Farkastörvény

19. Másnap

Halkan nyöszörögve nyitottam ki a szemeimet a szokatlanul erős fényre és észrevettem hogy talán most életemben először nem egyedül vagyok az ágyamban. Kicsit hátrébb moccantam a meglepettségtől és úgy kipattantak a szemeim hogy biztos lettem benne hogy a még kora reggeli fáradtságom ellenére se tudnék most visszaaludni.

Amint feldolgoztam Ash ittlétének tudatosítását egy kis idő után ismét közelebb húzódtam a még alvó fiúhoz majd letettem a fejemet a párnára az övétől csak alig pár centire. A szürke szemeim egyből gyorsan végigfutották a srác tökéltesen szimmetrikus arcvonásait majd megakadtak a résnyire nyitva maradt száján. 

Olyan nyugodtnak tűnik mikor alszik. Egyáltalán helyes dolog valakit alvás közben bámulni? Az biztos hogy külső szemmel elég betegnek tűnhet...

Már éppen visszaaludtam volna mikor megmoccant alattam a matrac majd Ash a szemét dörzsölgetve ült fel az ágyon. Láttam rajta hogy pár másodperc töredékéig fogalma sem volt arról hogy hol van de amint észbe kapott a fejét oldalra fordítva rám nézett.

- Jóreggelt. - hallottam meg a még reggeli, kicsit rekedtes de boldog hangját mire gyorsan arrébb húzódtam tőle mert észrevettem hogy még mindig zavarba ejtően közel vagyok hozzá.

- Neked is... - motyogtam halkan majd én is a szemeimet kezdtem dörzsölgetni a mutatóujjammal. 

A felébredés utáni meseszerű világ végre kezdett kicsit szétoszlani így hanyatt fordulva az ágyon a plafonomra néztem.

A tegnap estéről csak pár kis részlet ugrott be először de aztán már kezdett összeállni a kép. A tekintetem egyből a mellettem ébredező srác kezére szegeződött majd felülve az ágyon a fejemmel felé biccentettem egyet.

- Már jobban vagy? - kérdeztem halkan mire Ash leszegezte a tekintetét ő is a karját nézegetve.

- Hááát, nem nagyon. - mondta mire felkaptam a fejem hogy a szemébe nézzek.

- Miért? Még fáj? Nem gyógyul? - kérdezgettem idegesen mire Ashból egyszer csak kitört a nevetés.

- Még nem kaptam rá gyógypuszit. - mondta jól szórakozva mire durcásan megráztam a fejemet.

- Elmész a fenébe! - mordultam rá idegesen mire a fiú csak elmosolyodott.

- Szeretem mikor így felhúzod magad... - mondta még mindig kicsit nevetve mire csak ismét a plafonra emeltem a tekintetem majd lassan kimásztam az ágyból.

A példámat a barna hajú srác is követte majd mindketten elindultunk a szomszédos szobában lévő fürdő felé. Én azért hogy kicsit rendbe tegyem magamat és a szorosan mögöttem sétáló fiú pedig csak azért mert nem volt perpillanat jobb dolga.

- Már kilenc óra van? - kérdezte Ash a fürdő ajtajának széléhez dőlve és amint elszakította a tekintetét a falióráról nézte ahogy megmosom az arcom a csapvízzel.

- Az az órám nagyon sokat késik, azaz már rég elmúlt tíz is.

- Áh, anyám meg fog ölni... - morogta kicsit idegesen maga elé a fiú majd én megtöröltem az arcom a legközelebb a kezem ügyébe akadó törülközővel mire Ash ismét elmosolyodott - Ugye tudod hogy semmit sem ér a reggeli mosakodás ha utána nem egy tiszta törcsibe törlöd meg az arcod?

- Csak az a lényeg hogy ne aludjak be megint. - mondtam egy hosszú ásítást követve majd elindultam kifelé a nappaliba.

A különösen jó orrom egyből kiszúrta a drága jó apám szerintem borzalmas tusfürdőjének illatát és az újdonsült jegyesének a virágokat megszégyenítő kölniét is így tudtam hogy ma már jártak ebben a helyiségben. Valamikor kora reggel érhettek ide és nagy valószínűséggel most már az igazak álmát alusszák az emeleten.