Farkastörvény

2. A Ház

Augusztus közepe fele még mindig nagyon meleg szokott lenni, főleg délben, és köztudott tény rólam meg a fateromról is hogy utálunk a meleg kocsiban ülni, ráadásul dugóban. Evan beültetett engem a volán mögé amíg ő előre ment megnézni hogy mi történt és felhívta Beát is hogy közölje vele hogy még egy ideig el leszünk és lehet nem érünk oda estére. Szeretem amikor Evan megengedi hogy vezessek egy kicsit ha még azt a pár métert is fél percenként.

A férfi idegesen vissza huppant az anyósülésre mellém majd a homlokát dörzsölgetve elsüllyesztette a szürke, kicsit régi telefonját a zsebében.

- Na mit mondott Bea? - kérdeztem a meggyötört, világos barna hajút.

- Igazából nincs annyira kiborulva mint én ami valamilyen szinten megnyugtat, de meg is értem hisz nem neki áll fent a veszélye annak hogy lehet hogy hotelben kell aludnia. - morgolódott durcásan a férfi.

- Hotelben kell aludnunk? - kérdeztem kicsit meglepetten, igaz hogy nekem nincs akkora bajom vele mint Evan-nak aki elmondása szerint a hotelnál nincs rosszabb de azért nem szeretem idegen helyen tölteni az éjszakám.

- Mivel az autópálya még órákig nem hiszem hogy rendesen üzemelni fog így megpróbálunk lejutni róla a következő elágazásnál és másik úton menni tovább. - mesélte el a férfi a tervét aminek kicsit sem örültem, mondjuk nem is lepődtem meg hisz csak mi lehetünk azok a szerencsétlenek akik elkapnak egy ilyen karambolt.

Evan megengedte hogy még addig vezethessek amíg meg nem láttuk az első lekanyarodási lehetőséget majd helyet cseréltünk, ő visszaült a volán mögé és a többi kocsival ellentétben mi gyorsan lehajtottunk az autópályáról és megkerestük a főutat.

Igazából nem is bántam annyira hogy így alakultak a dolgok. Szeretek éjszakába nyúlóan a nagy városok között kocsikázni bár most a zötykölődő dobozok és az elviselhetetlen nyári hőség miatt már inkább csak oda akartam érni és lepihenni.

Hogy kicsit enyhítsem a borzalmas körülményeket és Evan frusztráltság megpróbáltam megint beszédbe elegyedni vele amin annyira meglepődött hogy teljesen elfelejtette az előző gondjait.

- Mi is lesz az új munkahelyed? - kérdeztem halkan és ez most tényleg érdekelt mert ő mindig ki szokta fogni a legkülönlegesebb munkahelyeket. Tavaly például sokáig a rendőrségnél volt előtte pedig a telefonokat intézte a tűzoltóknál és le mertem volna fogadni hogy most a mentősök következnek...

- Igazából szerettem volna testnevelés tanár lenni nálatok, de sajnos nem volt hozzá elég a végzettségem. - mesélte a férfi mire csak megforgattam a szememet.

- Hála égnek hogy nem lettél tesitanár, nem keresnél jól és megutáltatná veled a gyereket.

- Azt te már rég elérted nálam. - mondta nevetve majd megpaskolta a vállam mire büszkén elmosolyodtam - Igazából könyvelő leszek, és mivel annyira megtetszett a rendőrség így főleg a helyi seriffségnél fogok dolgozni. Szóval ajánlom hogy jó legyél és ne keverj botrányt megint!

- Azt hittem valami izgalmasabb munkát fogsz keresni. - mondtam kicsit csalódottan mert hát nincs bajom a könyveléssel, de Evanhoz valami aktívabb munkát képzeltem el mint mondjuk oroszlán szelídítő vagy a vulkánkutató.

- Szerinted a seriffeségnél dolgozni nem izgalmas?

- Egy ilyen kis városban szerinted mi fog történni? - forgattam meg a szemem mosolyogva - Fennragad egy macska a fán? Kirabolnak egy nénit? - kérdeztem gúnyosan.

- Na és a farkas botrányok? - jutott hirtelen a férfi eszébe.

- Ugyan már. Biztos nem olyan hülyék hogy rendőrt hívnak...