Beginning of the end III. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

Arkangyal penge?

Nathan hirtelen megmerevedett mellettem, ahogy átlépte a küszöböt egy barna hajú, dekoratív nő. Zöld írisze megvillant a lámpafényben, ahogy szegecses magassarkú cipőjében egyenesen felénk vette az irányt. A testét egy szűk, combközépig érő, méregzöld egyberuha fedte. Arcán mosoly ült, ahogy odalépett egyenesen Nathan mellé, majd kihúzta a mellette lévő szabad széket Michaellel szemben, és helyet foglalt rá.

Szóhoz sem jutottunk, csak pislogtunk Lilithre, aki elégedetten méregette a mellettem ülő fiát.

- Nathaniel – szólalt meg elsőként Lilith. – Hiányoztál, fiam!

- Én ezt nem mondhatom el rólad – húzódott közelebb hozzám Nathan székestül. – Takarodj innen, Lilith!

- Michael, rég találkoztunk – fordult Lilith apám felé. – Nem tudtam, hogy családegyesítést tartunk. Hol van édesapád, Nathaniel? – nézett vissza Lilith fiára. – Ő nem vesz részt ezen az eseményen?

- Még van esélyed menekülni – figyelmeztette Nathan mit sem törődve kérdéseivel. – De ha kimegyek innen, már nem lesz.

- Nem tehetsz itt semmit – emelte meg karját Lilith. – Csak nem fejeznél le az emberek szeme láttára.

- Még fontolgatom – felelte Nathan.

- Ez a picsa az anyád? – bámult Jayce grimaszolva Lilithre. – Nem csodálom, hogy inkább lefejezett.

- Jayce! – pirított rá Michael. – Normális vagy, fiam?

Lilith tudomást sem véve Jayce megjegyzéseiről engem kezdett vizslatni. Arcán vigyor ült.

- Eleanor, minden elismerésem a tied. Te csináltad a legjobban – lelkesedett Lilith engem méregetve. – Beédesgetted magad a fiam karjaiba, ezáltal Lucifer sem érhet hozzád. Irigy vagyok rád! Bárcsak én lennék ennyire körmönfont, és számító.

- Te tényleg hülye vagy! – vágtam hozzá magabiztosan. – Nem csináltam én semmit sem, te rohadt ribanc.

- Eleanor! – csattant fel Michael.

- Te fogd már be! Kinek az oldalán állsz? – szidtam apámat. – Az övén?

- Dehogyis – rázta meg a fejét Michael. – Csak nem szeretem, ha így beszéltek.

- Bárcsak tudtam volna, hogy ennyire különleges vagy – nyúlt Lilith Nathan felé, mire az rácsapott a kezére.

- Akkor mi lett volna? – tudakolta Nathan. – Kettővel kevesebbszer veretsz félholtra?

- Elképzelhető – kacsintott rá Lilith, mire Nathan keze megremegett mellettem. – Milyen jó kiállású fiú lettél. Lucifer biztos büszke rád. Hiányolt engem az apád, Nathaniel? Lehetnének még testvéreid!

- Utoljára mondom el, hogy takarodj! – sziszegte neki Nathan, mire Lilith ismét rám emelte a szemét. – Ne nézz rá! Ne is szólj hozzá!

- Belzebub alig várja, hogy újra lásson – mondta Lilith egyenesen a szemembe nézve, mire Nathan behajolt közénk.

- Nem hallottad, baszki? Értetlen vagy? Ne nézz rá, és ne szólj hozzá! – Felkuncogtam hevességére.

- Tényleg érzéseket táplálsz Belzebub leánya iránt?

- Már elnézést – szólt közbe Michael. – Eleanor az én lányom. Belzebub jobb ha elfelejti, hogy az övé.

- Lilith, meg foglak ölni – fenyegette tovább Nathan. – Nem érdekel, hogy ki vagy, és mit akarsz. Számomra egy idegen.

- Az édesanyád vagyok – színészkedett Lilith, mintha szíven ütötték volna Nathan szavai. – Lehetnénk egy család!

- Előbb vetem magam önként lávába.