Farkastörvény

27. A Barát

A viszonylag rövid idő alatt megtett út során már nem nyitottam ki a szememet. Zaklatott voltam és mérges, talán leginkább magamra, meg amiért nem tudtam megvédeni a barátomat az alfájától. Ezzel szemben Ash teljesen nyugodtan ült mellettem és fogta a kezemet, jól esett, talán csak maga a tudat hogy valaki mellettem van.

Nem tudom hogy a mogyoró barna hajú fiú hogyan őrzi meg ennyire a nyugalmát, valaki vérdíjat tűzött ki rá, meg akarták ölni, kitagadták a falkájából és talán még a lába is eltört. Nyomasztott a gondolta hogy ezeknek a kis része miattam történt, bár megmentettem de attól még omega lett amiért segített nekem.

Éreztem rajta hogy legyengült, valahogy fokozatosan hagyja el a természetfeletti ereje és már nem volt sokkal erősebb nálam ami kicsit ijesztő volt. A kocsi néha zötykölődött alattunk az egyenletlen földút miatt de egyre inkább kezdett elsimulni ahogy haladtunk kifelé az erdőből.

Hosszú nap volt a mai és már csak le akarok pihenni valami nyugodt helyen, kár hogy így elcsesződött a szombatom, nem hittem volna hogy megint az életemet fogom kockáztatni azzal hogy elmegyek kirándulni. Szerintem az lesz a legjobb ha ezek után soha többé nem teszem be a lábamat az erdősebb területekre.

Alig pár perc múlva a kocsi megállt mire összerezzentem majd pislogva párat észrevettem hogy már a város határában vagyunk.

- Hova vigyünk titeket? - kérdezte Ben hátrafordulva az anyósülésről.

- Miért nem rakjuk ki őket itt? - értetlenkedett a szokatlanul izmos nő mellettem karba font kezekkel.

- Hát nem lenne valami szerencsés ha az emberek azt látnák hogy két félholt tini az utcákon járkál. - dobolt a kormányon a harmadik mire Ash felé fordítottam a fejem.

Olyan volt mintha ezer éve nem láttam volna így egy kicsit elkalandoztak a szemeim a kissé meggyepált arcán majd kérdőn a szemeibe néztem.

- Hozzám most nem mehetünk, otthon vannak az őseim. - mondtam és tényleg bántott a tudtad hogy pont most nem szállásolhatom el a fiút.

- Így hozzám se mehetünk. - pillantott le Ash a koszos és véres ruháinkra.

- Akkor hova? - türelmetlenkedett a festett szőke elöttünk mire Ash lebiccentette a fejét.

- Tudok egy helyet. - mondta kissé halkan mire engem is kíváncsivá tett - Tudod hol laktak régen az O'Kelly-ék? - kérdezte az idősebbtől mire mindegyik farkas ledermedt majd Ben egy kis idő után biccentett és ledarálta az utat a sofőrnek.

A többiekkel ellentétben én nem ismertem ezt a fura családi nevet, nekem Britnek hangzott és nem nagyon örültem hogy idegenekhez visznek engem, ráadásul így. Egyébként is félek az új embereknek bemutatkozni, nemhogy rájuktörni a házat hívatlanul.

Ash még mindig elég ramatyul festett, ráadásul néha hosszan rátört a köhögés is én meg csak remélni tudtam hogy nincs belső vérzése. Most én simítottam meg a kezét hogy kicsit elfeledtessem vele a történeteket, bár nem hiszem hogy sikerült.

Amint másodjára is megállt a kocsi elengedtük egymást majd kiszálltunk és Ben is követett minket miután ráparancsolt a többiekre hogy várják meg a kocsiban.

Egy hatalmas és szokatlanul szép ház látványa fogadott minket, a járdától nem messze nyílt a bejárati ajtó, a falak valami sötét téglából voltak felépítve és feljebb már halványkékre festve. A hátsó udvar nagy lehetett mert a ház mögül rengeteg lombkorona látszott ki de az erdő viszonylag messzebb volt, mégsem éreztem biztonságban magam.

- Én itt búcsúzom. - nézett ránk a férfi bár inkább a volt falkatársa felé irányult a figyelme - Ha a bátyád visszajön talán rábeszélhetjük apádat hogy... - kezdte az ötletelést de Ash közbeszólt.