Beginning of the end III. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

Akkor jó étvágyat!

Unottan álltam a Chevrolet mellett Nathan oldalán. Arra vártunk, hogy Jayce és Anabell méltóztassanak kifáradni a házból.

 Hétfő este fél hat volt. Már a gondolatát is elmondhatatlanul utáltam annak, hogy étterembe kellett mennünk Michael szombati kérése szerint. Nem volt hangulatom Anabellhez. Mostanában különösen idegesítően viselkedett.

Nathan a kocsinak dőlve dohányzott, és elég nagyokat sóhajtozott közben. Sejtettem, hogy neki sem volt több kedve ehhez, mint nekem.

 - Apád tudja, hogy dohányzol? – fordultam Nathan felé, mire felnevetett.

 - Miért? Titkolnom kellene? – vigyorgott, majd kifújta a füstöt tüdejéből. – Egyébként sem dohányzom, csak néha.

 - Mostanában sokat – böktem meg a hasát.

 - Ez zavar téged? – ráncolta homlokát. – Akkor abbahagyhatom.

 - Engem nem – vigyorogtam rá, majd kikaptam a kezéből a félig elszívott cigit, majd beleszívtam, és egyenesen az arcába fújtam a füstöt.

 - Ez szép! – rázta meg a fejét.

 - Eleanor? – csendült fel Michael hangja jobb oldalról, majd megállt mellettünk, és a kezemben lévő cigarettára nézett. – Te mióta dohányzol?

 - Ugyan már, apa! – kuncogtam. – Most büntetést kapok? Vagy mi a terv? – szívtam bele újra a cigibe, majd visszaadtam Nathannek.

 - Szóval ez Nathaniel hatása? – kezdett bele mérgesen.

 - Apa! – emeltem meg a hangom. – Nem, nem az övé.

 - Pedig látom – bökött Nathan felé, aki inkább elnyomta a cigit, majd megrázta a fejét. – Szóval dohányzásra ösztönzöd a lányom? – szegezte neki a kérdést.

 - Ha tudni akarod, már Los Angelesben is cigiztem akárhányszor csak buliztunk, de mindegy. Verd csak le rajta ezt is.

 - Nem, mintha bármi bajunk lehetne tőle – jegyezte meg Nathan. – Nagyobb a valószínűsége annak, hogy átmegy rajtunk egy gyorsvonat, mint a tüdőráknak.

 - Mégis mennyi a valószínűsége? – fonta össze karját Michael a mellkasán.

 - Ehhez azért szükségem lenne egy papírra, de később szívesen kiszámolom.

 - Kétlem, hogy képes lennél rá – gúnyolódott Michael. Nathan vett egy nagy levegőt, majd egy pillanatra elgondolkodott.

 - Mindent összevetve kevesebb, mint 0,001% az esélye annak, hogy elüt minket egy gyorsvonat. Ahhoz elég sok tényezőt kellene figyelembe venni. A tüdőráknak meg egyenesen nulla.

Apa épp szólásra nyitotta a száját, amikor végre kinyílt az ajtó, és kilépett rajta Jayce Anabell oldalán. A lány egy fekete egyberuhát viselt, melynek az oldalán egy masni díszelgett. Szőke haját kiengedte, míg az első két tincset oldalra tűzte. Szempilláit vastagon kifestette, még alapozót is vitt fel az arcára. Sőt, talán még pirosítót is észrevettem rajta. Nevetségesen festett az öcsém mellett, akinek csak egy farmerra futotta, és egy sötétkék pólóra. Nem is értettem, hogy hova csípte ki magát ennyire a lány, mikor nem egy puccos helyre indultunk. Még én sem öltöztem ki, csak egy fekete farmert húztam, hozzá egy egyszerű, rózsaszín Nike feliratos felsővel. Nathan sem esett túlzásba. Szokásához híven temetésre készült, így fekete farmerban, és egy fekete pólóban álldogált mellettem.

Anabell végig kikerekedett szemmel figyelte apámat, ahogy közeledtek felénk. Arcára volt írva a félelem, ahogy megállt mellettünk, és Michaelre nézett. Apa kedvesen rámosolygott, mire csak megcsóváltam a kobakom. Dühített, hogy Anabell érdekelte, míg az én szerelmemet utálta.

 - Apa, Ő itt Anabell – mutatta be Jayce. – Ana, ő itt az apám.

 - Szia – nyújtott kezet. – Michael vagyok.

 - Ü..üdv – hebegte Anabell, mire fintorogva Nathanre pillantottam. Az ő arca is hasonlóan eltorzult a jelenettől. – A..Anabell Wattson vagyok.
Nem is értettem Anabell dadogását. A sátán elé emelt fővel járult, még csak hátra sem tántorodott tőle, de az apámtól megijedt?

 - Örülök, hogy megismerhettelek, Anabell – szélesedett ki Michael vigyora. – Akkor akár indulhatunk is!

 - Remek – mormoltam, majd kihalásztam Nathan kezéből a kulcsot. – Én vezetek!

 - Rendben, gyönyörűm – egyezett bele azonnal. Bekászálódtunk a kocsiba. Anabell, Jayce és Michael hátra ültek, míg én és Nathan előre. Az étteremig viszonylag csendben utaztunk. Én inkább meg sem mertem szólalni, nehogy apám indokot találjon a szavaimban a Nathannel való kötözködésre. Nathan is csak meredt kifelé az ablakon, míg Jayce és Anabell néha összesúgtak.

Leállítottam a motort a parkolóban, majd kiugrottam a kocsiból. Nathan mellém sétált, majd összekulcsolta a kezünket. Jayce és Anabell is ugyanígy tettek, míg Michael előrement, ugyanis ő foglalt asztalt.

Az étterem kívülről sem nézett ki túl flancosnak. Az épület fából épült fel. Rendelkezett egy kis terasz résszel, ahol el lett helyezve egy kisebb színpad egy gitárral, és egy szintetizátorral. Egész hangulatos lehetett éjszaka itt kint üldögélni.

Mi odabent foglaltunk helyet a tágas beltérben. Elég sok asztal helyezkedett, egész távol egymástól. Belülről sokkal csicsásabb volt a hely, mint kívülről. A tányérokra hattyú formába hajtogatták a szalvétát, míg az evőeszközök megcsillantak a lámpafényben.

Egy hat személyes asztalnál kaptunk helyet. Apa az asztalfőre helyezkedett, míg én a bal oldalára ültem, Jayce pedig a jobbra. Az én másik oldalamon Nathan helyezkedett, vele szemben Anabell.