Farkastörvény

14. Tervek

Idegesen dőltem neki háttal a csukott bejárati ajtónak majd a tenyerembe temettem az arcomat és ebben a percben már megint élni se volt kedvem. 

Mégis miért vagyok ennyire idegroncs mostanában? Pár napja még semmi bajom nem volt, de bezzeg most a legkisebb dolog is annyira fel tud cseszni hogy legszívesebben szétnyomtam volna a velem szembejövő összes macskát a betonra.

Idegesen ellöktem magam az ajtótól majd amint beléptem az előszobába ledobtam a fogasra a fekete pulcsimat és lehajítottam a táskámat a földre ami akkorát koppant a sok tankönyvtől hogy kis híján betörte maga alatt a csempét. 

Sajnos szomorúan vettem tudomásul hogy nem vagyok egyedül a házban mivel a nagy hangzavarra Evant láttam meg a tőlem jobbra lévő lépcsőn lejönni.

- Ó hogy csak te vagy az? - kérdezte inkább magától megkönnyebbülten mire csak a plafonra szegeztem a szürke szemeimet - Először azt hittem menydörgés volt. - nevetett fel halkan, a mint mindig, a most is jókedvű férfi.

Nem akartam vele is bunkózni, ő most nem tehet semmiről, az egyetlen dolog amiben hibás az az hogy nem tudta mit varrt a saját nyakába amikor örökbefogadott. De akármennyire is próbáltam most valahogy sehogy sem voltam abban a hangulatban hogy nevessek a viccein, vagy én is poénkodjak amit ő egyből észre is vett bár inkább nem tette szóvá amiért nagyon hálás voltam.

- Bocs, én csak fáradt vagyok. - motyogtam halkan majd a cipőmet is lerúgva a lábamról beindultam a konyhába egyből a hűtőt megcélozva mert már farkas éhes voltam, ha szabad így fogalmaznom.

Kinyitottam a nagy és hideg, fehér szekrényt, volt benne rendes ebédnek való kaja is ami tegnapról maradt meg de azt valahogy most nem kívántam. Végül kivettem belőle Bea maradék gyümölcsös cuccát ami, bár a nap folyamán trutyivá alakult az üveg edény alján, de még így is finomnak nézett ki. Szedtem belőle magamnak egy keveset, gondoltam ilyen hidegen ha ebédnek nem is de fagylaltnak jó lesz, majd visszatettem a többit és becsuktam a hűtőt ami mögött Evan támaszkodott a pulton. 

A kezeit keresztbefonva tartotta és maga elé bambulva valamin nagyon elgondolkozott, márpedig ha Evan ilyen nagy gondolkozásokba adja a fejét ott már komoly gond van.

- Bánt valaki a suliban? - kérdezte hirtelen a férfi miközben engem méregetett a szemeivel abban reménykedve hogy a fejében már létrehozott zaklatóim belevéséték e már a neveiket a kisbicskájukkal valahova a testemen.

- Nem? - kérdeztem kicsit összezavarodva mert nem tudom honnan jött most ez neki ilyen hirtelen.

- Én egy jókedvű fiút próbáltam nevelni belőled, és mostanában azt hittem hogy ez sikerült is, de már megint olyan vagy mint a kétnapos mosott fos... - mondta morcosan mire csak mosolyogva megráztam a fejem és felmarkoltam a fiókból egy kiskanalat.

- Köszönöm szépen ezt a felettébb megtisztelő jelzést. - mondtam már egy kicsit vidámabban majd leültem a férfival szemben lévő konyhapulthoz ami elé pár magasított szék volt lerakva és ami a nappali felé nézett, a falak hiányával pedig olyan volt mint egy kis bárpult. 

- Valami baj biztos van veled. Keveset lelkizünk? - kérdezte poénosan mire megráztam a fejem és majszolni kezdtem a hideg, édes trutyit.

- Ez hiányzott nagyon. - vallottam be én is már viccelődve - Keveset beszélgettem a faterral. 

- Amúgy, a szar apai vicceket félretéve, szerettem volna kicsit komolyabban beszélgetni veled és elmondani valamit amit még senkinek se mondtam el. - jött közelebb majd oda könyökölt elém a pultra.

- Terhes vagy? - kérdeztem mire a férfi elmosolyodott.

- Remélem hogy nem. - nevetett fel halkan - Igazából arra gondoltam hogy megkérem Bea kezét. - suttogta halkan attól félve nehogy az amúgy még haza sem érkezett nő meg ne hallja.