Farkastörvény

23. Kutyaszorító

folytatás

Már csak egyvalamit próbálhatok, amit még szerintem sosem tettem, főleg nem ilyen helyzetben, egy ilyen embernek, nem szeretek megalázkodni és elveszíteni minden önbecsülésem de már csak ez maradt amit tenni tudtam.

- Engedj el. - könyörögtem és megremegett a hangom, ideges voltam attól hogy fiú létemre a sírás kerülget.

- Kérd szépen kicsim. - hajolt közelebb megint amitől kissé összerezdültem.

- Kérlek engedj el. - semmi gúny nem volt beleszőve a rövid mondatomba, még ő is meglepődött hogy milyen jó kiskutyaként teljesítettem amit kért.

- Nem tetszik ez nekem. Küzdj tovább vagy én is feladom. - mondta a srác mintha csalódott lett volna és unszolna arra hogy tovább próbálkozzak - Találj egy jó okot hogy miért engedjelek el. - nem kérte hanem utolsó lehetőségként ajánlotta fel, éreztem ahogy erősebben markolja meg a nyakamat és az éles karmok belehasítottak a puha bőröm felszínébe.

Tudtam hogy azt várja hogy érdekes legyek a szemében amiért érdemes megtartania de őszintén semmi sem jutott eszembe, hacsak...

- Még... a hasznodra lehetek! - mondtam hangosabban és összeszedetten bár egyáltalán nem józanul, hiába ez tűnt most a legjobb ötletnek amivel még előrukkolhatok.

- Csak azt ne mond hogy később még meghálálnád azt hogy nem öltelek meg. Nem nézhetsz ennyire hülyének, de ha komolyan gondolod akkor te vagy az. - fintorodott el mintha tényleg csalódást okoztam volna neki - Kicsikém, itt farkastörvények uralkodnak. - lesajnálóan mondta mintha azt hinné hogy én nem tudom ezt azóta hogy ebbe az új világba kerültem - Az erősebb mindig megöli a gyengét és ha a gyenge valahogy túl is éli nem nagyon akar majd többet az erősebb közelébe menni, nemhogy még pont szívességet tenni neki.

- Pontosan így van. - egyet kellett értenem vele de nem bírtam tovább magammal, most én és Ash is meghalunk én pedig ezek szerint semmit se tehetek ellene - A gyenge nem, de én nem vagyok gyenge! Csak engedd meg hogy segítsek a barátomnak és bármit kérhetsz amit az az undorítóan visszataszító elméd szórakoztatónak talál! - felé néztem és rákiabáltam, kicsit arrébb is löktem magamtól mire éreztem hogy az ujjai elernyednek a nyakamon és talán még kicsit meg is döbbent az eddig magamba fojtott dühömtől.

- Szemtelen vagy. Ez tetszik. Végre érdekessé váltál. - vigyorodott el gonoszan mire megint elakadt a lélegzetem - Teszek róla hogy még nagyon megbánd azt hogy ilyen ajánlatot tettél nekem.

A szemébe nézve aprót bólintottam mire levette a kezét a vállamról én pedig mint akit kilőttek olyan sebességgel indultam meg a tömegbe, ugrás közben változtam át én is farkassá majd a meglepetéstől lesokkolt, hozzám legközelebb lévő farkas felé kaptam. Nem volt ideje reagálni így a támadásom célt ért és a karmommal mindkét szemét kikaptam a vadállat koponyájából.

A fiatal férfi ordítva változott vissza és a két kezével az arcához kapott amit eközben elárasztott a szemeinek egykori helyéből kifolyó vörös vére. Ezt az alkalmat se hagyhattam ki, egyből ismét ráugrottam és vízszintesbe döntöttem, még egyszer utoljára belém rúgott és megpróbált lelökni magáról de felesleges volt próbálkoznia. 

Különösen egyszerű volt belemélyeszteni a tűhegyes fogaimat a védtelen, puha bőrébe és olyan mélyen haraptam ketté a torkát hogy a feje kishíján kettévált a testétől. A másik kettő a jelenetet látva ledermedt majd vérszemet kapott és az egyik nekem ugrott volna ha a rideg alfa nem kapja el majd rántja vissza.

- Bántottad az új kutyusomat. - hajolt közel hozzá majd pont úgy mint ahogy elöbb ugyanaz a férfi a földre hajított de ez valahogy sokkal erőteljesebb volt mint az enyém.