Farkastörvény

31. A Szülői Értekezlet

A négy lány bement a mosdóba én pedig az ajtónak dőlve néztem ahogy fintorogva behelyezik a csapba a táskát majd kiöntik a tartalmát aminek a fele egyből el is tűnt a lefolyóba. Lucy még mindig kissé lefagyva vette le magáról a világos pulcsiját majd megnyitva a csapot megmosta az arcát.

- Ugye jól vagy Lulu? - kérdezte aggódva a legalacsonyabb barátnője megsimítva a hátát mire a szőke csak biccentett egyet.

- Mostmár igen. - válaszolta halkan de a hangja megremegett amitől nem kellett a szívét hallgatnom, hogy tudjam, hazudik.

- Mi történt? - kérdeztem a másik háromtól abban reménykedve hogy végre választ kapok a felgyülemlett kérdéseimre.

- Te egyáltalán ki vagy? - kérdezte kissé hangosan a felnyírt hajú lány aki már valahonnan ismerős volt a gótikus, sötét ruháival.

- Az a-ból az új fiú, róla mesélt Lucy reggel. - szólalt meg a harmadik is, monoton beszéde egy pillanatában sem tudtam érzelmeket kivenni és a szemüvege tükröződésébe bújva a szemkontaktust is kerülte.

- Ő Kyle, - mutatott be a lányoknak Lu majd hálásan felém fordult - köszi hogy kihúztál onnan. Ha még egy percnél tovább ottvagyok vagy összeesek vagy elbőgöm magam. - motyogta halkan mire a gót meg az alacsony barátnői átölelték.

- Aminek a szemtanúja lehettél az Wendy Lopez hatásos beköszönése volt. - fordult felém a szemüveges lány - Ma jött először iskolába, bár nem mintha hiányzott volna. Beleöntötte a tejet Lucy táskájába és mikor felvette ráfolyt. - magyarázta meg minden kérdésem kissé már gépiesen.

- De mi a faszért csinál bárki ilyet? - húztam össze idegesen a szemöldökömet mire a négy lány egymásra nézett.

- Ez nem tartozik rád! - fordult el mérgesen a gót egy nagy rágó lufit fújva a levegőbe de Lucy csak bűntudatosan az ajkába harapott.

- Tömören annyi hogy ő a világ legnagyobb kurvája és állandóan szekál minket, főleg Lu-t. - mondta a szemüveges kicsit idegesebben.

- Eddig csak kis dolgokkal bökdösött de ezúttal túl messzire ment! - mondta az alacsonyabb.

- És miért hívott 'fényhozó'-nak?

- Ez a gúnynevem. - vonta meg a vállát a lány - Bár szerintem csak irigyli a nevemet. - hallatszott a hangjában a düh de valahogy mégis szomorúnak tűnt.

Egy pillanatra elgondolkoztam majd lekapva magamról a pulcsimat, a nálam fél fejjel alacsonyabb szőkének nyújtottam hogy fogadja el. Nem akartam hogy amiatt a picsa miatt fázzon meg ráadásul így kicsit visszafizethettem neki azt hogy reggel úgy felderített.

A másik három lány elámulva nézte a jelenetet, mintha valami felbecsülhetetlen értékű tárgyat ajándékoztam volna át Lucynak. Bár én nem értettem a rajongásukat az elnyűtt pulcsim iránt.

Ezután már nem igazán volt értelme ottmaradnom, úgy láttam Lucy közérzete javult és amíg a barátnői vele maradnak addig nem lesz baj. Az hogy ennyire képesek megvígasztalni egymást a nőneműek számomra mindin egy szuperképesség volt amit nem ártott volna eltanulnom tőlük.

Szerencsére Bea is tudott arról hogy nehézségeim vannak a közös stresszhelyzeteket illetően szóval néha összeültünk megnézni pár filmet és átrágni magunkat a szociális élet kialakításához szükséges dolgok alapjain.

Bár annyira sok dolog nem ragadt meg bennem vagy egyszerűen képtelen lettem volna végig csinálni de arra biztosan emlékszem hogyha egy lányt megrázkódtatás ért és még a pulcsijáról is lemondhat akkor illik odaadni neki az enyémet.