Farkastörvény

33. A Folyópart

A városon átvonulva elég feltűnő volt ez a tinédzserekből álló, viszonylag még kicsi társulat. Halk zene a táskába gyömöszölt JBL hangszóróból, helyes fiúk, szép lányok és persze az elmaradhatatlan utcai bámészkodók akik aközött találgattak hogy graffitizni vagy gang bang-elni megyünk e ilyen nagy lelkesedéssel.

Alapjáraton nem volt még ezzel bajom, Ash az ünnepeltek fényes aranykoronája alól de fél szemmel figyelt rám és Lucy is kerülgetve a forró kása-csoki Boby-t de még mellettem volt és fogta a lelki kezeimet.

Alig negyed óra múlva el is értük a város északi részénél a folyót, ami mellett egy kis sétány meg pár magányos szomorúfűzön kívül szinte semmi sem volt és szerencsére emberek sem.

Az idősebbek voltak a vezetők ugyanis ők tudták az utat afelé az 'eldugott' hely felé így leginkább csak őket követtük előre. Sokáig sétáltunk a korhadt de egyébként hangulatos kis fakerítés mentén, a kavicsos úton, majd ahol a fűzek sokasodni kezdtek hirtelen lefordultak és átugorva a kerítésen a fák közé mentek.

Persze a többiek, beleértve engem is, egyből követtük őket a kissé sarasabb homokon és magamban csak némán sirattam a szép fekete surranóimat. Egészen a keskeny folyó széléig mentünk ahol volt egy nagyobb famentes zóna és megpillantottam egy köralakú kőrakást is ami valószínűleg valami tábortüzes helyként szolgál az idetévedőknek.

Körbe lehajigált rönkök meg tuskók is voltak amiket egyből elkezdtek elfoglalni a többiek. Ash köré gyűlt a barátai köre, pár idősebb is egymás mellé telepedett le és még engem is meglepett az hogy Lucy mellé, a többi tinilány kedvenc, kávé bőrű, raszta hajú Boby-ja ült le amit a szőke egy elfojtott vigyorral nyugtázott.

Én az Ashal pont szemben lévő farönköt foglaltam el törökülésben és próbáltam egy száraz helyet keresni a táskámnak. Persze ezzel a legtöbben nem foglalkoztak csak lehányták őket maguk mögé a homokba majd nemsokkal késöbb előkerültek az öngyújtók és különböző nagy választékú sörök is.

A 11.-edikes lányok egy kis tüzet gyújtottak a kövek között otthagyott faágakból és mivel minden megvolt már a tökéletes tinibulihoz így elkezdődhetett a várva várt, zenét átkiabáló, önfeledt traccsparti.

Eddig se voltam valami nagy dumagép de meg mertem volna esküdni hogy az elkövetkezendő órákban egy szó, de még csak annyi se jött ki a számon, maximum csak néha egy hirtelen előtörő nevetés. Nem mintha bántam volna, jó hallgatóság vagyok és viccesek voltak a történetek is, plusz így sok mindent megtudhattam róluk.

Szerencsémre pár nagymenőn kívül senki sem tartott igényt az illegális alkoholos italokra és Ash se amit egy okos döntésnek könyveltem el. Ő csak félig farkas szóval simán be tudna rúgni ha akarna. Én a tisztavérű természetfeletti oldalam miatt mindig is jól bírtam a piát, már amennyit meg tudtam eddig kóstolni, még szerencse hogy engem nem kínáltak.

Hátsó szemlélőként figyeltem a történteket de nem bántam, végül is alig ismerek közülük akárkit még úgy is hogy leginkább csak a sulink kréme volt itt. Népszerű és vicces diákok akiket mindenki ismer, ha név szerint nem is de látásból biztosan. Ebből a neverésző, beszélgető közösségből lógtunk ki mi, vagyis én meg egy másik fura csávó aki a mellettem lévő rönköt foglalta el.

Őt is biztosan láttam már de a szokottnál ismerősebb volt az arca, még úgy is hogy a hullámos sötét barna hajával igyekezett azt eltakarni. A fekete Slipknot-os pulcsijának a cipzárjával játszott és ő sem szólalt meg egyszer sem.

- Basszus! El fog aludni a tűz. - kiáltott fel az egyik srác Ash jobbján mikor észrevette hogy egyre jobban kezd hűlni a levegő.

- De én fázoook! - visongatott az egyik lány dideregve, összébb húzva magán a lenge pulcsiját és kissé túljátszva a szerepét.