Farkastörvény

22. Az Idegen

Még sokáig sétálgattunk egymás mellett csendesen, lefelé a dombról a kis réten keresztül és ismét megcélozva a sűrűbb erdőt hogy eljussunk a tengerhez. Ez a csönd ami leszállt ránk most nem kínos volt vagy feszengős, olyan szokatlanul jól esett az egész, nem vártunk el egymástól semmit, nem kellett érdekes téma hogy hosszan kitárgyaljuk inkább csak élveztük a természet halk neszeit.

Mivel még nem volt, nemhogy ilyen jó, hanem még vérfarkas barátom is így nyugodtan hagyhattam "bekapcsolva" a farkas énemet aki a háttérből ellazulva szívta magába a magas fák alatti vad világot. Bár amikor egy kis emlősállat felrezzent a fűben tőlünk alig csak pár méterre egyből izgatottan fordítottam utána a fejemet a fél pillanatra citromsárgán felvillanó szemeimmel.

Ash csak mosolyogva figyelt engem, ő az egész életét ilyen környezetben töltötte így ő nem reagált minden kis neszre velem ellentétben, aki úgy pattogott mint egy macska aki elött cérnát húznak. Nem mintha zavartattam volna magam amiatt ahogy viselkedtem, inkább még örültem is neki hogy a fiú mellett tényleg elengedhetem magam és akármit csinálhatok ami jól esik.

Valahogy különösen erős volt az a bizalom amit már most, így alig egy hónapnyi ismerettség után kiélvezhet tőlem. Az életemet ugyan nem bíznám még rá csak úgy, de az biztos hogy én kockáztatnám érte az enyémet ha olyan helyzet adódna.

Érdekes gondolatok ezek, miért pont most jutnak eszembe? Volt valami ebben a békés pillanatban is ami másra adott okot, arra hogy készenlétben legyek bármire, bár nem tudom hogy miből gondolom ezt. Egyszerűen csak valahogy túl nyugodt ez és vihar elötti csend hangulatot kelt. Lehet hogy csak a farkas énem miatt érzem ezt a nyugtalankodást?

Megráztam a fejem hogy kizárjam az idegesítő gondolataimat és ismét a természetre meg a mellettem baktató srácra figyeltem, viszont amint kezdtem volna ismét elengedni magamat Ash hirtelen megállt mellettem.

- Te is érzed? - ráncolta össze a homlokát és ő is ugyanolyan zavarodottnak tűnt mint amilyen én voltam. De ha már ő is érzi hogy gáz van akkor nem velem volt a baj.

Beleszimatoltam a levegőben mire a szemeim átváltottak természetfeletti színükbe és a fekete hajam tincse közül is kinőtt egy farkasfül amit hegyesen élezve a környezetre koncentráltam.

A levegőben alig érezhetően terjengő szag idegen farkasok közelségére utalt, valahol száz méteres körzetben ittvannak. Nem Ash falkája, nem a Wheeler gyereké és nem is valami gyenge, épp a környékre tévedt vándor omega volt. Ezek többen voltak, erősebbek és az erősödő szaguk alapján közeledtek.

A távolban feltűnt egy nálunk idősebb férfi mire feszülten Ashra néztem de ő másfelé fordult. Rémülten döbbentem rá hogy igaza van, ez nem lehet egy farkas, többen vannak, a szaguk elárulta őket még ha nem is hallottunk semmit biztosan a közelben vannak.

Az erdőből két másik alak tűnt fel és villámsebességgel közeledtek felénk. Ez a kis manőver, ha csapdaként nem is, elterelésnek még jól bizonyult. Amíg a másik kettő felé figyeltünk akik szintén két ellenkező irányból érkeztek az első odaért hozzánk.

Nem értem miért nyílt terepen támadtak ránk, ha beértünk volna az erdőbe valószínűleg az esélyük is megtriplázódott volna. Azért támadnak mégis most mert észrevették hogy lelepleződtek. Nem akarok belegondolni mi lett volna akkor ha a szeptemberi időjárás nem segít nekünk egy enyhe szélfuvallattal.

Valahova a huszas évei elejére sorolnám a fiatal férfit, vagyis éppen ereje teljét éli, ezt abból tudtam meg ahogy nekem jőve felöklelt én meg úgy dőltem el mint egy darab farönk. Tehetetlen voltam, mint fizikumban, mint farkas-ranglétrában bőven fölöttem volt. Pont úgy ahogy most fizikailag is.