk a Metkayinákhoz. Nem úgy fogadták érkezésünk,mint vártuk,de itt maradhatunk. Kissé aggódom,mi lesz ha ránk talál az ég népe, leginkább Quaritch. Az a démon addig nem nyugszik még nem végez Jakekel. Egy biztos! Hamarabb megölöm,mint hogy megtehesse. Mindenesetre érkezésünkkor találkoztunk egy lánnyal, aki közülünk való. Mióta itt vagyunk azon jár az eszem,hogyan kerülhetett ide.

-Ma Jake, neked nem tűnt ismerősnek Ronal lánya?

-Aneya?
-Egy kicsit, miért?

-Annyira fura, olyan mintha emlékeztetne valakire,de...

-Nem tudod kire. -fejezte be mondatom.

-Igen. -folytattam magamban gondolatmenetem.
-Nem az nem lehet! -eszméltem rá az egyetlen lehetőségre.

-Nem kizárt,sőt valószínű.

-De én azt hittem...

-Én is.

Befejezve beszélgetésünket tovább pakoltunk.

~Érkezés napja~ {Lo'ak szemszöge}