Huszonhárom év telt el azóta, hogy Luna Manson-t rossz döntéseinek sorozata a halálba kergette. Nem szabadulhatott a zsarnoki fogságból, élő láncok kényszerítették Dario Torres-hez. Egyetlen módon lehetett szabad...
Az élő láncok, a szerelemnek hitt...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
"-Nem kell semmi. - csóválta meg a fejét - Csak szeretlek, ennyi."
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Liam szemszöge...
Közel sem volt semmi sem annyira csodás, mint azt Beryl hitte. Apának kisebb baja is nagyobb volt jelenleg annál, hogy velünk foglalkozzon, de már Karácsony körül mindent tudott. Egész New York és New Jersey az ő irányítása alatt állt, mindenhol voltak megfigyelői a városokban, és a sok dolga ellenére azért még nyomon tudta követni a két fiát is. Rájött. Csak idő kérdése volt, és bár azt mondtam Beryl-nek, hogy gondoskodom róla hogy ne legyen semmi baj, azt nem úgy értettem hogy titokban fogom tartani a kapcsolatunk. Hanem úgy, hogy megvédem majd a következményektől. Az elmúlt héten nem a Korona okozta sok gond és dolog miatt nem tudtam találkozni életem szerelmével, mivel ha csak ennyi lett volna, akkor simán megoldottam volna. Itt egy beszélgetés kényszerített arra, hogy távol maradva Beryl-től át tudjam értékelni a dolgokat, és át tudjam gondolni a tervem.
Szilveszter előtt egy héttel, miután Liam hazaért Beryl-től:
Mosolyogva léptem be a Torres ház ajtaján, és az emeletre indultam, hogy átöltözzek edzésre, miközben csak azon tudott kattogni az agyam, hogy sikerült mosolyt csalnom a világ leggyönyörűbb nőjének az arcára, nem mással, mint egy wrap-el. Kettőt léptem a lépcsőn felfele, mikor hirtelen ajtócsapódást hallottam, apa kiabálását, aztán Louis kanyarodott a lépcső fele a nappaliból, megkeményedett arccal, és dühös tekintettel. Egy szó nélkül felviharzott mellettem az emeletre, aztán apa torpant meg a nappali boltíve alatt, és idegesen simított végig a lezselézett haján, majd sóhajtva rám mutatott.
-Hozd vissza a testvéred! - nézett keményen a szemembe, én pedig csak néztem rá, és azonnal tudtam, hogy miről szólhatott a vitatkozásuk. Anyánkról.
Louis után indultam, akinek már az ő emeletére vezető lépcsőjéről lehetett hallani a csattogtatását a szobájában. Kopogás nélkül nyitottam be a szobába, és értetlenül meredtem a felborított könyvespolcra a földön, majd a testvéremre vezettem a tekintetem, aki a tarkóján összekulcsolta a kezeit, és nekem háttal állt meg az ablaka előtt. Engedély nélkül beléptem a helyiségbe, vigyázva hogy ne lépjek bele valami dísz összetört szilánkjaiba, vagy a földön heverő könyvekre, majd becsuktam magam után az ajtót.
