Farkastörvény

35. Péntek

A  keddi nap egészen addig olyan unalmasan átlagos volt hogy csak akkor kaptam fel a fejem mikor Ash a második óra közepén, egy év eleji összefoglaló történelem dolgozat után egy kis papír fecnit csúsztatott át az én részemre az asztalon mire kérdőn felvontam a szemöldökömet.

A kis cetlin egy egyszerű de számomra valami elképesztően profi szomorú farkas rajz volt meg egy üzenet: 'majdnem minden választ elrontottál'.

Fél szemmel a fiú felé néztem és láttam rajta hogy kishíján mindjárt elneveti magát mire idegesen megnyomtam a golyós tollamon a gombot és a kezére rajzoltam egy kis péniszt. Igaz hogy az egész rajz csak három körből állt, az egyik egy kicsit elnyújtva, de én elégedetten dőltem hátra a székemen.

- Oh, nem is tudtam hogy szereted az absztrakt művészetet. - suttogta a fiú egy kis vigyorral mikor meglátta az alkotásomat a kézfején.

- Absztrakt? Ez egy remekmű! - fontam keresztbe sértetten a karjaimat a mellkasom elött - Túl kulturálatlan vagy ahhoz, hogy értékeld. - jelentettem ki sértetten majd a csengő hangos berregése hasított a levegőbe.

Átsiettünk a folyosó végébe a rajzterembe Bea órájára de mikor benyitottunk hirtelen megláttam azt a sötét barna hajú srácot akit csak 'Tűzifaszedő Adam'-ként ismertem és most egy Slayer bandás pólóban állt ott ugyanolyan utálkozó tekintettel. Bea mosolyogva felém integetett majd a gyilkos tekintetű fiúra mutatott.

- Szia Kyle! Találkoztál már Adival? - kérdezte a nő mosolyogva és félre tűrt egy hullámos barna tincset a füle mögé - Ő a dilis kis öcsikém. - folytatta és összekócolta a fiú haját mire mindkettőnknek elkerekedtek a szemei.

- Várj! Ő az új pasid nyomi fia?! - bökött felém Adam teljesen lesokkolva és mérgesen egyszerre.

- Ez a depis a te öcséd?! - kérdeztem én is döbbenten a nő felé nézve mire ő csak meglepetten és védekezően feltartotta a kezét. Valószínűleg nem tudta hogy mi már valamennyire megismertük egymást csak nem igazán a jó értelemben.

- Te ezt nem tudtad? - nézett felém Ash kicsit meglepetten de a szokásos nyugodt stílusában, ezek szerint ő már tisztában volt ezzel...

Végül is akkor már érthető hogy miért volt ennyire ismerős nekem, szinte teljesen úgy néznek ki Beával csak ugye Adam fiatalabb, fiú és sötétebb a haja. Furcsa hogy csak alig másfél évvel idősebb mint én és elvileg ő a "nagybátyám" vagy mi. Vajon a mostoha apám jegyesének az öccse az már a nagybátyámnak számít?

Adam gyors és drámai távozása után bejöttek az osztálytársaink majd elkezdődhetett a dupla rajz óra ami, nos hát, annak ellenére hogy magát az órát szeretem de a művészeti képességeim egy óvodással állnak egy szinten.

A mai napi feladat amit Bea adott az a portré grafitrajz volt és persze Ash egyből lecsapott rám hogy álljunk mi egymásnak modellt. Megegyeztünk hogy az első órán én rajzolom le őt aztán fordítva de végül az első, alig negyed órában kész lettem ami valahogy nem lepett meg.

- Ez úgy néz ki mint egy krumpli szemekkel mg szájjal... - jelentette ki a fiú pár perc csend után amíg a rajzomat tanulmányozta és igyekezett nem elnevetni magát nehogy megbántson.

- Lehet hogy azért mert krumpli fejed van! - vágtam vissza kicsit sértetten majd gyorsan elraktam a rajzot és leültem a székbe majd a távolba meredtem.

- Így jó leszel csak ne mozdulj el. - mondta a fiú mosolyogva majd neki kezdett a saját rajzának, ő valahogy sokkal megfontoltabban húzta a vonalakat lágyan a papírján...

- De azért kicsit siethetnél, már most görcsöl a nyakam. - mosolyodtam el de Ash egyből rám szólt hogy ne mosolyogjak mert már elkezdett rajzolni.