Farkastörvény

18. Napkelte

A mogyoró barna hajú fiú egyből a hang forrása és közém állt védelmezően majd vártuk mi fog történni.

Nem sokkal késöbb sötét alakok tűntek fel a közelben majd lassan közeledtek felénk. Hárman voltak idősebbek, erősebbek és ezek mellett még béták is.

Mikor közelebb értek már sokkal tisztábban láttam őket, elöl állt egy elég magas srác, festett szőke viszonylag rövid haja volt, mögötte egy sokkal agresszívabbnak kinéző lány aki a sötét hosszú haját befonva a vállára engedve hordta és fekete bőrdzseki volt rajta.

A festett szőkének volt egy enyhe szociopata beütése az idős lánynak pedig tele volt tetoválásokkal az egész teste, mégse tőlük tartottam hanem a mögöttük álló, talán legidősebb tagtól aki úgy mint a két barátja, már a huszas évei elején járhatott.

A sötétbarna hullámos haja a szemébe lógott és ahogy meglátta az elöttem álló fiút mosolyogva előrébb lépett ezzel a kis csapat élére állva.

- Nocsak, te vagy az Ash? - kérdezte a srác szórakozottan és a vártnál kedvesebb hangnemben amivel eléggé meglepett - Bevallom sose hittem volna hogy pont te leszel az akivel itt futok össze, ráadásul pont teliholdkor. - nevetett fel a hitetlenségtől a nálunk jóval idősebb srác.

- Egy kis pióca nőtt a hátadra. - mutatott rám egy rémisztő vigyor keretein bellül a vadmotorosnak kinéző lány mire kicsit rémülten húzódtam közelebb Ashhoz.

- Mégis ki a franc ez a kölyök öcsi? - kérdezte ismét a barna hajú mire a megnevezéstől meglepetten szakítottam el a tekintetem a három határőr farkastól majd kérdőn a zöld szemű fiúra néztem.

- Ő itt Gray, a féltesóm. - mondta Ash kicsit mintha szinte már kellemetlenül. Ezek szerint ez a srác az alfa igazi fia, vagyis az örököse is ennek a területnek...

- Ennyire nem örülsz nekem? - kérdezte ezek szerint Gray, megint halkan felnevetve mire a mogyoró barna hajú csak megrázta a fejét.

- Örülök én, csak valahogy nem tetszik ez a kialakult helyzet. - mondta Ash majd a kezével hátra nyúlva jelezte hogy húzódjak jobban mögé.

- Miért véded? - szólalt meg most először a legmagasabb, festett szőke hajú - Csak add át nekünk és mi majd elintézzük. - nyújtotta ki a kezét a férfi mintha csak egy darab papírgalacsin lennék amit odadobhatnának neki.

- Kettő dühöngő kutyust már elintéztünk, ez a cuki kis kölyök már gyerekjáték lesz. - vicsorgott rám a narancssárga szemei mögül a nő jókedvűen, mintha neki ez tényleg csak egy játék lenne majd előrébb lépett mire belemarkoltam Ash pólójába.

- Inkább gyorsan menjünk innen amíg még lehet... - suttogtam kissé rémülten de a fiú nem reagált rá.

- Nem megyünk beljebb csak a határ mentén haladunk vissza a város felé. - mondta Ash rezzenéstelen hangnemben, és nem úgy mintha kérné hanem úgy mintha tényeket közölne velük. 

- Nemár Ash, ilyet nem kérhetsz tőlem! - mondta a féltestvére idegesen megvakarva a tarkóját - Nem hagyhatom csak úgy hogy idegen farkasok lézengjenek a területünkön még akkor sem ha te kéred. - mondta Gray tehetetlenül és igaza volt.

Megértettem a fiatal férfi nézőpontját, egy béta számára nincs fontosabb mint hogy megvédje a területét, hogy bizonyítson az alfájának hogy hasznos tagja a falkának és hogy ne kockáztassa azt hogy kitagadják.

A falka ugyanis egy kölcsönösen védelmet és biztonságot nyújtó szövetség egy alfa és a bétái között. Ezért is nem jó dolog elárulni vagy a bizalmával játszadozni, ugyanis a falkát erősítik a vérfarkasok amitől az alfa és az 'alattvalói' is erősebbek lesznek, ez a falkák ereje.