Huszonhárom év telt el azóta, hogy Luna Manson-t rossz döntéseinek sorozata a halálba kergette. Nem szabadulhatott a zsarnoki fogságból, élő láncok kényszerítették Dario Torres-hez. Egyetlen módon lehetett szabad...
Az élő láncok, a szerelemnek hitt...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
"-Ha még egy szót szólsz a védelmében, én esküszöm jobban megverlek, mint azok a szarháziak!"
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Beryl szemszöge...
Már teljességgel beszürkülödött mire Róma központjába értünk. A furgon egy eldugott sikátorba hajtott be, percekkel később kinyílt az ajtó, és két kéz rántott ki a járdára. Az a nagy darab ember volt, aki Louis-t fojtogatta órákkal ezelőtt. A csuklóm már sajgott a bilincstől, lábaim gyengén tartottak meg, amíg Matteo is kiszállt, és elegánsan megigazította az ingjének gallérját. Olaszul szóltak pár szót egymáshoz, majd az öreg intett, a behemót pedig egy hátsó ajtón tuszkolt be egy épületbe, ami egy játékteremnek tűnt. Kinézetre az is volt, játékgépek sokasága mellett haladtunk el, lelakott helynek tűnt, a levegő sűrű volt a füsttől, az emberek pedig úgy néztek végig rajtam, mintha idehurcolni egy nőt mindennapos látvány lett volna számukra. Sokkal inkább az előttem haladó Matteo-ra figyeltek, ijedt és érdeklődő tekintetek követték a maffia vezért, a Cosa Nostra vezéreként nagy tekintélynek örvendhetett. Úgy ment, mintha nem is a kilencvenet súrolná, kihúzott háttal, határozottan. Én mögötte begörnyedt testtel botorkáltam a nyitott, magasított szandálomban, és szürke ruhámban. Mögöttem a behemót folyamatosan lökdösött, erőtlenül kellett haladnom tovább, úgy hogy rettegtem és teljesen legyengültem. Egy folyosóra mentünk át, ahol két ember már várt minket, pontosabban a sebzett arcú, és a másik, akinek Liam eltörte az orrát. Már nem volt véres, de jól láthatóan megroncsolódott az orra, és mégsem ment vele orvoshoz. Nem volt bekötve, a férfi pedig mintha nem is törődött volna vele. Matteo-ra mosolygott, megcsókolta két felől az arcát, majd a másik is így tett. Mintha csak a nagyapjukkal találkoztak volna az unokák. Mind két férfi ruháját vér borította, könyékig feltűrt ingjük alatt megizzadtak valamitől, hajuk csapzottan állt szét a fejükön, mintha csak verekedtek volna. A félszemű, törött orrú ökleit száradt vér borította. Rám emelte fél barna szemét, majd hozzám lépett, államat a véres kezébe fogta, és megemelte a fejem.
-Ő lesz a mi aduászunk. - mosolyodott el ördögien, mire undorodva fordítottam el arcom.
Nagyon rossz érzés lett úrrá rajtam, másra sem tudtam gondolni, csak hogy az ökleiken száradó vér Liam-é és Louis-é lehetett. A gyomrom borsó szeműre zsugorodott, remegő lábaim alig bírtak engem már tartani. A torkomban dobogó szívvel követtem őket, ahogy lefele vettük egy lépcsőn az irányt, és megálltunk egy hatalmas vasajtó előtt. A fél szemű kettőt ütött öklével a dübörgő ajtón, mire az kattant, és kinyílt. Egy pincébe vezettek be, az első dolog amit észleltem, az az orrcsavaró szag, és a rengeteg műszer a falakra és egy fal melletti asztalra helyezve. Ezen a ponton fordult egyet a gyomrom, a fejem elnehezült, az ájulás szélén álltam. Ezek meg fognak engem ölni.
