Ashal a betonplacc másik végébe mentünk, ami nem volt olyan messze az ajtótól hogy amint végre megszólal a csengő bemehessünk öltözni de nem volt olyan közel se a többiekhez hogy kellemetlenül érezzem magam tőlük. Kimerülten dőltem neki a vaskos, szürke téglafalnak ami az iskola udvar határát jelölő fémkerítés aljánál volt.
Az órából viszont még mindig volt pár perc, persze voltak akik elöbb elkéretszkedtek átöltözni de én inkább nem akartam még több időt eltölteni Troy farkas bandájával így kint maradtam. Hát úgy látszik hogy most már sose lesz vége ennek az órának és sose jutok haza...
Fél szemmel Ashra néztem aki szokatlanul némán álldogált mellettem karba font kezekkel és a távolban lévő nagy narancssárga lombkoronájú fákat bambulta.
- Jó pocsék lezárása volt ennek a napnak. - mondtam egy halvány mosollyal, hogy megtörjem a kicsit már lassan nyomasztó csöndet majd Ashra néztem hogy hátha ő is mond már végre valamit.
- Aha... - mondta halnak majd egy ideig megint csak szótlanul álldogált mellettem és az elötte elterülő zöld dombot nézte majd hirelen felém pillantott - Nagyon fáj? - kérdezte pár perc csönd után az egyik ujjával a vöröses könyökömre mutatva amit a focipálya durva talaja okozott mikor hátraestem mire csak megráztam a fejem.
- Dehogy. - válaszoltam kicsit én is halkan mert észrevettem hogy a hullámos, barna hajú srác szokatlanul sokszor marad csöndbe és sokáig.
Vajon min gondolkozhat ennyire? Valami biztos történt ma ami miatt most ilyen. Lehet hogy rám mérges? Mégis csak kishíján sikerült annyira felbasznom Troy egyik idegbeteg farkas barátját hogy majdnem az egész osztály elött változott át. Még csak az kellet volna hogy valaki észre vegye és lebukjon. Nem szeretném ha Ash emiatt lenne mérges rám, vagy igazából bármi más miatt. Talán jobb lenne ha így egy hónapos ideérkezésem után nem veszélyeztetném az itteni vérfarkasok titkát. Remélem hogy nem ilyen komplikált dolgokon agyal most...
- Valami baj van Ash? - csúszott ki a kíváncsi számból a kérdés mire a srác először meglepődött majd ismét elkomorodott amitől elfogott a félelem.
- Mindegy. - rázta meg lassan a fejét mire felpattanva a földről elé álltam.
- Ha van valami akkor inkább mond el! - mondtam frusztráltan mire a srác csak elkapta rólam a tekintetét és a földön elterülő, meleg színekben pompázó, koszos levélkupacokat kezdte nézni.
- Óvatosabbnak kéne lenned Kyle. - mondta halkan mire összeszaladtak a szemöldökeim.
- Ezt mégis hogy érted? - kérdeztem mire a fiú ismét felemelte a fejét majd a pálya felé biccentett egyet.
- Felhergelted és ő neked jött. - mondta komoran majd ismét felém fordulva megint hosszan a szürkés szemembe nézett - Pont mint legutóbb. - mondta mire idegesen szakítottam el a tekintetem az övétől.
Hirtelen nagyon ideges és szomorú lettem egyszerre. Nem értem hogy ez miért akkora nagy baj neki, hogy miért érdekli őt hogy mibe keveredek bele. Ennyi erővel sokkal logikusabb lenne ha amiatt aggódna hogy lebuktatom őket és nem amiatt hogy ki balhézik össze aaavelem megint.
Már éppen nyitottam a szám hogy megosszam vele is a felháborodottságom okait de egy hangos csengőszó hasított a levegőbe. Talán most pont jól jött ez nekem hogy ne kavarjak még több gondot.
Ash egyből visszaindult a betonpálya közepére majd tornasorba állva elköszöntünk a tanártól és elindultunk be az iskola épületébe. Az öltözőben a szokottnál is hányinger keltőbb büdös szag terjengett ezért igyekeztem minél elöbb átöltözni és elszabadulni onnan.
YOU ARE READING
Farkastörvény
Werewolf!!!BoyxBoy!!! Kyle egy nem túl hétköznapi tini akit a szülei régi barátja nevelt fel. Ám a szürke életük megváltozik amikor a fiatal nevelőapja megismer egy kisvárosi nőt és elhatározzák hogy összeköltöznek. Kicsit fura életük volt idáig mivel Kyle...