Beginning of the end III. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

Csak játszom.

- Elmentünk! – kiáltott be Nathan a konyhába, mire Morgan és Jayce elég hangos kacagásban törtek ki. Ezután felmarkolta a kocsikulcsot, majd kicipelt a Chevroletig, ahol lerakott az anyósülésre, majd beült mellém, és rám emelte kék pillantását.

- Hova is megyünk? – döntöttem oldalra a kobakom.

- Kocsikázni – tolatott ki a garázs elől. – Gondoltam addig is tudunk beszélgetni néhány dologról.

- Például? – érdeklődtem, majd elhelyezkedtem az ülésen.

- Azt akartam kérdezni, hogy mit mondtál te Evelynnek, amin ennyire felhergelte magát?

- Mert mérgesnek tűnt? – jelent meg arcomon egy huncut mosoly.

- Konkrétan remegett a keze a dühtől – pillantott rám Nathan futólag. – Mit akart tőled amúgy?

- Csak bizonygatni, hogy szereted, és elmesélni, hogy egy rohadt ribanc vagyok, amiért megdugattam magam veled. De még szerencse, hogy rábeszéltél az abortuszra – adtam elő nagyokat artikulálva. – Aztán úgy felhúzott ezzel, hogy megmondtam neki, hogy velem legalább hajlandó vagy lefeküdni, és ezen akadt ki. Meg talán megkérdeztem tőle, hogy elmeséljem-e milyen volt, hogy el tudja képzelni, ha már át nem élhette.

- Nem csodálom, hogy kiakadt – sandított rám egy apró mosollyal az ajkán. – Hátha ezek után békén hagy.

- Nem fog, eltökélten azt hiszi, hogy vele akarsz lenni, de én behálóztam az egész családot a gonosz energiáimmal – kuncogtam fel.

- Biztos vagyok benne, hogy bolond ez a lány – csóválta meg a buksiját értetlenkedve. – Mondom én, hogy az anyja vizet turmixolt, nem épek agyilag.

- Mondjuk, ha belegondolsz akkor az ő anyja még mindig jobb, mint az enyém vagy akár a tiéd – nevettem tovább. – Örültem volna, ha az anyám inkább vizet turmixolt volna ahelyett, hogy megpróbál lerángatni a pokolba – vihogtam fel.

- Én egy kicsit örülök neki, hogy megpróbálta – mosolygott rám. – Lehet most nem ülnél itt mellettem, ha nem teszi meg.

- Egyébként én sem változtatnék meg semmit, azt hiszem – rántottam vállat. – Habár elviselném, ha nem hazudnál nekem, de mindegy. Vegyük úgy, hogy kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig.

- Jól van, kis kukac, akkor mondd meg nekem, hogy milyen érzéseket vált ki belőled ez a két gyerek – váltott témát elég váratlanul, de nem bántam. Ideje volt komoly dolgokról beszélni.

- Olyan kétes dolgokat – meredtem magam elé a műszerfalra. – Eléggé megijesztettek. Főleg azzal, hogy azt állítja mindkettő, hogy szeptemberben születtek.

- Igen, az elég közel van – mormolta Nathan. – Konkrétan fél év múlva esedékes.

- Ebbe így nem gondoltam bele konkrétan – pillantottam rá elég rémült arckifejezést öltve magamra. – Inkább azon tűnődtem én is, hogy biztos akarom-e ezt. Mármint később biztos, de még ebben az évben? Nem gyors ez egy kicsit?

- Attól függ – felelte nyugodtan. – Abban biztos vagyok, hogy meg tudnánk birkózni a feladattal, amennyiben szükséges lenne. Abban is, hogy szeretjük egymást annyira, hogy ez ne okozzon gondot. Egyedül attól tartok, hogy túl sok az ellenségünk, és emiatt veszélyes lenne, ha esetlegesen teherbe esnél.

- Szóval téged nem is az aggaszt, hogy akár fél éven belül apa lehetsz, hanem az, hogy veszélyben lennék én és a gyerekeid? Előbb nem amiatt kéne aggódni, hogy túl hamar történnek a dolgok?

- Szóval szerinted túl gyorsan haladunk? – ráncolta szemöldökét. – Hiszen két hónapja teherbe estél, és én azt hittem, hogy te erre vágysz. Mármint egy gyerekre, miután annyira kiborultál a vetéléstől.