Beginning of the end III. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

Tökéletes nap elbukni, nem igaz?

Fintorogva emeltem meg a fejemet, majd rögtön Nathanre néztem, miután szó szerint felriadtam. Nagy levegőket véve pislogott felém. Arcára volt írva a kín, ami keringett benne. Nekem is eléggé lüktetett a halántékom.

- Jól vagy? – kérdeztem tőle, miközben oldalamra fordultam, és úgy figyeltem tovább a szerelmemet.

- Nem – jelentette ki, majd végighúzta ujját a homlokán. – Itt... nagyon fáj. Én nem is tudom, hogy... miért.

- Legközelebb ne vodkával indítsd az éjszakát – kuncogtam fel, mire elfintorodott.

- Mi történt egyébként? – tette fel a kérdést, mire egyből összevontam a szemöldököm.

- Legtisztább emlékeim szerint majdnem közöltem Noahval és Evelynnel, hogy elvetéltem – magyaráztam neki elhalóan. – Aztán bizonygattad, hogy nem vagy gonosz, de majdnem elszóltad magad, hogy Lucifer az apád. Úgyhogy Jayce leparancsolt minket ide – emeltem meg a kezem, majd hagytam visszaesni az ágyra. – Ezenkívül nagyon sok furcsa dolgot mondtál még, de talán hagyjuk.

- Mit? – kérdezett rá egyből.

- Esedeztél a bocsánatomért, amiért hazudtál nekem. Aztán közölted, hogy amikor azt mondod, hogy szeretsz engem az is csak egy hazugság...

- Tessék? – kapta fel a kobakját a párnáról. – Ilyen biztos, hogy nem mondtam.

- De igen, aztán elkezdted kifejteni, hogy azért, mert sokkal többet érzel, vagy mi. Nem tudom, Nathan. Nekem is elég homályos.

- De... Luna, én...

- Nyugalom – ragadtam meg a kezét. – Tudom, hogy szeretsz engem. Annyiszor mondtad el tegnap, hogy szép vagyok, hogy már teljesen zavarba hoztál – nevettem fel visszafogottan. – Még Evelynnek is elmagyaráztad, akit eléggé megbántottál, azt hiszem. Erre sem emlékszel?

- Valami dereng... - motyogta. – Ez elég kellemetlen. Más baromságot nem csináltam? Ugye nem öltem meg senkit?

- Nem rémlik – mormoltam, majd megigazítottam magamon a takarót.

Nathan a hátára fordult, majd benézett a takaró alá.

- Eleanor! – kiáltott fel. – Én teljesen meztelen vagyok!

- És? – érdeklődtem értetlenül.

- Szín tisztán emlékszem, hogy lefeküdtünk – mondta, mire bólogatni kezdtem, mert továbbra sem fogtam fel a problémát.

- És? – sürgettem. – Ez baj?

- Nem – vágta rá, majd közelebb mászott hozzám, és a fülemhez hajolt. – Nem rémlik, hogy lett volna nálunk óvszer.

- Ó – Ennyit bírtam kinyögni, miközben tudatosult bennem, hogy mit tettünk pontosan.

- Elmegyek! – mászott ki várakozás nélkül az ágyból, majd magára kapkodta a ruháit. – Mindjárt jövök!

- De... most...

- Vagy nem akarod? – ült vissza mellém az ágyra. – Mit szeretnél?

- De! – válaszoltam. – Menj! Hozz valamit, de nagyon gyorsan!

Olyan idegesség tört rám, amint Nathan távozott a portálon, hogy kezem-lábam beleremegett hirtelen. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ennyire idióták voltunk. Kezdtem teljesen bepánikolni egy esetleges újabb terhességtől. Határozottan nem álltam még rá készen, túl közelinek éreztem a fájdalmam még ehhez.

Kiugrottam az ágyból, majd felvettem a gönceimet, és zaklatottan fel-alá kezdtem járkálni a szobában.

- Jó reggelt! – csapódott ki az ajtó és Lucifer sétált be rajta. Amint beért megtorpantam, míg ő gyanakvóan körbepásztázta a szobát. – Hol a fiam, leányom? – vont kérdőre azonnal.