Huszonhárom év telt el azóta, hogy Luna Manson-t rossz döntéseinek sorozata a halálba kergette. Nem szabadulhatott a zsarnoki fogságból, élő láncok kényszerítették Dario Torres-hez. Egyetlen módon lehetett szabad...
Az élő láncok, a szerelemnek hitt...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
"Csak venni egy házat, messze NewYork-tól, amiben Beryl nyögéseitől lenne zajos a hálószoba..."
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Liam szemszöge...
Magam sem vagyok képes megmagyarázni, hogy mégis mi ütött belém. Hogy mégis mi a fenéjért akartam ezt. Miért akartam én ennyire Beryl közelében lenni? Mégis melyik része fogott meg annyira, hogy onnantól már el sem engedett? Nem is ismertem, nem bíztam meg benne, mégis észbontóan vonzónak, és érdekesek találtam. Kíváncsi voltam rá, tudni akartam róla mindent, nem csak azokat a felületes információkat, amelyeket akkor kerestem róla, mikor meg kellett találnom, és apám elé vinnem. Mai napig felfoghatatlan a számomra, hogy mégis hogy nem ismerte apámat, Dario Torres-t, akit nem csak hogy féltek az emberek, hanem akit a hatóság le is akart vadászni, annak ellenére is hogy már halottnak nyilvánították.
Mégis mekkora balszerencséről árulkodik az, ha valaki tudatlanul meglop egy maffiavezért?
Mégis mekkora balszerencséről árulkodik az, ha valaki akaratlanul is vonzódik éppen ahhoz a nőhöz, akihez a legkevésbé sem kellene?
A legkevésbé sem lenne szabad, de....Másra sem tudtam gondolni az utóbbi időben, csak rá. Már első találkozásunkkor átlépte a határaim, miközben én megbabonázva hagytam neki. A Beyl hatás, azaz Beryl csábító egésze tehetett arról, hogy most titkolóznom kellett a csapat előtt, most először meg kellett szegnem apám szabályait, biztosítanom kellett Beryl biztonságát, és titokban kellett találkozgatnom vele. Nem tűnt jó ötletnek, nem is rám vallt ez az egész, azonban az érzéseimet, és vágyaimat nem bírtam kordában tartani. Csak őt kerestem a szememmel mindig amikor nem volt a közelemben, és csak őt kívántam a testemmel, ami már gondot okozott nekem egyszer. A pillanat hevében ötlöttem ki ezt az egész ''ismerkedjünk meg'' dolgot, mert szükségem volt egy ürügyre, amivel magam mellett tarthattam őt, éppen csak annyira közel, hogy mellette meg tudjam oldani a viszonnyal járó gondokat is. Ki kellett találnom egy hosszabb távú módszert a találkozóinkra, le kellett fektetnem szabályokat, tisztáznom kellett az akaratom, meg kellett nyílnom előtte, és mind ezt titokban, apa, Louis, és a csapat tudta nélkül. Másik felől pedig ott volt Luna is. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki a legutóbbi után, fogalmam sem volt, hogy mit akartam tőle, a barátságunkat viszont nem akartam elveszíteni. Egyike volt azoknak a kevés az embereknek, akiket közel engedtem magamhoz, akiket ismertem, és akikben megbíztam. Így hát nagyon sok kérdőjellel a fejemben tűntem el egy hétre, és tudatos döntésem volt nem szólni róla sem Beryl-nek, sem Luna-nak. Egy férfi után kellett nyomoznom, követnem kellett bárhová ment, meg kellett ismernem a köreit, és ki kellett ismernem, anélkül hogy egy szót is váltottam volna vele. Furcsa volt apától ez a feladat, mikor éppen az Angliai kapcsolatainkkal kellett egyeztetnünk, és fel kellett készülnünk a két maffia alakulat közötti harcra. Megfordult a fejemben, hogy talán csak távol akart tartani magától haragból, és távol akart tartani Beryl-től, hogy ne csavarja el a fejem. A távolság azonban nem segített rajtam. Nem tudtam kiverni a fejemből, a gyomrom fordult fel, ha arra gondoltam, hogy Beryl éppen Louis-al flörtölgetett amíg én távol voltam, hogy hányan kérhették ki privát tánca ez idő alatt, hány férfi legeltethette a szemeit homokóra alakján. Ilyen gondolatokkal nehéz volt a férfi minden mozdulatát figyelnem, akinek mint kiderítettem, semmi köze nem volt sem a Koronához, sem a Vérsashoz.
