Farkastörvény

26. Az Ítélet

Segítettem visszaülni Ashnak a székére majd én is helyet foglaltam mellette, a mai napon már egy másodpercre se fogom egyedül hagyni akármi is történjék. De nem bírtam a fiú szemébe nézni, olyan keserű volt a tekintete mintha most verték volna gyomorba. Talán pont ilyen érzés az ha a saját apád tagad ki a falkádból.

- Folyassuk mert nincs kedvem több időt rátok fecsérelni! - hallatszott előlünk a férfi hangja mire megint felemeltem a fejemet de a szemeim még mindig mérgesen szikráztak - Van valami javaslatod az ítéletüket illetően vénség? - kérdezte hirtelen az idáig csöndben figyelő öregembert mire az csak lopva felém pillantott majd gondolkodóan megsimította hosszú szakállát.

- Tiszteletre méltó Ralph, szerintem bölcsebb döntés lenne ha a kisebbik fiút életben hagynád. - mondta rekedtes hangján mire mindannyian kérdőn felé fordultunk.

- Mégis miért lenne bölcsebb? - húzta össze értetlenül a szemeit az 50nes éveiben járó alfa akinek ezek szerint a teljes neve Ralph Williams volt, már ha jól emlékszem Gray vezetéknevére - Magyarázd meg ezt Ebez. - mondta a férfi bár már sokkal inkább gúnyosabban.

Az 'ebez' nevet még a városban is használták így ismertem a jelentését. Egy ősi farkas csúfnév, azoknak akik egy olyan jelentéktelen kis családból vagy falkából származnak aminek a nevét is inkább elfelejtik így aggasztják rájuk az Ebez nevet. Bár van akik csak viccből használják vagy becenévként de egy ilyen öreg embernek, ez biztosan egy nagyon fájó gúny.

- Talán a régi falkája berágna ha megölnéd egy olyan csekély indok miatt mert elintézett pár jelentéktelen fejvadászt. - mondta az őszhajú férfi és nagyon nem láttam hogy szíven ütötte volna az elöbbi megnevezése, vagy csak nem mutatja ki.

- Dehát már nem... - szaladt ki hirtelen az idáig mellette álldogáló festett szőke száján de az idősebb rámordult.

- Talán mondani akartál valamit Benneth? - küldött szúrós pillantást a festett hajú felé mire az csak elhúzva a száját lebiccentette a fejét.

- Semmit, bocsánatot kérek Morrighan úr. - mondta keserűen bár némi pimaszságot is éreztem a hangjában mikor kiejtette a nevét, biztos ő is azt akarta mondani amit az alfája de nem tehette.

- Én is így gondoltam. - mondta elégedetten az idősebb majd ismét visszafordult az alfa felé.

Különös volt az ami körüllengte a számomra ismeretlen öregembert, az alfa alá tartozott mert neki mindig fejet hajtott mielött megszólította volna és nagy alázattal beszél hozzá, ám Ben, aki egy erős béta, ráadásul a határőrök ideiglenes parancsnoka, mégis több tiszteletet adott neki mint amit a vele egyrangúaknak kéne adnia. Vagyis ez az 'Ebez Morrighan' valahol a vezér és az alattvalók között volt.

- Nem bánom, - szólalt meg hirtelen egy kis csönd után végül az alfa - elég jelentéktelennek tartom ezt a kölyköt ahoz hogy tovább vitázzunk a sorsáról. - mondta a szemeit megforgatva mire nehezen ugyan, de kibogoztam a szavaiból hogy végül nem nyirbál meg amitől megnyugodtam - De, amíg én uralkodom efölött a falka fölött, addig nem teheted be a lábadat a területemre különben ott helyben csapom le a fejedet!

- Köszönöm. Ígérem nem lesz velem több baj. - mondtam a lehető legtisztelettudóbb hangon ami csak tőlem telt és még a fejemet is inkább lehajtottam.

- Ne nekem köszönd hanem ennek a vén kutyának. - bökött a fejével megvetően a terem másik végébe mire hálásan az öregre néztem, bár amilyen fakó szemei vannak lehet hogy az orráig se lát el.

- És ha én is megígérem ezt akkor engem is elenged? - kiáltott fel jókedvűen a kötélen tartott béta aki idáig tőle szokatlanul csendesen hallgatta az eseményeket.