Beginning of the end III. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

Isten éltessen, Nathaniel! +18

A reggeli ébredés fantasztikusra sikeredett. A telefonom úgy rezgett, mintha fel akarna robbanni. Kábán kaptam irányába kobakom, majd ránéztem az időre. Délelőtt fél tizenegy volt. Baszki!

Azonnal Nathaniel felé pillantottam, de szerencsére békésen szundikált az ágy bal oldala felé fordulva.

Morgan vagy hatszáz üzenetet hagyott nekem, hogy mi a franc van már, ugyanis ideje lett volna hazaugranom pár percre, hogy levezényeljem a meglepetés buli körüli teendőket.

A szélnél is halkabban másztam ki az ágyból. A ruháim felé pillantottam, de úgy tűnt, hogy eléggé becsavarodtak a takaró alá, így esélytelen voltam, hogy kiszabadítsam őket.

Lepillantottam felettébb szexi öltözékemre. Nathan fekete pólójában díszelegtem, és egy világoskék fehérneműben. Legalább a póló leért majdnem a térdemig, így egy halk sóhaj keretében elhatároztam, hogy így megyek haza. Reméltem, hogy Nathan nem ébred fel, míg távol vagyok. Nagyon kellett sietnem.

Vissza se írtam Morgannek, hanem rögtön Colonie-ba teleportáltam egyenesen Morgan szobájába.

- A kurva életbe! – ugrott egy hatalmasat az ágyon, ahogy megjelentem egyenesen előtte. – Mi a szar, Lun! Megállt bennem az ütő is!

- Sajnálom! – kiáltottam. – Kicsit máshogy alakultak a dolgok az este. Nagyon... máshogy – motyogtam, majd megemeltem baj kezem. – Nincs igazán erre időnk, úgyhogy ne nagyon akadj ki – sétáltam hozzá közelebb, majd orra alá dugtam a gyűrűmet.

- Eleanor! – sikoltott egy akkorát, amitől még a holtaknak is fel kellett volna ébredniük. – Ez...?

- Igen! – vágtam rá. – Ne mondd senkinek! – kértem tőle. – Most szerzek valami ruhát. Hogy állunk?

- Úristen! – visított Morgan, miközben felugrott az ágyról, majd egyenesen a nyakamba vetette magát. Még a szuszt is kiszorította belőlem.

- Jól van! – paskoltam meg a hátát. – Azonnal vissza kell menjek. Mondd, mi a szitu!

- Minden készen áll, Lun! – tolt el magától, de a felkarom nem eresztette volna el. – Á! – kezdett ugrálni előttem izgatottan. – Nagyon örülök nektek!

- Köszi – nevettem fel. – Felöltözöm gyorsan! – rontottam ki a szobából, majd besiettem az enyémbe. Ott egy fél perc leforgása alatt jöttem rá, hogy túl feltűnő lenne, ha felöltözve térnék vissza Nathan mellé, így megforgattam a szemem, majd a kezembe vettem néhány tiszta ruhát magamnak, és Nathannek is.

- Mondom, mi van! – robbant be Morgan felfűtött állapotban. – Jayce-nek és Anabellnek még kell fél óra. Szóval fél óra múlva mindenki ott lesz a tanácskozóban. Írok, ha jöhettek! Addig kösd le valamivel... - kacsintott rám, mire szemet forgattam.

- Szuper vagy! – hálálkodtam, miközben előrántottam a tamponos dobozt a fiókból, majd Morganre pillantottam. – Írj majd! – vágtam oda, majd vissza is teleportáltam Mason Citybe.

Elég leverten festhettem, ahogy bevonszoltam magam egy halom ruhával és egy doboz tamponnal a hálószobába. Természetesen Nathan már fent volt, amikor átléptem a küszöböt. Az ágy háttámlájának dőlve ült.

- Szóval merre is voltál? – kért számon, mire elnevettem magam.

- Ezekért – dobtam le az ágyra őket. – Gondoltam, ránk férne valami tiszta.

- És közben megjött? – meredt a tamponra, mire újfent kiszakadt belőlem a kacagás.

- Nem – pillantottam a dobozra. – Ez a születésnapi ajándékod – másztam fel mellé az ágyra. – Boldog szülinapot! – karoltam át a nyakát, majd beleültem az ölébe, és kihúztam magam, hogy megcsókoljam.